#METOO

#METOO

A Harvey Weinstein-ügy első híreit olvasva, két kérdés merült fel bennem: miért csak most váltott ki ekkora publicitást Hollywood nyilvánvaló szexizmusa, illetve hozhat-e ez az ügy marginális változást a jövőben? Aztán Alyssa Milanoval elindult a #metoo, amihez a legkülönbözőbb hétköznapi nők is csatlakoztak saját történeteikkel és meséltek a zaklatás megannyi dimenziójáról.  Continue reading “#METOO”

A fétis és a romantika divatpillanatai

A fétis és a romantika divatpillanatai

Fuck is all around me” – most azt mutatjuk be nektek néhány legendás kollekción keresztül, hogy úgy is lehet szexről és fétisről beszélni, hogy abban a nő ne a szürke árnyalataiban váljon feledhető mellékszereplővé, hanem magabiztos múzsaként sétáljon végig a kifutó porondján.

THIERRY MUGLER

So messed up I want you here In my room I want you here Now we’re gonna be face-to-face And I’ll lay right down in my favorite place

Now I’m ready to close my eyes And now I’m ready to close my mind And now I’m ready to feel your hand And lose my heart on the burning sands The Stooges – “I Wanna Be Your Dog”

A flashback lista élén álljon a kilencvenes évek egyik haute couture sztárja, Thierry Mugler, egy villain-glamúrral átitatott cyborg, aki Poison Ivy, alien és egyéb földöntúli lényekké transzformálta át a hétköznapi nőket; egy férfi-nő kapcsolatról szóló, szenzációt és szentimentalizmust közvetítő mitologikus világ szuperhősnőiként idézte meg a szebbik nemet bemutatóin.

Az 1997-es őszi-téli kollekciójában a couture formákba vágott, fekete bőr és PVC anyagok jellemezték testhezálló sziluettjeit. Mugler, a mára védjegyének számító, ultra-feminin kesztyűivel, fűzőivel, kabátokkal és az elemek játékosságával mutatta be extravagáns díváit. 

 JOHN GALLIANO – DIOR

I could have been wild and I could have Been free But nature played this trick on me

She wants it now And she will not wait But she’s too rough And I’m too delicate The Smiths – Pretty Girls Make Graves

A divatzseni John Galliano már a Dior-ház vezető tervezőjeként mutatta be ezt a tavaszi-nyári prêt-à-porter kollekciót 1998-ban. Galliano ekkor már maga mögött tudott számos kitüntetést, köztük a legrangosabb divatelismerésnek számító Council of Fashion Designers of America International Award dját is.

A boho-chic kollekcióban érzéki, burzsoá nők vonultak fel-alá a közönség között, majd kivillanó harisnyakötőjükben hanyagul foglaltak helyet a teremben felállított zongoránál. A semmittevésben unott arcú, femme fatale nők titokzatosan, ékszerekbe és szőrme kiegészítőkbe burkolózva egy veszélyes, mégis ellenállhatatlan szexuális kisugárzású nő képét jelenítették meg.

 ALEXANDER MCQUEEN

You can have my isolation You can have the hate that it brings You can have my absence of faith You can have my everything

Help me Tear down my reason Help me It’s your sex I can smell Help me You make me perfect Help me become somebody else Nine Inch Nails – Closer


Alexander McQueen művészetének alaphangját a halál és a szex egymással összefonódó tragikus kettőse adta meg, bemutatóin a brutalitás, az erőszak és a szexualitás aurájában reprezentálta a női szépséget.

McQueen Dante című kollekcióját stílusosan egy templomban mutatta be a nagyközönségnek 1996-ban. A show kezdetén megszólaló orgona emelkedett hangja betöltötte a szent teret, a szituációt pedig csak a váratlanul eldördülő puskalövés zaja lökte vissza a valóságba.

A sokkhatás után, mielőtt bárki is magához térhetett volna, kirajzottak a feszülettel díszített, maszkos, fekete csipkével elfátyolozott, állati szarvakból applikált kalapokat viselő, bestiális modellek.

Joel-Peter Witkin fotográfus vallásos ikonográfiájának hódolva, McQueen a femme fatale esszenciáját összegezte a Dante darabjaiban, megjelenítve mindazon félelmeket és hiedelmeket, amiket a szexuálisan emancipált nőre aggattak a 19. századtól kezdődően.

Alexander McQueen a kollekciót barátjának és felfedezőjének Isabella Blow-nak ajánlotta.

A tervező 2004-es Deliverance kollekcióját Sydney Pollack They Shoot Horses, Don’t They? című filmje inspirálta, melyben a gazdasági válság reményvesztett hangulatában rendezik meg a hat napig tartó táncmaratont, ahol kifulladásig küzdenek a résztvevők a kitűzött díjért.

A Deliverance bemutatójának a párizsi Salle Wagram adott helyet, ahol a modellek profi táncosokkal hol futottak, hol táncoltak körbe és körbe, húzva-vonva egymást, míg végül katartikus kimerültségben estek össze a padlón.

MARC JACOBS – LOUIS VUITTON

Kiss the boot of shiny, shiny leather Shiny leather in the dark Tongue of thongs, the belt that does await you Strike, dear mistress, and cure his heart Severin, Severin, speak so slightly Severin, down on your bended knee Taste the whip, in love not given lightly Taste the whip, now plead for me I am tired, I am weary I could sleep for a thousand years A thousand dreams that would awake me Different colors made of tears The Velvet Underground – Venus in Furs

„We were thinking about obsession, fetishism and we thought about an old hotel, with its chambermaids and the affairs that go on there, the crimes and scandals. And we just wanted to reveal all the amazing creatures who passed through there.”összegezte Marc Jacobs a 2011-es őszi-téli Louis Vuitton show látványvilágát.

Az 1940-es évek hangulatát idéző liftketrecekből ajtónyitásra törtek ki a modellek, egymást váltva a monoton körforgásban. A sikkes vintage és modern elemekkel dolgozó kollekcióban az egyszerű ruhadarabok és kiegészítők fétistárggyá válva adták meg a maszkulin uniformisban, forró nadrágban és combfixben sétáló domináns nők provokatív energiáját.

A dominatrixok után az ártatlannak tűnő szobalányok következtek ceruzaszoknyában, Pán Péter gallérral, poroló tollakkal a kezükben, azonban a közönségnek hátat fordítva vált nyilvánvalóvá, hogy a csinos bilincs-ékszerrel a kezükön tartották a munkaeszközöket.

 VIKTOR & ROLF

oh, oh, take me with you I don’t need shoes to follow bare feet running with you somewhere the anger ends, my dear

oh, oh, take me with you chase jackals into their burrow bare feet running with you today, even the rain even the rain even the rain Tori Amos – Song of Solomon

Viktor Horsting és Rolf Snoeren Sleepin Beauty ihlette romantikus, éberen alvó szépségeket varázsoltak a 2005-ös Fall kollekciójuk színpadára; a modellek párna-ruhában, alvajáróként álmodoztak Tori Amos hangjára.

Szöveg: Ds Bea

Ilyen a szomorú lányok zine-je

Ilyen a szomorú lányok zine-je

‘Doctor: What are you doing here, honey? You’re not even old enough to know how bad life gets. // Cecilia: Obviously, Doctor, you’ve never been a 13-year-old girl.’ A melankólia és a sírás passzív gesztusa mindig is része volt a feminitás kulturális konstrukciójának. Elég, ha csak beírjátok a Google-be a sadness vagy a melancholy kifejezéseket, látni fogjátok, a képkereső csak elvétve dob ki semmibe révedő, könnyes arcú férfi alakokat.

A fenti idézet Sofia Coppola Virgin Suicides című filmjében hangzik el, melyben a narratíva öt lánytestvér köré épülve bontja ki azt a sápítozó társadalom által gyakran elfelejtett tényt, miszerint a kamaszkort nemcsak szimbolikusan kell túlélni. Coppola filmjében a fehérbe öltözött, szűz archetípusú lányok mosolyát mindig körülöleli a kékes színű fény titokzatos sugara, melyet töretlenül próbál megfejteni a kertváros fiúközössége. Merthogy a lányokat meg kell fejteni.

A szomorú nő képe a misztérium határai közé zárult, melyben a szenvedő, síró nő ábrázolása az átszexualizált ‘damesel in distress’ fétistárgya. De vajon a lányok hogyan ábrázolnák mindezt?

“You are handsome in the way that dead presidents are.” – adja meg a Sad Girls című fanzine alaptónusát Grace Lee, a platform egyik szerzője. A Sad Girls Leah Goren illusztrátor kezdeményezésére jött létre, majd csapata további hét fővel bővült. A színes illusztrációkból, fotókból és versekből álló, kézzel készített fanzine hol játékosan, hol ironikusan, hol komoly felhangokkal mutat egy-egy pillanatot a szomorúság élményéből a nyolc lány különböző interpretációján keresztül.

A női melankólia túlmisztifikált képe feloldódik a lányok banális életképeiben, melyben a szomorúság, az élet minden rezdülését átitató létélményeként fedi fel önmagát: a viszonzatlan szerelemtől az éjszakai ég bámulásán át, egészen a szobába bezárkózva megélt, általános letargia érzéséig.

“Sad Girls is a zine featuring work by girls who make things and have lots of feelings.” – olvasható a lányok összegzéseként, amivel meg is válaszolták a feltett kérdésemet. Reméljük, a jövőben is adnak még ki számokat a szerkesztők.

Szöveg: Ds Bea