Artist At Home: divat és művészet kéz a kézben

Mindig is nagy jelentőséget tulajdonítottunk a művészet és a divat közötti átjárhatóságnak, egyedülálló kapcsolatnak – és ezzel nem csak mi vagyunk így. Időről időre felbukkannak olyan kollekciók, melyek egyértelműen osztják nézetünket, miszerint a két terület valójában nem választható szét egymástól, sőt, kreációikkal még inkább ráerősítenek e különleges viszony létjogára.

Néha a művészet inspirálja a tervezőt, máskor a divat a művészt. Az Olya Glagoleva alapította, környezetbarát megoldásokat szem előtt tartó GO brand kollekciói nagyrészt kortárs művészeket bevonó kollabokra épülnek. A márka célja, hogy olyan, 100%-ban kézzel készített darabok szülessenek, melyek önmagukban is megállják a helyüket művészeti alkotásokként.

Kedvenc kollekciónk mind koncepciójában, mind fizikai megjelenésében egészen kézzelfoghatóan házasítja össze a festészet, a hímzőművészet és a divat világát. Az anyag – igen találóan – az Artist At Home elnevezést kapta. A ruhákat egyrészről a festők alkotáskor viselt „munkaruhája” ihlette – egészen egyedülálló módon újragondolva a sztereotipizált védőfelszerelést -, másrészről pedig a ruhákat díszítő mintázatok a művészeti alkotások nyelvezetét is lefordították a divat nyelvére.

A kollekció történetet mesél el egy festőről, akinek a stúdiója egyben lahelye is, ahol az otthoni és a munkához viselt ruha egybeolvad. A kreációk egyben kifejezik az alkotói folyamatot is, elrepítve nézőjüket – illetve viselőjüket – a művészek által megteremtett alternatív valóságba. Minden egyes ruha egy egyedülálló, Lisa Smirnova hímzőművész által kézzel dekorált darab.

Az anyaghasználat egyedisége abban mutatkozik meg, hogy a kasmír, illetve a pamut mellett olyan nem mindennapi elemek is helyet kaptak a palettán, mint a ’80-as évek klasszikus denimje, vintage törülközők az ikonikussá vált londoni Portobello Road-ról és kockás plédek egyenesen egy wales-i bolhapiacról.

Képek: innen és innen.
Szöveg: Alexandra

 

RebelEvent: ezekért az eseményekért (is) megéri utazgatni ősszel!

Oké, tudjuk, még mindannyian a szabitokat, nyaralásotokat töltitek valahol a nagyvilágban, de már most érdemes nézegetni a repjegyeket az őszi tripekre, hiszen még nagyjából baráti áron utazhattok az európai nagyvárosokba. S ha már így tesztek, jegyezzétek fel az alábbi hiperszuper eseményeket is az utazási naplótokba, ha a divat, a design és a művészet szerelmesei vagytok. Mi szóltunk.

Fashion Week Stockholm

Tegnap írtunk az észak-európai régió legfontosabb divateseményéről, a Copenhagen Fashion Weekről, de legalább annyira fontos és izgalmas a svéd fővárosban augusztus 30-a és szeptember 1-je közt megrendezett happáré is. A 2005 óta létező event a svéd designerek legjavát vonultatja fel. A főbb programok a Berns Salongerben és a Kulturhuset Stadsteaternben valósulnak meg a város szívében, de egyébként minden tervező kiválaszthatja, hol szeretne bemutatni. Helyszínek és bővebb infók ITT.

Woman. Feminist avant-garde of the 1970s from the Verbund Collection kiállítás Bécsben

A bécsi mumokban (museum of modern art ludwig foundation vienna) kapott helyet a feminista avantgárd témakörét boncolgató gyűjtemény, mely 48 női művész alkotását reprezentálja a 70-es évekből; többek közt VALIE EXPORT, Birgit Jürgenssen, Renate Bertlmann, Linda Christanell, Brigitte Lang, Karin Mack, Friederike Pezold és Margot Pilz munkáival. A tárlat a női szexualitás felfedezését, a testkép-narratívákat, a tipikus női sztereotípiák ellen való lázadást, a szépségipar fals nézőpontjait helyezi fókuszpontba, de a nők elleni erőszakra is kitér. Must-see!

Rei Kawakubo/Comme des Garçons kiállítás a MET-ben

Már csak szeptember 4-éig látogatható a MET nagyszabású, Rei Kawakubo életművére és a Comme des Garçons-ra fókuszáló kiállítása, úgyhogy ha van rá sanszotok, hogy kicsit messzebbre is elutazzatok, okvetlenül nézzétek meg. A tárlat az ikonikus tervezőnő intersztíciós filozófiáját igyekszik feltérképezni és mintegy 120 designt mutat be a Garçons-tól. Egyes öltözékek még az 1981-es első párizsi show-ról kerültek át a MET-be, de a legfrissebb kreációk is helyet kaptak a kiállításon. Az alkotások izgalmas elrendezése reflektál a „közöttiség”-ideálra és egy bensőséges szituációt hoz létre az objekt és a látogató közt.

Ukrainian Fashion Week

Az 1997-től létező Ukrainian Fashion Week volt az első prêt-à-porter event Kelet-Európában. Immár évente kétszer rendezik meg, több mint 60 tervező kollekcióját bemutatva, s mintegy 200 ukrán és nemzetközi sajtóorgánumot vendégül látva. Az idén 20. szülinapját ünneplő, szeptember 4-9-ig tartó ukrán divathét számos feltörekvő helyi designernek segített már, hiszen a professzionális bemutatkozási lehetőség és támogatás révén többen már külföldön, például a londoni vagy a párizsi divathéten is prezentálják kollekcióikat. Az új szezonban még több internacionális vendéget, buyert, sajtóst hívtak a Kijevben tartandó eseményre, ami nyilvánvalóan segíthet még inkább kiszélesíteni a UFW ismertségét és a kelet-európai divat egy fontos régiójának felfedezését.

Helsinki Design Week

A 2005-től létező Helsinki Design Weeket az északi országok legnagyobb design fesztiváljaként aposztrofálják. A szeptember 7-e és 17-e közt megvalósuló multidiszciplináris esemény a divat, az építészet és az urbánus kultúra legmegkapóbb, legrelevánsabb designkompozíciót prezentálja. Az új, feltörekvő tehetségeket is támogató event 250 programpontban teljesedik ki, különböző izgalmas kollabokkal, partnerekkel, helyszínekkel kiegészülve. Ha a tavalyi eseményből indulunk ki, melynek 158 ezer látogatója volt, akkor idén is egy pezsgő designhétnek lehetünk részesei.

 

The World of Anna Sui kiállítás Londonban

Október 1-jéig tudjátok megnézni az USA egyik legikonikusabb tervezőjének munkásságát bemutató kiállítást a Fashion and Textile Museumban, Londonban. A rock and rollt a romantikus stíllel mixelő, popkulturális elemeket kollekcióiba injektáló tervezőnőtől 1991-es első show-jától kezdve mutatnak be öltözékeket, de a legújabb kreációk is megtekinthetők a tárlatok. A 100 lookot számláló gyűjtemény a Sui által életre hívott szörfösök, school girlök, hippik, modok és punkok archetípusait hozza el.

Paris Design Week

Designhétből sosem elég! Még szerencse, hogy Budapesten is kiélhetjük design iránti szenvedélyünket októberben, de előtte érdemes megcélozni a párizsi eseményt, melyet szeptember 9-e és 16-a közt rendeznek meg (átfedésben a MAISON & OBJET PARIS nevű trade fairrel). A 300 résztvevőből álló Paris Design Week retailerekkel, galériákkal, showroomokkal, hotelekkel és éttermekkel kollaborálva osztja meg designnal kapcsolatos tapasztalatait, nézeteitl. Párizs, ősz, design minden mennyiségben, nemzetközi kapcsolatok – kell ennél több?

Dior kiállítás Párizsban

S ha már Párizsban vagyunk, okvetlenül nézzük meg a júliusban nyílt, jövő januárig látogatható Dior kiállítást is, melyet a The Musée des Arts Décoratifs-ban installáltak. A minden szempontból pazar és részletekbe menő tárlat a Dior ház 70. születésnapját ünnepli azzal, hogy bevezet minket legsikeresebb évtizedeibe és a tervezőóriás, Christian Dior leglátványosabb kreációit vonultatja fel, miközben Yves Saint Laurent, Marc Bohan, Gianfranco Ferré, John Galliano, Raf Simons és Maria Grazia Chiuri néhány alkotásába is betekintést enged.

Folytatjuk!

Szöveg: Zahorján Ivett

School of Doodle: online művészsuli a gender gap ellen

Pár évvel ugyan mi már kicsúsztunk a hivatalos „tinédzser” kategóriából, és nem mintha a pattanásokat és az állandó kapcsolati harcokat újra szeretnénk élni, de néhány dolog miatt mi még ma is úgy gondoljuk, hogy tininek lenni menő. Ez a kor a lázadások, a hangos zenék és a hajmeresztő stílusok időszaka. Az elme ilyenkor facsarja ki magából a legtöbb kreatív energiát, ezért talán életünk egyik leggazdagabb és legizgalmasabb időszaka ez.

Azok a fiatalok, akik eddig csupán az íróasztalfióknak vagy a legszűkebb baráti körnek festettek, írtak, esetleg rajzoltak, most jól figyeljenek, mert bemutatunk egy olyan hipermenő közösséget, ahol mindenki lehetőséget kap a kreativitás kibontakoztatására.

A School of Doodle egy fiatal lányok által üzemeltetett, online művészetorientált „iskola”, mely platformot biztosít a szintén hasonló korú lányok önkifejezésére. Az alapötlet Molly Logan fejéből pattant ki, aki korábban – többek között – a Metropolitan Múzeum kurátori asszisztenseként, valamint a legendás divatfotós, Richard Avedon mellett dolgozott. Loganhoz később a filmproducer és neves jótékonykodó, Sybil Robson Orr is csatlakozott. Az eredeti elképzelésük az volt, hogy létrehozzanak egy úgynevezett művészeti Khan Akadémiát. Az alapítók szerint ugyanis az utóbbi években megfigyelhető egy erős törekvés, mely arra fókuszál, hogy minél több lány döntsön a tudományos karrier mellett.

Párhuzamosan azzal, hogy egyre dominánsabb a női jelenlét a hard science területén, egy olyan folyamat is elindult, mellyel talán szűkíthető a manapság sokat tárgyalt, munkaerőpiaci gender gap. Ez a hozzáállás sokáig hiányzott a művészeti szférából, márpedig ez talán a tudománynál is férfiközpontúbb területnek számít. A második világháború után ugyan volt egy nagyobb fellángolás, egyre több női művész érezte azt, hogy mondanivalója van, ám a legnagyobb nevek soraiban továbbra is a férfiak maradtak.

A School of Doodle alapvetően erre a művészeti genderkülönbségre épül, ezért fontos feladatának tartja, hogy idejekorán megértesse a  fiatal lányokkal, hogy a művészi önkifejezés és a kreativitás szabad terület, ezért merjenek bátrak és hangosak lenni. A Doodle részben egy netes művészsuli, részben pedig közösségi oldal, ahol a tinédzser lányok különböző technikákat és kreatív gyakorlatokat sajátíthatnak el online tutoriálokból, workshopokból, teljesen ingyen (!!!). Az oldal nemcsak a kreatív vénák sokszorosítására jó ötlet, de eszköz lehet az említett gender gap szűkítésére, valamint a technológiai fejlődésre is. Loganék szerint ugyanis ahhoz, hogy a technológiai szektor fejlődjön, kreatív képzelőerőre van szükség, méghozzá nem is kevésre. A „no imagination = no innovation” mottó tehát a modern művészet és a technológiai fejlődés fontos kauzalitásra mutat rá.

A Doodle-t amúgy egy Kickstar kampány keretén belül kezdték el népszerűsíteni, s két év elteltével már a projekt mögé számos olyan kreatív nő állt, mint Yoko Ono, Miranda July, Arianna Huffington vagy a Pussy Riot tagjai, de a támogatók között említhetjük még Marina Abramović-ot, Sia-t és Courtney Love-ot is. A neves mentor tábor azonban nem csak a reklám és a hitelesség szempontjából fontos; a professzionális tudásból adódóan az odatévedő fiatalok a szakmabeliektől tanulhatnak is, így a fejlődésük szinte borítékolt.

A School of Doodle csapatának kreatív lánykái színes és izgalmas underground kontentet hoznak, mellyel olyan képességeket fejlesztenek, melyekből később a való életben is profitálhatnak. Mi pedig az egészből már csak azt sajnáljuk, hogy amikor 16 évesek voltunk, még nem létezett egy ilyen suli.

Szöveg: Sashegyi Petra

RebelChart: a legmenőbb concept store-ok (1. rész)

Hogy hol egyesül az egyik legeklatánsabb módon a divat és a design? Természetesen a kortárs concept store-okban, melyekben a legkülönfélébb módon hódolhatunk kreativitás-szenvedélyünknek, s egyszerre elégíthetjük ki szépségigényünket és a technikai innovációk iránt táplált érdeklődésünkkel.

Összeszedtünk kedvenc concept store-jainkat a klasszikustól a hiperkúlig, amelyeknél a designnarratívák egy egészen új univerzumba kalauzolnak… Figyeljetek csak!

Melissa shoes flagship store by Edwards Moore, Melbourne

Nature Factory, Tokyo

Maison Uunique Longchamp by Heatherwick Studio, New York

Louis Vuitton & Kusama concept store at Selfridges

Isabel Marant boutique by Nicolas Andre, Paris

Alexander McQueen flagship by Pentagram, Los Angeles

Villa Moda by Marcel Wanders, Bahrain

LN-CC by Level Group, London

Hay House, Copenhagen

LNFA by Sevil Uguz, Berlin

Nike Flagship store by Wonderwall, Harakaju

No Youth Control, Paris

Issez Myake, Bloom Bloom Bloom Pop-up store by Emmanuelle Moureaux

COS Pop-up store for Salone del Mobile, Milan

Hutspot, Amsterdam

Folytatjuk!

A punk nem halt meg, csak átalakult

„Amit most csinálok, még mindig punk – még mindig arról szól, hogy felemeljem a hangom az igazságtalanság ellen és elgondolkodtassam az embereket, még akkor is, ha az kényelmetlen” – írja Vivienne Westwood önéletrajzi könyvében.

Amit ma a westwoodi értelemben punknak tekintünk, egy apró londoni butikban fogalmazódott meg a hetvenes évek közepén. A tervezőnő Malcolm McLarennel a Kings Road 430 szám alatt nyitotta meg első ruhaboltját. Sőt, egyszerű butik helyett sokkal inkább egy olyan teret, atmoszférát teremtettek, amely találkozási lehetőséget kínált az egyes művészeti ágak, valamint a kívülálló fiatalok számára, akik lázadtak az adott politikai, társadalmi rendszer ellen, és nem féltek véleményük nyilvános felvállalására, viselésére, hangoztatására.

Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy ami Londonban Westwood és Malcolm kezei alatt megszületett, egyáltalán nem előzmény és példa nélküli. Egyidejűleg New Yorkban is formálódott egy punk szcéna, ami nagy hatással volt a brit színtér alakulására. Habár a vizualitás, a dizájn leginkább Westwood kreativitásának köszönhető, Malcolm McLaren volt az, aki az USA-ban, főleg New Yorkban szerzett tapasztalatait és a Szituacionista Internacionálé nevű mozgalom iránti érdeklődését adta inspirációs forrásként. 1973 nyarán pedig együtt is jártak New Yorkban, ahol megismerkedtek az amerikai punk szcéna színe-javával, kiállítottak a Chelsea Hotelben, meglátogatták Warhol Factoryját és persze meghatározó élményeket szereztek.

Ami említésre méltó különbséget jelent a két térség között – Vass Norbert punkkutató történész szerint – az a punk ellenkulturális jellegének erőssége. Míg az első punk bandák az USA-ban formálódtak és az öltözködési stílusban megjelenő formabontó DIY eljárások is ösztönösebb kísérletezések voltak a keleti parti értelmiségi fiatalok körében, addig a brit punk mozgalmat egy tudatosabb, megkonstruáltabb egységben látjuk.

S habár a társadalmi viszonyokkal való szoros kapcsolat nem vitatható, a komplex élmény, az életérzés, ami egységes képpé állt össze a Kingsroad 430 alatt, valamivel átgondoltabb koncepciót, akár konkrét üzleti stratégiát sejtet. Westwood és McLaren nem csupán arra érzett rá, hogy mi mozgatja meg a korabeli fiatalság egy csoportjának fantáziáját, hanem arra is, hogy hogyan formálhatja látható, hallható, tapasztalható valósággá a korszellemet.

Az pedig, hogy a brit punk viselhető stílusjegyei és elemei ikonikussá és példaértékűvé/iránymutatóvá váltak és maradtak a későbbi évtizedekben is, főleg Westwood tervezői, alkotói zsenialitásának köszönhető. A DIY elv, a semmiből való teremtés és az új lehetőségek keresése ugyanis kiskorától életének, történetének része. Éppen emiatt szabásvonalai, megoldásai utánozhatatlan autenticitást hordoznak magukban.

Punk’s not dead – ezen a címen jelent meg debütáló albuma a The Exploited nevű skót punk bandának 1981-ben, aztán ugyanezen a címen mutattak be egy filmet 2007-ben. Vivienne Westwood is ezt sugallja, amikor környezetvédelemről, emberi jogokról vagy éppen az ageingről beszél. A punk utóéletéről és annak „eredetiségéről” ugyan vitatkozhatunk, jelentőségéről viszont semmiképp sem.

Máig állandó inspirációként van jelen a divatban; a high fashiontől a fast fashionig újra és újra beszivárognak stíluselemei, s ugyanúgy alkalmazzák pusztán esztétikai okokból, mint jól átgondolt koncepciók szerint, aktuális helyzetekre reflektálva, mögöttes tartalmakra építve.

A zenét tekintve számos olyan banda formálódott a közelmúltban is, melyek a valamikori punk zenei stílusjegyeire építkeznek, talán még nosztalgikusan meg is idézik a nagyöregek taktusait, de aktuálpolitikai vonatkozásoktól mentesen tömegkulturális termékként lázadás és véleménynyilvánítás helyett az MTV toplistáján végzik. Vass Norbert szerint ugyanakkor a kommercionalizálódás nem jelent feltétlenül szakítást a stílus gyökereivel, és talán nem is kevésbé értékes, mint azok a formációk, akik elveikben ma is igazodnak a szubkultúra aktuálisan fennálló, rendszert bíráló vonalához.

2011-ben a MoMA-ban szerveztek egy retrospektív kiállítást, mely a punknak állított emléket. Dresscode-ot nem határoztak meg, a megnyitóra érkező vendégek többsége viszont alkalomhoz illően, a punk fénykorának legjellemzőbb viseleteit magára öltve jelent meg – mint egy tematikus jelmezbálban. Westwood szerint inkább emlékeztet az esemény egy, a hetvenes évekbeli stílus iránti tisztelgésre, mint az életérzés aktuális interpretációjára. Míg a többség viselte, addig Westwood – aki egyébként egy Julian Assange-fotót tűzött a pólójára – sokadszorra is képviselte a punk szubkultúrát.

Mindezeket figyelembe véve joggal fogalmazódik meg bennünk a kérdés, hogy akkor mégis mi maradt mára a punkból? Lehetséges lenne, hogy pusztán stílusjegyek, egy maszk, néhány akkord és az elmaradhatatlan szlogenek ízléses egymásmellé rendezése jelenti azt, hogy a punk kategóriájába sorolhatjuk magunkat vagy az alkotásunkat?

Vagy létezik még az az életérzéstől motivált alkotói ösztön, ami az igazságtalanság elleni felszólalásra való vágyhoz audiovizuális kontextust, zenét, öltözéket, művészi, kreatív önkifejezési formát társít? Szakértőnk úgy véli, hogy habár a punk mainstreambe illesztett verziójával találkozhatunk inkább, utóhatása vitathatatlan – mind zeneileg, mind a divat tekintetében –, és olyan kisebb alternatív csoportosulások is léteznek, amelyek elveikben követik az irányzatot, vagyis a valamikori punkot. Ezek mellett a foglaltházi kultúra, a DIY-hozzáállás, mely ugyan inkább nyugaton jellemző, is említésre méltó örökségek.

Biztosítótűk, extravagáns frizurák és experimentális gitárhúrtépkedés ide vagy oda, talán nem is az a lényeg, hogy a már megfogalmazott formulákat újra magunkra öltve kiáltsunk valami olyanért, ami már évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt aktualitását vesztette. Sokkal fontosabb a példa, amit egy csapat rebellis fiatal összművészeti alkotásként állított elénk.

A divat a gazdaság egyik legjelentősebb iparága, az öltözködéskultúránk a korszellem vizuális leképeződése, a zene pedig egy olyan erő, ami láthatatlan szálakkal képes tömegeket összefogni és közösséget formálni.

A művészetek találkozása a korszellemmel kulturális kontextust képez, egy mellékágat a főárámból kikívánkozóknak, otthont és találkozási pontot a változtatásra nyitott egyéneknek. Fennálló rendszereket megkérdőjelezni lehet, sőt, szükséges is. A tartós és stabil változás viszont az arra nyitott egyének közösséggé alakításával lehetséges. A punk életérzés és a köré épült összművészeti közeg pedig a társadalmi felelősségvállalás alternatív, ám jelentőségében valószínűleg alábecsült módjának követendő, újraértelmezendő példája.

Szöveg: Salvai Ramóna, képek: Tumblr