Jött, látott, tarolt: Virgil Abloh és az Off-White

Egy olyan tervezőről olvastam a minap, akit már több mint egy éve kedvelek, követek, és akinek nagyon szeretem a ruháit. Kicsit street, kicsit high, kicsit egyedi és szokatlan. Nehéz egy cikkben összefoglalni mindazt, amit ez a brand és a hozzá kapcsolódó alkotások képviselnek, így végeredményben egészen más konklúzióra jutottam, mint ahogyan eredetileg képzeltem. De kezdjük az elején.

A designer-Dj első generációs amerikai bevándorlók gyereke, akinek a szülei Ghánából érkeztek az USÁ-ba. Brandje, az Off-White az utcai viselet és az haute couture közötti különbséget hivatott áthidalni igen sajátos módon. Szó szerint nincs íróasztala a világon sehol, hiszen jóformán az utcán dolgozik, mindössze egy telefonnal a kezében. Ami pedig szinte hihetetlen – és egyben #lifegoals -, hogy az év nagyjából 320 napján a világ más-más pontján tartózkodik. A szinte már irreális, állandó mértékű aktív netes jelenléte ellenére sem olvas visszajelzéseket. Személyiségét az optimizmus, a „félig tele” jellegű gondolkodásmód jellemzi. És az, hogy tudja, érzi, hogy hogy kell a semmiből _valamit_ csinálni.

virgil-abloh-v2-1

2012-ben jelent meg első saját márkája, a Pyrex Vision, melynek segítségével Champion pólókkal, pulcsikkal, kosaras nadrágokkal, zoknikkal, illetve koleszos rugby feliratok és reneszánsz korabeli művek díszítette flanel ingekkel vette be magát a high fashion világába. A koncepció? Gyakorlatilag fogott egy Ralph Lauren inget vagy egy Champion pulcsit és tervezett rá egy grafikát a Pyrex Vision márkájának. A kiindulási darabok a divatot újra felfedező fiatal generáció metaforájaként tűntek elő és ironikus módon egy-egy meglepő csavarral haladták meg azt a szerepet, melyet tervezőjük eredetileg szánt nekik.

pyrex-vision

Viszonylag alacsony költségvetéssel oldotta meg a kivitelezést – a Ralph Lauren ingeket ugyanis szezon után vásárolta, és egyfajta almárkaként értékesítette azokat. Ennek ellenére Abloh mégis csillagászati árakat szabott ki a Pyrex Vision-féle flanel ingekre: egyszerűen rányomtatta saját „Pyrex 23” feliratát, és ha már lúd legyen kövér alapon $550-ra értékelte azokat. Ezen a ponton több nemzetközi portál, köztük a Complex is kifejezte felháborodását, a Ralph Lauren hivatalos oldalán ugyanis egy-egy ilyen ing $79,95 volt, leárazva pedig $35,99-be került – csupán a felirat hiányzott róluk. A Pyrex Vision ráadásul még az eredeti címkét is Photoshoppal tüntette el az ingekről.

Ezen a pontos fel kell tennünk néhány kérdést: egyértelműen kijelenthetjük, hogy átverték az embereket, vagy ez csak egy abszurd következménye a túlhájpolt világunknak? Mindenesetre a Pyrex 23 ing egy sokak által áhított streetwear darabbá vált, és ami még ennél megdöbbentőbb, hogy a teljes készlet sold out lett. A Pyrex Visionnek viszont leáldozott.

PYREX HODIE FRONT-1200x1200

Virgil megszüntette a márkát és induló Off-White brandjével csatlakozott az olasz ruhaóriás, a New Guards Group csapatához, mely luxuskategóriás streetwear ruhákat készített. Virgil ott folytatta, ahol a Pyrexnél abbahagyta: ruháit az összes létező luxustermékekkel foglalkozó nagykereskedőnek eladta.

Három év elteltével az Off-White a férfi divatipar egyik legnagyobb fellegvárának tartott Pitti Uomo kiállításon találta magát, ahol az új SS18 kollekcióját mutatta be. Itt találkozhattunk – egy kissé ironikus fordulat keretében – a Pyrex Original márkával, mely kísértetiesen hasonló darabokat gyárt, mint Virgil korábban említett brandje. Valószínű, hogy – mivel a Pyrex Vision mindössze egy kollekciót produkált – a tervező nem védette le a márka nevét, ami megmagyarázza, hogy a Pyrex Original hogyan tudta ezeket a darabokat teljesen legálisan árusítani Olaszországban és hogyan vonzott be rengeteg követőt seperc alatt. 

off-white_x_maxfield_publicity_-_h_2016

Valójában mindez mit sem változtatott Virgil sikerén, akinek kevesebb, mint három év alatt két millió követője lett az Instagramon és akinek igazi „A” listás sztárok viselik a kreációit. Hasonlóan hirtelen sikert tudhat magáénak például a Vetements is, bár a két szituáció nem összehasonlítható. Az azonban kétségtelen, hogy ezen tervezők egyidejű megjelenésével kezdetét vette egy egészen új hullám: a street wear high end kategóriába emelkedése. Létrejött egy elsőre paradox párosítás a luxus és az utcai viselet találkozásából, minek értelmében az utcai viselet minőségi, egyedi tervezést és luxus árat kapott, az underground pedig felcsúszott a mainstreambe és fordítva.

Ezen a ponton kezdett el érdekelni, hogy hogyan viszonyulnak ehhez a változáshoz az igazi nagyok a divatban. Nem kellett sokat kutatnom, hogy rábukkanjak egy elég szókimondó interjúra, melynek Raf Simons és Miuccia Prada voltak az alanyai. Simons azok közé sorolta magát, akik sokszor hangoztatják, hogy a divat tud úgy viselkedni, hogy mindenkit kiszolgáljon, és akár mindenki számára elérhetővé váljon a high fashion. Ennek ellenére hangsúlyozta, hogy sok túl sok mindent definiálunk high fashionként, ami valójában nem az; az igazi high fashion pedig valójában egy nagyon kis réteg sajátja. Ami azonban egyre nyilvánvalóbb és muszáj (még egyszer) kimondanunk: ha hájp van, minden van. Sajnos vagy nem sajnos – nézőpont kérdése.

Szöveg: Jakab Tímea Diána

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s