A divat nem bűn, de változnia kell

Számtalan cikket, esszét és riportot olvashatunk a divatipar óriási környezetkárosító hatásáról, a kiszámíthatatlan és néha értelmetlennek tűnő harcokról a divatóriásokkal szemben. Ezeknek már többen csak a címéig jutnak, mert valahogy kevés olyan értelmezhető, megfogható adat, konkrét javallat érkezik a kisemberek felé, ami elindíthatná a változást vagy legalább mélyebb önvizsgálatra késztetne. Háborgunk, jobb esetben beszélünk róla, de valahogy nem tudjuk elképzelni azt a gigaerejű pusztítást, amit a fashion mint olyan hátrahagy.

Mikor épp ezen agyalgattam, kezembe akadt egy 432 oldalas magazin, a Hunger aktuális száma, ahol a 429. oldalon, egy feltűnő, sárga oldalra nyomtatva rábukkantam egy értékes cikkre a témában. Egy remek írás ez Orsola de Castro tollából, a Fashion Revolution mozgalom alapítójától és kreatív vezetőjétől.

Az Fashion Revolution weboldal egyik legutóbbi Podcast interjújában azt fogalmazta meg a szakember, hogy hogyan is képzeli el a divatipar jövőjét. A példaértékű modell számára elég egyértelmű és valahogy így néz ki: „magának a tömegtermelésnek a célja az legyen, hogy több millió ember számára biztonságos munkahelyeket és béreket biztosítson.” Lényeges továbbá, hogy „biológiailag lebomló és újrahasznosítható anyagokból készült termékeket állítsanak elő, mindezeket innovatív termelési rendszerek kísérjék a teljes előállítási láncon keresztül. Orsola azt is fontosnak tartja, hogy „olyan alternatív modellek álljanak rendelkezésre a ruhák használatára, mint például a ruhák lízingelése, cseréje és javítása.” Szerinte a luxusiparnak még inkább a minőséget kell előtérbe helyeznie a mennyiséggel szemben, és számos olyan kisebb, független szervezetet kell foglalkoztatnia, mely a helyi gyártást, örökséget és formatervezést támogatja. Azt hiszem, ennek az utópisztikus világnak mindnyájan szívesen a részesei lennénk.

Igen, ez valóban egy tökéletes jövőkép a divatipar számára, viszont el kell ismernünk, hogy sajnos a pár éve még előrevetített disztopikus világnak a közepén vagyunk, ami korántsem egy előre megjósolt pusztulás, hanem nagyon is a valóság. Viszont ahhoz, hogy tovább lépjünk, hogy megértsük, hogyan változtathatunk bármin is, meg kell ismernünk a kezdeteket. Nem titok, hogy a textilipar iparosítása óta pusztítja, kizsákmányolja a természetet. Kezdetben Amerikában rabszolgák szedték a pamutot, kizsigerelő órásüzemekben szőtték Angliában a szövetet, és hasonlóan a mai forgatókönyvekhez, a fél világra szállították és értékesítették azt. Az úgynevezett high fashion mindig is az elit kiváltsága volt, a királyok és arisztokraták, majd később a gazdag iparos burzsoázia engedhette meg csak magának, viszont a népesség legnagyobb részének teljesen elérhetetlen maradt.

Kik is voltak az úttörők? Louis Vuitton által született meg elsőként a 19. század közepén az az üzleti modell, mely magába foglalta híres márkajelzését, a kézművesség minőségének garanciáját, valamint az innovációt és persze a terjeszkedést. Az első demokratizáló próbálkozás Dior, illetve Pierre Cardin nevéhez fűződik, aki elsőként, licensz szerződésekkel tette elérhetővé designer darabjait a tömegek számára. Yves Saint Laurent Rive Gauche névre hallgató brandjéhez kapcsolódik a diffúziós, vagyis megfizethetőbb vonal a piacon.

De valamikor az 50-es, 60-as években ez az iparos büszkeség átfordult kapzsiságba, és a családi vállalkozásként működő divatházak, melyek minőségre tanították vásárlóikat, egy részvényesek által birtokolt megabiznisszé formálódtak és szándékosan vezették félre vevőiket. Ekkor kezdődött a tömeggyártásban az a folyamat, mely egyre csak generálta, de nem táplálta a fogyasztást.

Mára a divat a világon az egyik legszennyezőbb és legkizsákmányolóbb iparrá nőtte ki magát. Évente több mint 100 milliárd ruhát termelünk – a Greenpeace felmérései szerint –,  és a ruhagyártás megduplázódott a 2000-es évek óta, sőt, a ruháink 40%-a még mindig hordatlanul áll a szekrényünkben. A tömeggyártás mértéke sem társadalmi, sem környezeti szempontból nem fenntartható, sem a gyártási szakaszt tekintve, sem pedig később a ruha életének végét figyelembe véve.

Számtalan kutatás bizonyította már, hogy az, hogy annyit együnk, amennyit tudunk és olyan gyakran, amennyiszer lehetséges, valahol genetikailag kódolva van bennünk, viszont ez közel sem említhető egy lapon a ruhafelhalmozással, azzal, hogy hobbiból vásároljunk ruhákat. Ez egy olyan kulturális kérdés, mely egy új gondolkodásmódot igényel és amit szükséges lenne először magunkban helyreállítani.

A tömegfogyasztás jelensége részben a világháborúk és az autokratikus rezsimek múltbeli történéseiből eredhet, amik rendkívüli szegénységhez és nélkülözéshez vezettek; lehetséges, hogy örököltük a nagyszüleink traumáit, akik közül sokan nélkülözve nőttek fel, így a vállalatok számára könnyebb, hogy egy, a könnyebb tulajdonszerzés illúziójának hagyományával nevelkedett nemzedéket formáljanak és manipuláljanak.

Tény, hogy mára a fogyasztási szokások határozzák meg az egyén státuszát; tehát a divatipar „megjavítása” helyett/mellett foglalkoznunk kell a túlfogyasztás kultúrájával (is), amely megteremtette és  lehetővé tette ezt a fajta káros virágzást.

Nem várhatjuk el ugyanakkor egy iparágtól (vagyis elvárhatjuk, de hiába), ami a lakosságot szinte teljes egészében érinti, hogy szakítson jól bevált tendenciáival. Főleg, mivel az átlagfogyasztók nagy része nem ismeri fel az eredendő rosszat az olcsó ruhákban és a fast fashionben, továbbá abban a hitben él, hogy az több millió ember számára biztosít (egyébként sokszor rettenetes körülményekkel bíró, de kiszámíthatóbb) munkahelyet a fejlődő országokban és megfizethető ruhákat azoknak, akik nem tudnak a luxusszektorban vásárolni. De a mennyiségi és minőségi kérdést muszáj tudatosítani az emberekben, sürgetni kell a nyereség megfelelőbb elosztását és gondolni a jövőre, ahol a megfizethetőségnek nem pazarlás lesz a vége – figyelmeztet Orsola de Castro.

Hogyan is lássunk neki ebben a káoszban és erőforrás-kizsákmányolásban annak a jövőnek, amelyik ma kezdődik? Orsola szerint a megoldás a pozitív hozzáállásban rejlik. Számos gyakorlat van erre. Például Cranio Sacral, a Pozitív Technológia Terapeutája azt vallja, hogy nem a betegséget kell gyógyítani, hanem az egészséges részeket kell megerősíteni. Megnézni, mi az, amit helyre lehet állítani ahelyett, hogy a gyengeségekre fókuszálunk. Szeretni kell a divatot és hálásnak lenni multifunkcionalitásának – a divat nem bűn. Innovatívvá és megújuló forrásokból fenntarthatóvá kell tenni az öltözködéskultúrát és törekedni arra, hogy az etikai megfelelésnek is eleget tehessünk. Ez lenne a végső cél a szakember szerint.

Összességében fantasztikus dolog szép és értékes dolgok birtokában lenni, nagyon sok múlik azonban azon, hogy hogyan választjuk ki viselt holmijainkat. Nem kell és nem is lehet teljesen ignorálni a fast fashion láncok kínálatát, de érdemes átgondolni fogyasztási szokásainkat ezzel kapcsolatban: rengeteg minőségi second hand üzlet, vintage bolt, garázsvásár, ruhacsere program, kisiparos helyi designer vár ránk, kombináljuk termékeiket a fast fashionnel, ha úgy tetszik. A lényeg, hogy valami induljon el – valami olyan, aminek már rég el kellett volna.

A divat a kultúránk tükörképe, így élenjárónak kellene lennie az etikusságban és fenntarthatóságban. Ez mindannyiunkat érint – minket, vásárlókat és azt a 75 milliónyi embert is, akik közvetlenül ebben a komplikált ellátási láncban dolgozik. Folytatnunk kell harcunkat, hogy megfeleljen, hogy jóra használhassa hatalmát és hogy a jelenben/jövőben inkább az egyenjogúságra, etikusságra és környezettudatosságra fókuszáljon a nyilvánvaló üzleti érdekek mellett, és ne nézze tétlenül a kizsákmányolást, pazarlást és az ökolábnyomok aggasztó mélyítését.

Szöveg: Jakab Tímea Diána, forrás: Hunger Magazine

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s