Ilyen a szomorú lányok zine-je

‘Doctor: What are you doing here, honey? You’re not even old enough to know how bad life gets. // Cecilia: Obviously, Doctor, you’ve never been a 13-year-old girl.’ A melankólia és a sírás passzív gesztusa mindig is része volt a feminitás kulturális konstrukciójának. Elég, ha csak beírjátok a Google-be a sadness vagy a melancholy kifejezéseket, látni fogjátok, a képkereső csak elvétve dob ki semmibe révedő, könnyes arcú férfi alakokat.

A fenti idézet Sofia Coppola Virgin Suicides című filmjében hangzik el, melyben a narratíva öt lánytestvér köré épülve bontja ki azt a sápítozó társadalom által gyakran elfelejtett tényt, miszerint a kamaszkort nemcsak szimbolikusan kell túlélni. Coppola filmjében a fehérbe öltözött, szűz archetípusú lányok mosolyát mindig körülöleli a kékes színű fény titokzatos sugara, melyet töretlenül próbál megfejteni a kertváros fiúközössége. Merthogy a lányokat meg kell fejteni.

A szomorú nő képe a misztérium határai közé zárult, melyben a szenvedő, síró nő ábrázolása az átszexualizált ‘damesel in distress’ fétistárgya. De vajon a lányok hogyan ábrázolnák mindezt?

“You are handsome in the way that dead presidents are.” – adja meg a Sad Girls című fanzine alaptónusát Grace Lee, a platform egyik szerzője. A Sad Girls Leah Goren illusztrátor kezdeményezésére jött létre, majd csapata további hét fővel bővült. A színes illusztrációkból, fotókból és versekből álló, kézzel készített fanzine hol játékosan, hol ironikusan, hol komoly felhangokkal mutat egy-egy pillanatot a szomorúság élményéből a nyolc lány különböző interpretációján keresztül.

A női melankólia túlmisztifikált képe feloldódik a lányok banális életképeiben, melyben a szomorúság, az élet minden rezdülését átitató létélményeként fedi fel önmagát: a viszonzatlan szerelemtől az éjszakai ég bámulásán át, egészen a szobába bezárkózva megélt, általános letargia érzéséig.

“Sad Girls is a zine featuring work by girls who make things and have lots of feelings.” – olvasható a lányok összegzéseként, amivel meg is válaszolták a feltett kérdésemet. Reméljük, a jövőben is adnak még ki számokat a szerkesztők.

Szöveg: Ds Bea

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s