A minimalizmus és a pszichedelika határán: David Sims

Habár a fashioniszták imádják a minimalizmust, nem vitathatjuk el a valid problémafelvetést azoktól sem, akik szerint már túl sok ebből a monokróm, letisztult miliőből és kérik vissza a barokkos pompában úszó editorialokat. David Sims, a kilencvenes évek korszakalkotó divatfotósa egész életében e két véglet közt igyekezett megtalálni az aranyközéputat egyszerű, karakterfókuszú portréival és dinamikus pózaival. Az idén ötvenéves fotográfus munkásságát vettük most górcső alá.  

Ha biztosra akarok menni a Pinterestes böngészéseimkor, minden esetre van egy „mentőövem”; egy fotós, akiről tudom, hogy bármelyik munkájától azt kapom, amit keresek. Ha valami szürreálisat akarok, ott van Tim Walker, ha bágyadt és romantikus kell, Michal Pudelka nevét pötyögöm be, ha pedig letisztult anyagot szeretnék látni, egyértelműen David Sims portréi az elsők, amik eszembe jutnak. A Calvin Klein profilját meghonosító sztárfotós lassan harminc éve tesz tanúbizonyságot arról, hogy divatportékban ő az első, de nem ijed meg akkor sem, ha kicsit elvontabb világot kell kimerevítenie.

17 évesen hagyta ott a gimnáziumot, hogy fotóasszisztensként dolgozhasson, és bár nem szeretnék az oktatás fontossága ellen beszélni, az ő esetében valószínűleg jó döntés volt idő előtt beszállni a nagybetűs Életbe, ugyanis 19 évesen 1985-ben már az i-D publikálta a munkáit. Később, a kilencvenes, mikor még mindig csak a húszas éveit taposta, mindenki úgy ismerte őt a szakmában, mint az éra meghatározó fotográfusát. Az előkelő titulus megszerzését valószínűleg az is nagy mértékben segíthette, hogy 1993-ban lehetősége nyílt az akkori szupermodellt, Linda Evangelistát fotózni a Harper’s Bazaar címlapjára, ugyanis abban az évben exkluzív szerződést kapott a magazintól, hogy kizárólag az ő magazinjukban jelenjenek meg a fotói. Ez a együttműködés egyébként 2000-ben és 2001-ben is megismétlődött.

Kate Moss by David Sims

Valószínűleg a ’93-as év volt Sims karrierjének addigi csúcspontja, ugyanis ekkor készítette el első Calvin Klein-kampányát Kate Moss-szal. A brand akkor pont egy minimalista, letisztult irányba akarta elvinni az arculatot, a fotós pedig nagyon jól ráérzett erre, a legjobb pedig, hogy a közös munka során Kate Moss-szal is olyan jóba lettek, hogy munkakapcsolatuk máig meghatározó a divatvilágban. A nemzetközi elismerés azonban csak két év múlva érkezett meg: ekkor ugyanis ő fotózta Yohji Yamamoto aktuális kampányát, a sorozatért pedig kiérdemelte az Év Fotósa díjat a Fotográfusok Nemzetközi Fesztiválján – azóta emlegethetjük egy lapon Mario Testinóval és Jurgen Tellerrel. Innentől persze csőstül jött a siker: i-D-címlap, Vogue-felkérések és persze az összes nagyobb divatház megkereste, hogy ő készítse valamelyik kampányát. 

Yohji Yamamoto 1995-1996

Mára elég impozáns klienskör nőtt Sims köré, állandó felkérője többek közt a már említett Calvin Klein, a Balenciaga, az Alexander McQueen, a Burberry, Marc Jacobs és a Proenza Schouler. Alkotásaira jellemzőek az egyszínű hátterek, a letisztult megoldások, viszont sokszor szeret kicsit pszichedelikusabb vizekre is evezni – és ezt érthetjük akár szó szerint is, hiszen David nagy szörfös, így nem csoda, hogy idén az Acne Studios első férfikollekció-kampányának szörfös tematikájához is őt kérték fel. 

Acne Studios SS16

Most pedig következzen egy szubjektív válogatás az általa lőtt legjobb képekből – a teljesség igénye nélkül! 

Calvin Klein AW14
Calvin Klein SS16
Marc Jacobs SS14 // Miley Cyrus
Marc Jacobs SS16 // Winona Ryder
Balenciaga AW07
Balenciaga SS07
Alexander McQueen AW14
Alexander McQueen SS16
Proenza Schouler AW13
Proenza Schouler SS14

Egy fuvallatnyi tél Londonból – F/W 2016

A New York-i fashion show-k sorozata után azt hittük, hogy ez a szezon halálra van ítélve. Ezután következett azonban a londoni esemény, melynek sikerült felkavarnia a divathónap addig állóvízszerű jellegét. Mutatjuk is, hogy mely tervezők töltötték be a NYFW által hátrahagyott űrt!

A Burberry nem nagyon tudna olyan hibát elkövetni, melynek következményeként megvonnánk tőle bérelt helyét divathetes összefoglalónkban. Éppen ezért nem maradhatott ki most sem, annak ellenére, hogy láttunk már tőlük sokkal megragadóbb anyagokat is. Azért félreértés ne essék, ezt is imádtuk!

A férfi kollekció prezentálásának visszaidézéseként jelen volt a Bowie-inspiráció, mely mind az egyes ruhák stílusában, mind a glitteres make-upokban és tépett frizurákban felfedezhető volt. A ruhák emellett általánosságban a ’70-es évek glamrock korszakának badass csillogását idézték elénk egy nagy adag bohém attitűddel fűszerezve. A kollekcióban egyszerre volt jelen a katonás, férfias jelleg és a kislányos romantika, mely tovább fokozta az anyagon végigfutó eklektikát.

A tervező saját bevallása szerint a patchwork módszeréhez hasonlóan illesztette össze azt a rengeteg inspirációt, ami a kollekciót életre hívta, és amit helyenként kicsit már soknak is találtunk.

Sarah Burton a legújabb Alexander McQueen-kollekció álomvilágával és szürrealista impresszióival a ready-to-weart (kis túlzással) a haute couture szintjére emelte. A ruhák inspirációját az alvajárás, az álom és a valóság közötti határok elmosódása adta.

A lookok eleinte egészen „a földön jártak”, majd fokozatosan adagolva invitáltak minket be a Burton által megálmodott szürreális fantáziavilágba. Az aprólékos kidolgozottság, a kézzel hímzett minták és a változatos anyaghasználat szintén kiemelte a kollekciót a többi közül.

Összefoglalva? Igazán hálásak vagyunk, hogy tanúi lehettünk Sarah Burton egyedülálló és – ezt már bátran kijelenthetjük – kiteljesedett, tökéletesített McQueen-víziójának.

McQueen8

A Topshop ezúttal nem merészkedett a komfortzónáján kívülre, azon belül azonban egy emlékezetes kollekciót sikerült összehozniuk, melyben olyan örök kedvenceket kombináltak és értelmeztek újra, mint a szőrmekabát, a transzparens selyemdarabok, a fekete-fehér „ünneplő” szettek, a pepita- és az állatminta vagy a khaki szín. A változatos kollekció továbbgondolt klasszikusai tökéletesen megmagyarázzák és körbejárják a ready-to-wear fogalmát.

A francia elegancia – mint inspirációs elem – egyértelműen felbukkan, már csak a hajviseleteket illetően is, azonban ha jól figyelünk, a brit kultúra és történelem egy-egy pillanata is felvillanni látszik egyes lookokban.

Gareth Pugh show-ján a „férfifaló” kifejezés új, egészen direkt jelentést kapott, mikor a modellek Hannibal Lecter-féle maszkokban vonultak a kifutón. Maga a kollekció is tükrözte a Hannibal inspirálta “elegáns, de veszélyes” kettősséget. A végtelenül kifinomult darabokhoz vad rúzsok, a szigorú tekinteteket sejtelmesen elrejtő napszemüvegek és retró frizurák párosultak.

Egyes darabok fekete és nude árnyalatokban tűntek fel, helyenként azonban az erőteljes, energiával teli királykék, csillagokkal dekorált anyag rengette meg a kifutót. A merev sziluettek és a szabásvonalak szigorúsága a klasszikus „girl power” koncepció helyett a női függetlenséget és erőt jelenítette meg.

A show „sztárfellépője” Marie-Agnès Gillot, a párizsi opera balerinája volt, aki maga is megtestesíti az erős, független nő ideáját.

gareth pugh7

Mary Katrantzou megszokott színpompás, szinte pszichedelikus darabjai ismét rengeteg látnivalóval szolgáltak, és szinte alig győztük befogadni a rengeteg apró részletet, melyeket a kollekcióban felfedezhettünk. Az inspirációs forrás maga az ’50-es évek Amerikájának western stílusa és kiskorunk „dressing up” játékának felidézése volt, mely egyúttal a vad anyag- és színkavalkádot, illetve a különleges mintázatokat is látványosan körülírja.

A tervező azt is bebizonyítja, hogy a kockás mind a pöttyök, mind pedig az egyéb különleges minták mellett is remekül megfér, még ha nem is teljesen hétköznapi párosításokról van szó.

Szöveg: Alexandra
Képek: style.com

Virtuális fashion trip a férfi divatheteken

Vizuális rímeinkkel már valamelyest leképeztük a férfi divathetek izgalmasabb pillanatai által keltett benyomásokat, most azonban szavakba is öntjük, hogy melyek voltak a legegyedibb, legextrémebb vagy éppen legmegragadóbb momentumok. Tartsatok velünk virtuális fashion tripünkön! 

Az Alexander McQueen tervezője, Sarah Burton fogott egy – illetve kettő – kedves, gyermekien ártatlan motívumot, és átültette a brand darkos, aggresszív világába. A lepke és a virágminta a McQueen fordításában nem a tavasz hírnöke, de még csak nem is a felhőtlen vidámságot hivatott képviselni, sokkal inkább a sötét elegancia motívumaként jelenik meg.

A kollekció darabjainak szabása egyébként rendkívül szigorú és letisztult, az extremitást ezúttal inkább az egyes ruhákra applikált díszítésekben, illetve a szándékosan félreértelmezett motívumokban kell keresni.

Az arcot átszúró ékszereknek, és az ehhez passzoló, a ruhákat díszítő láncoknak köszönhetően a styling enyhén punkosra sikeredett, de ettől csak még szerethetőbbé vált az anyag.

Rick Owens kollekcióit szinte sosem fogadja unott hümmögés, épp ellenkezőleg: a polgárpukkasztást már-már tökélyre fejlesztő tervező minden szezonban sokkolja a divatvilágot. Így történt ez a legutóbbi férfi kollekciójának bemutatásakor is, melyről első blikkre talán egy kifinomultabb, klasszikus horrorfilm vagy éppen Marilyn Manson juthatott eszünkbe. Az első benyomás tulajdonképpen helyes is volt, hiszen a kollekciót részben az 1960-as Eyes Without a Face című horrormozi inspirálta.

A show egyszerre idézte meg az underground ködös világát és a luxus magasiskoláját. Alapszínként természetesen a fekete és a fehér funkcionáltak, a kollekció lazaságát pedig az oversized darabok dominanciája adta.

A bemutatott darabok között láthattunk bő overálokat, szinte cropped-nak minősülő szűk bőrdzsekiket, de kifejezetten elegánsnak mondható, térdig érő kabátokat is. A fő attrakciót egyértelműen a fehérre maszkírozott modellek jelentették, ez mégsem vonta el a figyelmet az egyedülálló és merész darabokról.

A Costume National kollekciójában sok olyan jegyet felfedezhetünk, mely alapvetően más brandek jellegzetessége, így például a legtöbb darabban ráismerhettünk a Saint Laurent rock and roll világára – némileg átformálva. A show-t megnyitó modell vagány, motoros stílust idéző bőrnadrágjával, az ehhez képest tiszta eleganciát mutató szőrös kabátjával és lezser fekete garbójával számomra egyértelműen a bemutató csúcspontját képviselte.

A továbbiakban változatos anyaghasználattal, keveredő stílusokkal és enyhén nőies darabokkal találkozhattunk, melyek összességében egy izgalmas világot tártak elénk. Lehet, hogy a Costume National anyaga nem korszakalkotó, és talán nem is sikerült mély nyomot hagynia a közönségben, számomra ez a kollekció lett a szezon favoritja.

A Gucci legutóbbi férfi kollekciója elég nagy visszhangot kapott a sajtóban, és tipikus esetét képviselte az „imádjuk vagy utáljuk” dilemmának. A brand idén is folytatta, amit tavaly elkezdett, bár talán egy szinttel lejjebb mászva a szenzációhajhászat létráján. Szín- és mintakavalkádból, illetve egyedi inspirációból ezúttal sem volt hiány. Ahhoz, hogy a rengeteg változatos darabot sikerüljön feldolgoznia az agyunknak, valószínűleg minimum négyszer végig kell nézni a show-t.

Alessandro Michele irányítása alatt a Gucci átmenetté vált: a nemek között, az évszakok között, a formális és a casual között, a magasdivat és a streetwear között. Minden egyes darab ezekre az átmenetekre, az ezáltal gerjesztett sokféleségre, vizuális gazdagságra reflektál.

A lookokat gyermekkorunkat idéző sapkák és a Gucci védjegyévé vált színes szemüvegek egészítették ki. De a legfőbb ok, amiért igazán imádtuk a Gucci bemutatóját, az a Bowie előtti tisztelgésük volt:
12508814_10153868796009568_2243962222123980748_n

Az Issey Miyake tervezőjének, Yusuke Takahashi-nak nem csökkent a kísérletező kedve, inkább csak szép lassan bele kell törődnie, hogy „már nincsen új a nap alatt”. Azért egy nagy adag változatos inspirációforrás összemosásával még lehet csodákat tenni: ezt bizonyítja „Neonomád” kollekciója is, melyet az eltérő kultúrák tanulmányozása, a múltba tekintés és a modern kori technológia beépítése közösen formált. A kollekció helyenként bohém világát a show végére a klasszikus elegancia váltja fel.

Egyes darabok szemkápráztatóan túldíszítettek, és remekül reagálnak a kollekció hívószavának második tagjára, a „nomádra”, más összeállítások azonban inkább a szó „neo” részét igazolták.

Raf Simons bizonyította, hogy a Dior után is van élet: kollekcióját David Lynch és a Twin Peaks ihlette, mely mind a „háttérzenét”, mind a runway dizájnt meghatározta. A show éppen David Lynch születésnapjára esett – ami Raf Simons szerint véletlen volt -, ezzel még inkább azt az érzetet keltette, hogy a tervező neki dedikálta a kollekciót.

A tervező az oversized kifejezést egészen új magaslatokba emelte: annyira, hogy ez akár a kollekció hívószava is lehetne. Szerintem a Lynch-koncepció kissé túlnőtt magán az anyagon, ami egyáltalán nem volt annyira jól összerakva, mint maga show – összességében azonban mégis a divathetek egyik legkülönlegesebb eseményének nyilváníthatjuk.

A Topman az Alexander McQueenhez hasonlóan szintén felfedezte, hogy a virágmotívum nem kizárólag a tavaszi kollekciók kiegészítőjeként alkalmazható, azonban a Sarah Burtonnel ellentétben a márka inkább az eleganciát, mintsem a darkos vonalat hangsúlyozta.

A kollekciót a különleges anyagok és a metálos színek, illetve a nőies szofisztikáltságot hangsúlyozó szabásvonalak tették izgalmassá.

Képek: style.com, és innen. Főkép: innen.
Szöveg: Alexandra

Visual Rhymes #7 – Rímek a férfi divathetekről

Aktuális vizuális rímeinket a 2016-os őszi-téli kollekciókat bemutató divathetek ihlették. Szokás szerint nagy kedvencünk volt az Alexander McQueen kollekciója, a Burberry klasszikusabb darabjai, meglepően izgalmas összeállításokkal rukkolt elő a Topman, J. W. Anderson elmosta a határokat a női és a férfi fashion között, a Moschino pedig hozta a formáját színes, puffos, extrém kreációival. Következzenek tehát a rímek kedvenc dizájnereink menswear kollekcióinak kiemelt darabjaival!

Alexander McQueen

Alexander McQueen

Alexander McQueen4

Bottega Veneta

Bottega Veneta

Burberry

Burberry

Burberry5

Coach

Coach5

Coach3

Coach

Costume National

Costume National

Costume National3

Dolce&Gabbana

Dolce and Gabbana4

Dolce and Gabbana

Ermenegildo Zegna

Ermenegildo Zegn2

J. W. Anderson

J.W.Anderson2

J.W.Anderson

J.W.Anderson6

Moschino

Moschino3

Moschino2

Topman

Topman2

Topman4

Topman3

Képek: style.com és Pinterest
Összeállította: Alexandra