A te vaginád mit mondana, ha beszélni tudna?

Aki részt vett a New York-i divathéten megrendezett Namilia show-n, az könnyen hihette azt első ízben, hogy valami tévedés történt és a Berlin Alternative Fashion Weeket hozták előbbre. Na jó, ezt biztosan nem hitte, de az bizonyos, hogy a sznob prüdériával jelentősen átitatott divatelitet pimaszul arcon csapta és igencsak felkavarta a posványos állóvizet (az egyébként berlini) brand, melynek debütjét a Daily Mailtől kezdve a WWD-ig csaknem mindenki lehozta. De mi is történt pontosan a show-n?

Röviden: a női nemi szervek és nemi jellegek vizualizálása mellett az öltözék mint hagyományosan a testet fedő, borító, óvó szerepének felülírása merész, polgárpukkasztó szabásvonalakkal. A show-n kúp alakú mellbimbó tapaszok, óriási, dinnye méretű műmellek és a vagina minél sokoldalúbb leképezése szolgáltathatott okot a finger foodok félrenyelésére a dögunalmhoz és rongyrázáshoz szokott divatfanok körében. Az említett női nemiséget központba állító, művészetileg, történelmileg, társadalmilag terhelt markerek nem pusztán printekként jelentek meg az egyes ruhadarabokon, hanem azokba applikálva, azok szerves részeként, biomorf alakzatot öltve kívánták kihangsúlyozni: itt az ideje beszélnünk a tabukról, a testnarratívákról, a női szexualitásról, a body shamingről, a véleménynyilvánítás szabadságáról, az önrendelkezésről és a társadalmi elvárások keretéből kiszabaduló entitásokról.

A Nan Li és Emilia Pfohl által alapított márka egyébként Denis Diderot Fecsegő csecsebecsék című, 1748-as művéből lelt inspirációra. A lazán egymás mellé sorakozó történetek központjában egy bűvös gyűrű áll, amely szólásra bírja a nők nemi szervét. A gyűrű kényszerítő ereje leleplezi vagy inkább felszabadítja a mindannyiunkban lappangó természetes lényt annak ösztöneivel, sóvárgásával és lázadásával mindaz ellen, amit a társadalmi lét rákényszerített, elfogadtatott vele, amit a rátukmált kategóriák közt élve és gondolkozva talán saját maga is helyesnek ítél.

„…a természet úgy helyezte el az ember testében a lelkét, mint valami tágas palotában, s ez a lakó nem mindig a legszebb lakosztályt választja. Tulajdonképp a fej meg a szív volna kijelölve számára mint az erény központja és az igazság fészke, de a lélek legtöbbször megáll útközben, beéri valami nyomorúságos bódéval, gyanús tanyával, hitvány kocsmával, s ott hortyog állandó részegségében.” (Részlet a regényből)

A My pussy, my choice névre keresztelt kollekció üzenete egyértelmű, kivitelezése azonban néhol túllő a célon és átfordul egy látszólag túlironizált és frivol cirkuszi kavalkádba, másfelől viszont hozza azt a szofisztikáltan alternatív diskurzust is, amely olyan kérdésköröket domborít ki, melyek eddig csupán kisebb közegben leltek befogadó közönségre. Talán épp e két irány elegye kellett most a New Yorknak.

Képek:  Sylwana Zybura, Daily Mail, WWD; felhasznált források: mek.oszk.hu
Szöveg: Zahorján Ivett, Jakab Tímea Diána

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s