„Mindenképpen előny, ha kollekciónk szokatlan és figyelemfelkeltő” – Interjú a Rusalkával

„Mindenképpen előny, ha kollekciónk szokatlan és figyelemfelkeltő” – Interjú a Rusalkával

A néhány hete a Central European Fashion Days keretein belül lezajlott Gombold újra! verseny fináléján lettünk figyelmesek egy nagyon izgalmas brandre, amely különleges kiegészítőket engedett a nagyszabású záróesemény kifutójára. Hogy kicsit jobban megismerjük (egyik) kedvencünket, a Rusalkát, a márka dizájnereit, Tóth Esztert és Tasnádi Katalint kérdeztük az inspirációkról, a versenyről, a márkaépítésről és a jövőről.

Hogyan ismerkedtetek meg, hogyan kerültetek kapcsolatba a divattal? Milyen út vezetett a Rusalkáig?

Kati: Kiskorom óta szeretek rajzolni, és hamar megfogalmazódott bennem, hogy művészeti pályára szeretnék menni. A gimnáziumi évek alatt több helyre jártam a képességeimet fejleszteni, például a Budai Rajziskolába is. A családomban többen is végeztek az Iparművészeti Egyetemen, köztük a nővérem, így már egészen korán hallottam arról, hogy milyen szakokra lehet jelentkezni. A divat mindig is érdekelt és persze, mint minden kislány, én is divattervező akartam lenni hatévesen. Habár útközben több minden is megfogott (egy ideig például az építészet), mégis valahogy evidens volt, hogy textiltervező szakra jelentkezzek.

Eszti: Mindig is vonzódtam a művészetek iránt, és korán eldöntöttem, hogy ilyesmivel szeretnék foglalkozni. Már a gimnázium alatt ebbe az irányba indultam el, majd pedig egyértelművé vált, hogy textiltervezést szeretnék tanulni. Ezen kívül a nagymamám varrónő volt, mindig figyelte a divatot, így gyerekkoromban ez nagy hatással volt rám. Katival a 91. stúdió felvételi előkészítőjén találkoztunk, majd együtt is kezdtük el a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemet, ahol mindketten bőr szakra kerültünk. A közös munkát már régebb óta terveztük, végül tavaly télen egy berlini bárban üldögélve döntöttük el, hogy együtt indulunk a Gombold újra! pályázatán.

Hogyan zajlott számotokra a Gombold újra! pályázat? Milyen munkamegosztásban dolgoztatok, milyen fázisokon át jutottatok el a végkifejletig?

Rusalka: Nagyon élveztük a közös munkát, mert alapvetően hasonlóak voltak az elképzeléseink, ezért gördülékenyen haladtunk. Miután rátaláltunk az inspirációra, külön kezdtünk el tervezni, majd leültünk és összefésültük a kettőnk elképzeléseit. Egymás terveire mindig friss szemmel tudtunk nézni, s úgy reagálni, hogy továbblendítsük a tervezési folyamatot. Úgy érezzük, minden egyes darab a „közös gyerekünk”, minden döntést közösen hoztunk meg.

A kivitelezésre az egész nyár a rendelkezésünkre állt, ezért nyugodtan, mindent átgondolva tudtuk véghezvinni. Elsőként a köteleket szereztük be. Itt arra kellett figyelnünk, hogy 1oo% pamut alapanyagú, kívül-belül nyers színű kötelet találjunk, hogy a kibontás után a rojtok is világos színűek maradjanak, illetve a kézi festésnél egyenletes árnyalatot érhessünk el. A hajlított fa elemek készíttetése nehezebb feladat volt, hiszen ez számunkra eddig ismeretlen területnek számított. Sok utánajárásba került, hogy a megfelelő technológiát, illetve ehhez értő asztalos mestert megtaláljuk.

Milyen visszajelzéseket kaptatok az első show-tokról? Milyen érzés volt bemutatni a CEFD kifutóján?

Rusalka: Óriási élmény volt a CEFD kifutóján látni a kollekciónkat, és tervezőként lenni a backstage-ben. Már önmagában az is pozitív visszajelzés, hogy ott lehettünk, de máshonnan is kaptunk biztatást.

Mit gondoltok az idei mezőnyről? Ki(k)nek a munkája tetszett nektek leginkább?

Rusalka: Sokszínű és erős volt a mezőny, több pályamű is elnyerte a tetszésünket. A fiú kollekciók idén különösen hatásosak voltak. A lengyelek, köztük Domi Grzybek munkájára már a bemutató előtt felfigyeltünk, mert nagyon látványosak, stílusukban teljesen eltérőek voltak az itthon megszokottól. Emellett Györök Bori világító ruhái voltak a nagy kedvenceink.

Nagyon izgalmas az inspirációtok, amelynek központjában Rusalka, a szláv mitológia vízi nimfája áll. Nyilvánvalóan tudatos a közép-európai kultúrkörre adott (divat)reflexió, a meseszerű formákat, naturalisztikus anyagokat, színeket látva pedig egyértelműen vizualizálódik is ez az ihletforrás. Hogyan „találtatok rá” Rusalkára?

Rusalka: Már a tervezés elején határozott elképzeléseink voltak a kiegészítőink stílusáról: archaikus, mitikus hangulatot szerettünk volna létrehozni, így láttunk hozzá az inspirációnk kereséséhez. A mitikus jelleg miatt pár mondának is utánanéztünk, így találtunk rá Ruszalka történetére. Több szláv nép mondavilágában is megtalálható ez a lény, de mi a történet lengyel változatát használtuk kiindulási pontként. E szerint a tavak és erdők mélyén élő ruszalkák egykor fiatal lányként tragikus halált haltak. Éjjelenként énekükkel, táncukkal csábítják el férfiáldozataikat, így állva bosszút szomorú sorsukért.

Az anyagok kontrasztja (kemény fa-lágy bőr, kötél), a fa hajlításával létrehozott lágy formák Ruszalka sebezhető, mégis erős jellemére utalnak; ez a dualitás adja kollekciónk lelkét. Úgy éreztük, a mítosz ősi, vad jellegét leginkább szokatlan kiegészítőkben tudjuk visszaadni. A tárgyak rendhagyó elhelyezése a testen, a természetes anyagok használata, valamint Ruszalka attribútumait (hosszú haj, erdő, meztelenség) idéző darabok erre a hangulatra reflektálnak.

Igen, kiegészítőitek igen merészek, érdekesek, formabontók. Nem volt bennetek aggodalom annak kapcsán, hogy a közönség, a zsűri nem tud majd mit kezdeni e szokatlan darabokkal?

Rusalka: Kíváncsiak voltunk, hogyan reagál majd a zsűri, hiszen eleinte sok értetlenkedéssel találtuk szemben magunkat. Mégis úgy gondoltuk, mindenképpen előny, ha kollekciónk szokatlan és figyelemfelkeltő. Ez bebizonyosodott a prezentációnk alkalmával, ugyanis kifejezetten pozitív visszajelzéseket kaptunk. A mi célunk az volt, hogy végigvigyük az elképzelésünket és mindent kihozzunk ebből a projektből.  Mivel ez sikerült, teljesen elégedettek vagyunk a munkánkkal. Számítottunk arra, hogy lesznek, akik számára nem igazán befogadható, de nem is akartunk mindenkinek megfelelni, hiszen ez lehetetlen.

Mivel, hogyan töltődtök fel? Milyen zenét hallgattok, milyen könyveket olvastok szívesen, melyik a kedvenc filmetek, mit csináltok szabadidőtökben?

Kati: Amikor tehetjük, a barátainkkal vagyunk, ez tölt fel minket energiával. Emellett én nagyon szeretek filmeket nézni, moziba járni. Az olyan filmeket szeretem a legjobban, amelyekből az erős hangulatuk, a színviláguk, és a zenéjük marad meg bennem. Ilyen például Wes Andersontól a Holdfény királyság, és Jim Jarmusch-tól a Halhatatlan szeretők.

Eszti: Most éppen Murakami Haruki 1Q84-ét olvasom. Szeretem az utópisztikus történeteket, művészek életrajzi regényeit. Szeretek mindent ami furcsa, groteszk, naturalista stílusú. A zene feltölt, inspirál, sok mindent szeretek, a lényeg hogy legyen igényes és őszinte. Éjjel könnyebben dolgozok, ilyenkor szinte meditatív elektronikus zenét teszek be, hogy elmélyüljek a munkában.

Hogyan látjátok a „fiatal” divat lehetőségeit? Mennyire nehéz ma egy induló branddel működni Magyarországon?

Rusalka: Most alapítottuk meg közös márkánkat Rusalka néven. Úgy gondoljuk, nem lesz könnyű ismertté válni és vásárlóközönséghez jutni, habár a Gombold Újra! döntőjébe való bejutásnak köszönhetően kaptunk egy kezdő lendületet. Ez a pályázat nagyon jó lehetőség arra, hogy pályakezdő tervezők bemutatkozhassanak a közönségnek, ehhez hasonló lehetőségből pedig egyre több adódik Magyarországon. Azt vesszük észre, az emberek egyre inkább érdeklődnek az igényes, időtálló design iránt. Úgy látjuk, érdemes fiatal tervezőként másokkal, akár eltérő művészeti ágakban tevékenykedő alkotókkal együttműködni. Mi pozitívan állunk a jövőhöz, szerencsére körül vagyunk véve olyan emberekkel, akiknek támogatásával könnyebben vesszük a márkánk indításával járó akadályokat.

Milyen terveitek vannak a jövőre nézve, mi a következő lépés?

Rusalka: Első lépésként a márkánkat szeretnénk népszerűsíteni. A közeljövőben kampányfotózást és fashion videót fogunk készíteni. A későbbiekben a mostani kollekció szellemiségét és hangulatát megtartva készítenénk kiegészítőket (ékszereket, táskákat) már nagyobb hangsúlyt fektetve a funkcionalitásra és a  hordhatóságra.

Facebook.com/Rusalka

Lookbook fotók:

Photographer: Eszter Galambos
Make-up: Emese Torma
Styling: Krisztina Ivanyiv
Model: Estelle, Avantage Models

Szöveg: Ivett

Az underground harcosok, a konyhás néni és a vízinimfák – Gombold újra! döntő

Az underground harcosok, a konyhás néni és a vízinimfák – Gombold újra! döntő

A közönség körében fenntartásokkal fogadott Gombold újra! már versenyjellegéből adódóan is ellentmondásos: hogyan lehetséges objektíven felmérni és végül egymás fölé helyezni az egymás mellé állított esztétikai minőségeket? Mik lehetnek a megítélés szempontrendszerei egy ilyen versenyben? Vajon ki használja bravúrosabban a rendelkezésre álló technológiákat, vagy kinek maibb, frissebb a látásmódja? Az előző évek tapasztalatai alapján felmerülnek a kérdések: kell mindehhez a valóságshow-s körítés? Valóban használ ez a magyar divatiparnak? Ha nem is tudunk mindenre választ adni, ebben az évben más következtetéseket vontunk le, mint az előzőekben. Lássuk!

Gombold újra! finálé // fotó: Gregus Máté

Először is személyes tapasztalat, hogy ez a verseny elsősorban egy nagyszerű fórum feltörekvő tervezők, friss márkák nagyközönség előtti bemutatására. Természetesen a tervezők számára a versennyel járó felkészülési fázis, az előválogatás, a tervezők coachingja, a zsűri előtti prezentációk, maguk a díjak és támogatások is fontosak, melyek segítenek elindítani egy brandet, és azt azt felépítő vállalkozást, de a bloggerek és a közönség elsődlegesen a friss ötletek megismerése miatt követi az eseményt. És mennyire jó nézni azon tervezők designjait, akiket iskolai végzésükkor láthattunk először, vagy épp azokat, akiknek munkáit máshogy nem feltétlen ismernénk. Mennyi friss ötlet, különböző nézőpontok, technikák!

A két nap alatt intenzíven beosztott, végeláthatatlan márkabemutatók sorában végül kellemes csalódás volt látni a feltörekvő tervezők merészebb, elborultabb, vagy akár humorral átitatott kreálmányait. Egy ötdarabos minikollekciónál látszólag nincs tét és technológiai akadály: szabadon szárnyalhat a fantázia. Viszont a pályázó designereknek valójában igazán tudatosan kellett megtervezniük, mivel járulnak a zsűri elé: a tervezett darabokon kívül a 2. fordulóban menedzseri képességeiket is megmérettetett. A Gombold újra! szakmai partnereként az Assessment Systems speciális személyiségteszttel mérte fel a pályázók rátermettségét, amelyben figyelembe vették az üzleti érzéket, a tervezett márkát, valamint a jelöltek szakmai önéletrajzát is. A közel 200 beérkező pályamű közül az első forulóba így 50 tervezőt válogattak be, a szakmai döntőbe pedig összesen 19, a régió más országaiból is származó tervező kollekciója állt versenyben.

A Gombold újra! közönsége// fotó: Gregus Máté

A Design Terminál idén megújult koncepcióval hirdette meg a Gombold újra! versenyt: pályázhattak lengyel, cseh és szlovák designerek is, illetve a pályázóknak a környező országok kultúrköréból származó forrást kellett inspirációul hívniuk a tervekhez. A pályamunkákat értékelő nemzetközi zsűri a régió neves szakembereiből állt össze: a tervezői látásmódot Sándor Szandra, a Nanushka tervezője, Wojciech Dziedzic, lengyel divat- és jelmeztervező és Dana Kleinert, divattervező és a Slovak Fashion Council elnöke, a művészeti- kreatív oldalt Olo Křížová, a Cseh Fashion Council vezetője, valamint a zsűri elnöke Jarrad Clark, az IMG Fashion alelnöke és globális kreatív igazgatója képviselték.

Nem is maradt más hátra, ismerkedjünk meg a döntősökkel!

A régió legjobb divattervezője a lengyel Domi Grzybek lett, aki 10 000 euró értékű „CEFD Visegrád Award” díjat kapott. Domi a ’60-as évek modern bialystoki építészetéből merített inspirációt. Komplex összképpel, bonyolult designokkal dolgozott, álomszerű pasztellszínű anyagok, rojtozott felületek, gyöngyrátétek tették dekadensen őrültté darabjait. Asztalterítőkockás nadrágot kombinált hínár- és tengerszínű szalagokkal kivarrt sweatshirttel, mintás selymeket hálós anyagokkal, melegítőfelsőujjal. Mintha csak a Central St. Martins egyik végzősének diplomakollekcióját láthattuk volna – meg nem alkuvó és merész látványvilágával, részletgazdagságával, finom humorával valóban kiemelkedett a mezőnyből.

Domi Grzybek // fotó: Holecz Endre

A legjobb kiegészítőtervezőknek járó, szintén 10 000 euró értékű „CEFD Visegrád Award” díjat Balázs Violának és Szécsi Tamásnak ítélte a zsűri, akik a lengyel tejbárok által ihletett Bar Mlczeny című selyemsál kollekciójukkal pályáztak a versenyre. Az elemek előre kivágásával és befotózásával készült printek által DIY-hatású, de eredményében mégis luxuskivitelezésű kiegészítőikkel méltán nyerték el a díjat. Menzafeeling,  kockás abrosz, csirkecomb és cékla selyemsálon: újragondolt retró, finoman humoros csavarral, mely az egész régió kollektív múltjából táplálkozva nosztalgikusan modern hangulatot áraszt.

Balázs Viola és Szécsi Tamás // fotó: Gregus Máté

A Design Terminál “Legjobb Magyar Tervezői Díj” a November márkanéven futó tervezőcsapat kezébe került. Hársfalvi Réka, Shütz Nikolett és Szenteczki Boldizsár  17_29 névre keresztelt kollekciójukkal zsebelték be az elismerést, amelyet a prágai bársonyos forradalom szabadságharcosai inspiráltak. A díj egy nettó 10 000 euró értékű mentorálási programot foglal magában, amelynek keretében a nyertesek egy éven át a Design Terminál szakmai támogatását élvezik. Merész és polgárpukkasztó terveik nagy kedvenceink voltak, nem véletlenül, hiszen a blog esztétikumában is mérvadó, nevében is fémjelzett underground lázadást hozták darabjaik.

Dekonstruktív szabásokkal dolgoztak fekete és fehér színekben: absztrahált papi csuhához hasonló ujjatlan fekete felsőt kombináltak kizárólag a szemeket és a szájat szabadon hagyó középkori csuklyaszerű arcmaszkkal, fétisruházatot idéző, testre tapadó koptatott bársony overallt hátizsákkal, maszkkal. A “nadrág a nadrágon”-effektet a lágyékot az arccal összekötő merészen szexualizáló, valamint a személyiséget elfedő fekete anyagcsík (üres tér) emelte még egy fokkal feljebb; keleties, harcosok ruhatárába illő hatalmas kendőszerű csuklyák mixelődtek sportruházati szabásokkal kombinált urban-törzsi elemekkel a minikollekcióban. Maszkulin és macsó, de a csuhajellegű ruhával, a nadrágokon szoknyaszerű betoldásokkal egyúttal gender-sztereotípiákat is lebontó, vallási és szexuális motívumrendszerrel egyszerre játszó sokrétű kollekciót láthattunk – mondanom sem kell, örömmel áldoztunk a November oltárán.

November 17_29 // fotó: Gregus Máté

A nyerteseken kívül a döntős tervezők közül kiemelkedett még a Rusalka, vagyis Tóth Eszter és Tasnádi Katalin szláv vízinimfát megidéző kollekciója, amely a melltakarós rátéttől a pasztellrojtos vállpáncélon és az orra akasztott harcias fejszerkezeten át jutott el a vízkoptatott hínárhajat idéző pagodaalakú sisakig. A színek és az absztrakció által álomszerű, de a lószerszámra hajazó formák miatt egyben fetisizáló és harcias, csodás warrior-woman kollekciót álmodtak meg a lányok.

Rusalka // fotó: Gregus Máté

Boncsér Zsófia és Tillinger Adrienn Batyu című kollekciójukban a 20. századi visegrádi országok cselédlányainak ruházatát értelmezték újra. Áttetsző pliszírozott szoknya lenge inggel kombinálva, szabócérna-nyomos zakó maxiruhával, pendelyszerű alsórésszel bíró elvarratlan szegélyű fehér miniruha, felül takaró blúzformájú, alul merészen felsliccelt maxiruha, illetve origamiszerűen hajtogatott szabások, lekerekített vonalak tették frissé, modernné a kollekciót. Szűziesen ártatlan és gyengéden lenge, miközben keményen maszkulin és erős. Mennyire édes ez az Anna?

Boncsér Zsófia és Tillinger Adrienn // fotó: cefashiondays.com

A menswear vonalat képviselte a tavalyi különdíjas, Wondergroundból ismert Hársfalvi Réka és Karácsony Ilona által kreált Golem című kollekció. A márkánál már látott oversized, sportos darabok és különleges repedezett földprintek uralták a kollekciót, amelyet a prágai golem legendája inspirált.

Hársfalvi Réka és Karácsony Ilona // fotó: Gregus Máté

Menswearben jeleskedett még Zsigmond Dóra és Tóth Zsuzsanna is, akik a lengyel tradicionális ruházatból merítettek ihletet. A hagyományt újratöltve tálalták a tervezők: rózsaszín nagykabát, a tradicionális, színes fonálból kötött pulcsi crop-top verziója, májusfa szalagokból álló szoknya rúgta fel a vállas férfimodelleken a hagyományos nemi sztereotípiákat.

Zsigmond Dóra és Tóth Zsuzsanna // fotó: Gregus Máté

Varga Edina és Molnár Annamária külön-külön is a férfiszabászat műfaját és egy-egy képzőművész kifejező formáit választották. Edina Henryk Stazewski lengyel konstruktivista festő műveit tanulmányozta színes geometrikus mintáinak és formáinak megalkotásakor, Annamari pedig Roman Cieslewicz lengyel grafikus és fotós műveit vette alapul printjeinek és színeinek keverésekor.

Varga Edina // fotó: Gregus Máté

Ugyancsak merészen használta a színeket Noori Samea, inspirációjaként pedig a prágai régi színes ajtók szolgáltak. A hagyományosan nőies szabások, geometrikus formák a hajdani matekórákat idézték meg.

Noori Samea // fotó: Gregus Máté

Bizonyára sok fény- és színelméletet olvasott Györök Borbála, aki Polar című kollekcióját a katódsugarakra és a szlovák Philipp Lenard fizikus munkájára alapozta. A fényt lekapcsolva az alapvetően fehér ruhák neonszínekkel világítottak, így látványos tech-jelleget adtak a kollekciónak.

Györök Borbála // fotó: Gregus Máté

Antonina Zablotska cseh tervező a magyar Parlament építészeti megoldásai által inspirált látványosan strukturális ruhái közül az elsőt Mihalik Enikőn láthattuk. Hatalmas absztrakt formák, szövött bodyk tarkították a kollekciót.

Antonina Zablotska // fotó: Gregus Máté
Antonina Zablotska // fotó: Gregus Máté

Bártfai Lilla high-tech 3D nyomtatással készült fejdíszekkel pályázott: szarv-és koszorúszerű megoldások tették modernné a hagyományos fátylas viseletet, amelyek még így sem tértek el alapjaiban egy-egy átlagos menyasszonyi fátyoltól.

Bártfai Lilla // fotó: Gregus Máté

Érdeklődve figyeltük Pat Guzik lengyel designer nép- és tündérmeséket, valamint a matyó világot kreatívan megidéző darabjait, illetve Vörös Gyöngyi hegyek és vizek ihlette ruháit is.

Pat Guzik // fotó: Gregus Máté

Összességében örülünk, hogy ennyi felfedezésre váró kiváló tehetség sorakozik hazánkban és a régióban, igyekszünk a jövőben is minél többet bemutatni.

Finálé // fotó: Gregus Máté
Szöveg: Lilla

Közép-Európa Budapest kifutóján

Közép-Európa Budapest kifutóján

A Central European Fashion Days – nevéhez híven – elhozta a kifutóra a legjobb cseh, lengyel és szlovák tervezők tavaszi-nyári kollekcióit is. A három fashion showcase egy-egy közös bemutató keretén belül mutatta be a három szomszéd nemzet friss kreációt.

A cseh dizájnereket Jakub Polanka és Pavel Berky képviselte Budapesten. Polanka szokásához híven ismét egy erős és kidolgozott kollekciót küldött a kifutóra: a mély, V-kivágások megidézték a halstoni kifinomult diszkókorszakot. A visszafogott, mégis kacér hangulatot ötvözte a tervező egyfajta törzsi folklórral: a mesteri kötötteken elhelyezett rojtok és lyukak egy izgalmas, testvonalakat követő sziluettet hoztak létre. A színpalettára a fehér, a bézs, az ezüst és a homokszín, valamint az arany, az indigókék és a fekete voltak jellemzőek. Polanka kiválóan alkalmazza a lepelruha adta lehetőségeket, izgalmas játékot mutat be a hajtásokkal, az anyag esésével. Hangsúlyos derekai és aszimmetrikus látásmódja révén (melyeket miniken és kámzsákon is alkalmaz) kétségkívül egy modern eklektikát, egy érdekes sci-fi nomád hangulatot vizualizál.

Képek: Holecz Endre

Pavel Berky mintha maga is Gombold újra!-induló lett volna: a jacquard-szövetek, a virágos, bő szoknyák és az ingblúzok egy folklór inspirációból előálló izgalmas, friss kollekciót jelenítettek meg a kifutón. Kékek, fehérek, mustár sárgák és szürkék váltották egymást, az áttetsző betétek pedig szolidan a testiséget is behozták ebbe az egyszerű, mégis figyelemreméltó koncepcióba. A midiszoknyák, valamint a teátrális, bő ujjak egy plasztikus, oversize víziót jelenítettek meg a CEFD show-ján.

Kép: Holecz Endre

A következőkben a lengyel dizájnereké volt a főszerep. A PAJONK kollekciójában fehérek, kékek és barnák váltakoztak. A már részemről untig ismételt és ezerszer látott neoprén mellett brokát és irizáló lamé is helyet kapott a kollekcióban, valamint vízfestést imitáló csorgás-motívumokat is láthattunk az amúgy minimál szabású darabokon. 

Képek: Gregus Máté

A Maldoror a közel-keleti felkelésekhez repített minket: a tipikus, kockás fejkendők átirata mellett a sportwear volt a másik kulcsszó a kollekcióban. Kétségkívül egy keményebb, maszkulin vonalat vonultatott fel a brand, főként a fekete, a fehér és a szürke színek felhasználásával. Az ujjatlan trikók, bomberdzsekik, baseball-sapkák és a húzózsinórok a markáns sportviseletet idézték meg, ám leginkább olyan érzésem van a kollekció kapcsán, mintha csak meglévő darabokat alakítottak, szabtak volna át, amolyan kísérleti jelleggel.

Kép: facebook.com/Maldoror

Az MMC is a sportwear-re hajazott: áttetsző betétekkel, valamint gyűrt textúrákkal és ezüst fényű anyagokkal ötvözték a sportos szabású ruhadarabokat. A vékony PVC-re hasonlító, rátétszerű foltzsebek és panelek egy kis futurizmust és konstruktivizmust csempésztek a kifutóra.


A szlovák tervezőket Petra Kubíková, Zlatica Hujbertová és Boris Hanecka képviselték. Kubíková amolyan „urbánus farmerlányokat” küldött a kifutóra. A kőmosott, klasszikus amerikai farmer számos átiratát láthattuk a bemutatóján, melyeket anyagában szövött mintás kelmékkel, és „felszínre hozott”, steppelt bélésanyaggal kombinált. Így a kollekció domináns tónusai a farmerkék sötétebb és világosabb árnyalatai, valamint a testszín és a barna voltak. Karakteres gombok kaptak helyet a darabokon, melyeket íves szabásvonalak alakítanak ki.

Képek: Holecz Endre

Hujbertová amolyan „szlovák Michael Kors”-hangulatot idézett meg. Luxus, kis csavarokkal. Valóságos textúrakavalkád jellemzi munkáit: markánsan ötvözi a kötöttet a fényes laméval és a különböző organikus, kígyómintás, nyomott matériákkal. A maxihosszak és a színvilág, a barnák, bordók és a semleges színek harmóniája egyfajta enyhe szafari, vagy nomád beütést kölcsönöznek a kollekciónak. Bátran aszimmetrizál a szabásvonalakkal, zseniális színkombinációkat alkalmaz, így az egyik kedvenc kollekciómmá vált 2015-ös tavaszi-nyári kollekciója.

Képek: Holecz Endre

Boris Hanecka kollekciója részint az ellentétekre épül. Maszkulin-feminin játék, melyben olyan klasszikus ruhadarabok versengenek egymással, mint a fehér blúz, a szmoking és a blézer. Egy rebellis, fekete-fehér verseny ez, amelybe betörnek időnként lila, olajzöld, orgonalila és királykék darabok is. Dekadens dekoltázsokat álmodott meg a dizájner, melyeket maxihosszakkal és áttetsző betétekkel vadít meg a kifutón. Mint „örök klasszikus”, a fekete-fehér csíkozás is új értelmet nyer a darabokon.

Kép: Holecz Endre

Szöveg: Emese