A School of Doodle online művészsuli a gender gap ellen harcol

Pár évvel ugyan mi már kicsúsztunk a hivatalos „tinédzser” kategóriából, és nem mintha a pattanásokat és az állandó kapcsolati harcokat újra szeretnénk élni, de néhány dolog miatt mi még ma is úgy gondoljuk, hogy tininek lenni menő. Ez a kor a lázadások, a hangos zenék és a hajmeresztő stílusok időszaka. Az elme ilyenkor facsarja ki magából a legtöbb kreatív energiát, ezért talán életünk egyik leggazdagabb és legizgalmasabb időszaka ez. Azok a fiatalok, akik eddig csupán az íróasztalfióknak vagy a legszűkebb baráti körnek festettek, írtak, esetleg rajzoltak, most jól figyeljenek, mert bemutatunk egy olyan hipermenő közösséget, ahol mindenki lehetőséget kap a kreativitás kibontakoztatására.

A School of Doodle egy fiatal lányok által üzemeltetett, online művészetorientált „iskola”, mely platformot biztosít a szintén hasonló korú lányok önkifejezésére. Az alapötlet Molly Logan fejéből pattant ki, aki korábban – többek között – a Metropolitan Múzeum kurátori asszisztenseként, valamint a legendás divatfotós, Richard Avedon mellett dolgozott. Loganhoz később a filmproducer és neves jótékonykodó, Sybil Robson Orr is csatlakozott. Az eredeti elképzelésük az volt, hogy létrehozzanak egy úgynevezett művészeti Khan Akadémiát. Az alapítók szerint ugyanis az utóbbi években megfigyelhető egy erős törekvés, mely arra fókuszál, hogy minél több lány döntsön a tudományos karrier mellett.

www.moderno2.comjpg195

Párhuzamosan azzal, hogy egyre dominánsabb a női jelenlét a hard science területén, egy olyan folyamat is elindult, mellyel talán szűkíthető a manapság sokat tárgyalt, munkaerőpiacai „gender gap”. Ez a hozzáállás sokáig hiányzott a művészeti szférából, márpedig ez talán a tudománynál is férfiközpontúbb területnek számít. A második világháború után ugyan volt egy nagyobb fellángolás, egyre több női művész érezte azt, hogy mondanivalója van, ám a legnagyobb nevek soraiban továbbra is a férfiak maradtak.

293e7eed-c1b6-4caf-84ce-c21a72ea03b5 (1)

A School of Doodle alapvetően erre a művészeti genderkülönbségre épül, ezért fontos feladatának tartja, hogy idejekorán megértesse a  fiatal lányokkal, hogy a művészi önkifejezés, és a kreativitás szabad terület, ezért merjenek bátrak és hangosak lenni. A Doodle részben egy netes művész suli, részben pedig közösségi oldal, ahol a tinédzser lányok különböző technikákat és kreatív gyakorlatokat sajátíthatnak el online tutoriálokból, workshopokból, teljesen ingyen (!!!). Az oldal nemcsak a kreatív vénák sokszorosítására jó ötlet, de eszköz lehet az említett gender gap szűkítésére, valamint a technológiai fejlődésre is. Loganék szerint ugyanis ahhoz, hogy a technológiai szektor fejlődjön, kreatív képzelőerőre van szükség, méghozzá nem is kevésre. A „no imagination = no innovation” mottó tehát a modern művészet és a technológiai fejlődés fontos kauzalitásra mutat rá.

8d93d650-16e7-4c11-a9cd-335121474a8b

A Doodle-t amúgy egy Kickstar kampány keretén belül kezdték el népszerűsíteni, 2014 júliusában. Két év elteltével már a projekt mögé számos olyan kreatív nő állt, mint Yoko Ono, Miranda July, Arianna Huffington vagy a Pussy Riot tagjai, de a támogatók között említhetjük még Marina Abramović-ot, Sia-t és Courtney Love-ot is. A neves mentor tábor azonban nem csak a reklám és a hitelesség szempontjából fontos; a professzionális tudásból adódóan az odatévedő fiatalok a szakmabeliektől tanulhatnak is, így a fejlődésük szinte borítékolt.school_of_doodle_small1A School of Doodle jelenleg 75 tinédzser nagykövetből, 6 szerkesztőből, és 32 – szintén kamasz – tartalomfelelősből áll. A csapat kreatív lánykái színes és izgalmas underground kontentet hoznak, mellyel olyan képességeket fejlesztenek, melyekből később a való életben is profitálhatnak. Mi pedig az egészből már csak azt sajnáljuk, hogy amikor 16 évesek voltunk, még nem létezett egy ilyen suli.

Szöveg: Sashegyi Petra

Artist At Home: divat és művészet kéz a kézben

Mindig is nagy jelentőséget tulajdonítottunk a művészet és a divat közötti átjárhatóságnak, egyedülálló kapcsolatnak – és ezzel nem csak mi vagyunk így. Időről időre felbukkannak olyan kollekciók, melyek egyértelműen osztják nézetünket, miszerint a két terület valójában nem választható szét egymástól, sőt, kreációikkal még inkább ráerősítenek e különleges viszony létjogára.

Néha a művészet inspirálja a tervezőt, máskor a divat a művészt. Az Olya Glagoleva alapította, környezetbarát megoldásokat szem előtt tartó GO brand kollekciói nagyrészt kortárs művészeket bevonó kollabokra épülnek. A márka célja, hogy olyan, 100%-ban kézzel készített darabok szülessenek, melyek önmagukban is megállják a helyüket művészeti alkotásokként.

A legutóbbi kollekció mind koncepciójában, mind fizikai megjelenésében egészen kézzelfoghatóan házasítja össze a festészet, a hímzőművészet és a divat világát. Az anyag – igen találóan – az Artist At Home elnevezést kapta. A ruhákat egyrészről a festők alkotáskor viselt „munkaruhája” ihlette – egészen egyedülálló módon újragondolva a sztereotipizált védőfelszerelést -, másrészről pedig a ruhákat díszítő mintázatok a művészeti alkotások nyelvezetét is lefordították a divat nyelvére.

A kollekció történetet mesél el egy festőről, akinek a stúdiója egyben lahelye is, ahol az otthoni és a munkához viselt ruha egybeolvad. A kreációk egyben kifejezik az alkotói folyamatot is, elrepítve nézőjüket – illetve viselőjüket – a művészek által megteremtett alternatív valóságba. Minden egyes ruha egy egyedülálló, Lisa Smirnova hímzőművész által kézzel dekorált darab.

Az anyaghasználat egyedisége abban mutatkozik meg, hogy a kasmír, illetve a pamut mellett olyan nem mindennapi elemek is helyet kaptak a palettán, mint a ’80-as évek klasszikus denimje, vintage törülközők az ikonikussá vált londoni Portobello Road-ról és kockás plédek egyenesen egy wales-i bolhapiacról.

Képek: innen és innen.
Szöveg: Alexandra

 

Újraosztott divatzónák: ingázó tehetségek Nyugat és Kelet vonzásában

A nyugati kultúrkör által definiált divat klasszikus fellegvárai mellett olyan lokalizációs pontok halmozódtak fel a keleti régiókban, amik a divatvilág piaci szempontjait egyre inkább keletről nyugat felé húzott ívvé alakítják át. Az utóbbi évek tendenciái azt mutatják, hogy a divat nyelvét diktáló nyugat vezető státuszát meghagyva felismerte, le kell mondania zártkörű privilégiumáról más kulturális formációkkal gondolkodó és alkotó, legtöbb esetben történelmi traumáktól és háborús konfliktusoktól terhelt országok tehetségeinek javára.

A hálózati társadalmak korában a divat metropoliszainak kizárólagossága irrelevánssá vált, rigid határaik kiterjesztése szükségszerű bizonyult. Realizálták, hogy a keleti blokk és a közel-keleti újoncok progresszív tudásbázisát, élettapasztatát felhasználva elkerülhetik a repetitív minták esztétikai csapdáját.

Bird On A Wire (Libanon)

A 2009-ben alapított Bird on a Wire brand szellemi tőkéjét a bejrúti születésű Rayya Morcos adja, aki az ESMOD akadémia elvégzése után a Maison Rabih Kayrouz divatháznál szerzett szakmai tapasztalatai segítették saját márkájának elindításában.

bird_on_a_wire 01

A Bird on a Wire szellemiségének forrása a technológia, a viselhetőség és az anyagok különböző dimenzióinak újrainterpretálása a tradíciók figyelembevételével, a kortárs tendenciák kontextusába ágyazva.

bird_on_a_wire 02

A márka My Name Is God kollekciójával elnyerte a 2014/2015-ös International Woolmark Prize regionális díját, mellyel a design funkcionális és esztétikai aspektusai mellett Isten, az igazság és a hatalom vallásetikai és filozófiai kérdéseit is érintette.

Munkee See Munkee Doo (India)

Teresa Laisom és Utsav Pradhan kollaborációja 2009-ben kezdődött az Újdelhiben található Pearl Academy of Fashion intézményében.

Munkee See Munkee Doo 02

A designer páros a munkee.see.munkee.doo-életérzést letisztult, modern és minimalista jegyeket keverő, részletekkel játszó utcai viseletként írják körül, amiben a feminin-maszkulin, régi-új, valamint a klasszikus szabászati és a kísérletező törekvések ízléses egyensúlya érvényesül.

Munkee See Munkee Doo 05

A Munkee See Munkee Doo 2015-ös tavasz-nyári Gun Control kollekciójában Hsiao-Ron Cheng tajvani illusztrátor fegyvereket ábrázoló mintáinak és a ruhadarabok pasztell árnyalatainak bizarr keverékével már határozottan a politikai kijelentések mezsgyéire léptek.

Masha Reva (Ukrajna)

Az Euromaidan történéseire és a helyi politikai konfliktusokra reagálva bontakozott ki az utóbbi években az ukrán divatszcéna új generációjának forradalma is, melyben az egyik főszerepet az odesszai gyökereiből merítő Masha Reva kapta.

Jelenleg a Central Saint Martins MA képzésében részt vevő designer a művészet és a divat szimbiózisában ironikusan reflektál a giccseket luxustermékként viselő ukrán közízlésre.

Nino Sepo (Grúzia)

A Tbiliszi Állami Egyetem művészeti karán végzett Nino Sepo tervezései túlmutatnak a ruhaművek határain, egyfajta kinetikus mobilkonstrukcióknak is tekinthetőek, amiben a ruha és a többnyire fejre applikált kiegészítők komplex jelentésrétegei felsejtenek bizonyos konfliktusokat a jelenkori grúz társadalom idősebb és fiatalabb generációinak értékrendbeli ellentétére vonatkozóan.

nino sepo_caucasus frame (2)

A Caucasus Frame kollekciót Sepo azoknak a kaukázusi nőknek dedikálta, akiket még mindig láthatatlan keretbe kényszerítenek a konvenciók és a szigorú erkölcsök, ugyanakkor a keret védőfunkciójával is számol, mely megvédhet önmagunk elvesztésétől.

nino sepo_caucasus frame (3)

Ezidáig a tehetséggondozás egyik lehetséges útját jelentették a nyugati egyetemek fashion design szakágainak ösztöndíjprogramjai, azonban ezek a programok kevés számú jelentkezőt tudtak importálni falaik közé. A legújabb törekvések más megközelítést mutatnak, a legfontosabb cél ugyanis mégiscsak az lehetne, hogy a tehetséges tervezőket ne szakítsák ki saját életterükből, hanem az európai egyetemek oktatóival kollaborálva helyileg hozzanak létre olyan intézményeket, melyek képesek ugyanazt azt versenyképes színvonalat biztosítani, amelyet a kevésbé elérhető külföldi ösztöndíjak foglalnak magukban.

Szöveg: Bea

Az Elle Fashion Show-n is látható lesz Paolo Errico legújabb kollekciója!

Paolo Errico neve itthon talán nem sokaknak cseng ismerősen, Milánóban azonban annál elismertebb divattervezőként tartják számon. Olyan márkákkal a háta mögött, mint a Versace és a Cavalli, érthető, hogy nagyon népszerűségnek örvend, ezért igazi különlegességnek számít, hogy ma este a Várkert Bazárban prezentálja legújabb kollekcióját az Elle Fashion Show keretein belül. Ennek örömére összegyűjtöttünk néhány érdekességet, amit tudnotok kell róla a show előtt!

Az olasz származású Paolo Errico divatközeli családba  született: édesapja egy férfi divatáruüzletben dolgozott, nagyapja pedig szabó volt, így ő is a hagyományt vitte tovább, amikor a szakmában helyezkedett el. Pályáját a Versacénál kezdte, ahol kezdetben termékmenedzserként, majd a kötöttáruk kreatív igazgatójaként dolgozott. Ezek után került át Firenzébe a Cavallihoz, itt a szabászat és a mintatervezés fogásait volt szerencséje elsajátítani. Néhány évvel később pedig már az Agnonához került, ahol a kötöttáru-tervezés legfőbb vezetője volt. Mindig is egyedi látásmóddal közelítette meg a kötött anyagokat, 2005-ben pedig úgy érezte, elég tapasztalatot szerzett saját márkája elindításához. Errico minden ruhadarabjának megalkotását alapos kutatás előz meg a textíliák és a design területén. Gyakorlottan kezeli a könnyebb és nehezebb textileket, miközben kísérletezik a rétegekkel és szokatlan sziluettekkel. Stílusa folyamatosan alakul és fejlődik, de soha nem válik radikálisan rombolóvá. A kreativitást, a jó minőséget és a funkcionalitást tartja kollekciói legfőbb értékeinek.

errico3

A Paolo Errico brand ma egyet jelent a modern, minimalista és szofisztikált divattal. Mindig törekszik a szoborszerű megközelítésre, egyedi formatechnikával készíti a test adottságaihoz illeszkedő ruhákat; a tartalom és az egyensúly egyfajta rugalmas architektúrát teremt. A tervező arra bátorítja vásárlóit, hogy legyenek excentrikusak, élvezzék az öltözködéssel való kísérletezés örömét. Erricót mindig is inspirálta a képzőművészet, Magritte, Mondrian, Klee, Miro és Giorgio de Chirico a legfőbb kedvence. Legújabb kollekcióját is a művészet inspirálta,  egészen pontosan a huszadik század első felében jelentős bécsi szecesszió, különösen Gustav Klimt életműve. A dekoratív és figuratív festészettől a korabeli arisztokratikus és modern építészeten át minden hatással volt rá: a kor atmoszférája, a letisztult és díszes, kifinomult és modern koncepciója, melyek a stílusos nő öltözködésének kivonatát képezték.

errico2

Az Elle Fashion Show-n is feltűnő kollekciónál nemcsak az olyan kedvencekre lesz érdemes odafigyelni, mint a kasmír kardigánok, a minimalista ingruhák és a kifordítható dzsekik, hanem az ékszereket tartalmazó kapszulakollekcióra is. Itt főként formavilágukban egyedi kiegészítők lesznek, amelyek kellően modernné teszik az egyébként timeless outfiteket. Paolo elmondta, azért mutatja be nálunk is öltözékeit, mert szerinte Budapest képes a gyors fejlődésre és az innovációra, így a tervezők új generációja olyan értéket tud képviselni a fiatal márkák számára, amely a divat térképére is könnyedén felhelyezheti fővárosunkat.

errico

A darabok Olaszországban készülnek, lévén, hogy a tervező előnyben részesíti a kis olasz gyárakat, amelyek garantálják a minőséget, a tapasztalatot és a dizájn hű követését. A ruhákat nem tömegtermelés keretében állítják elő, éppen ezért mindegyik 100%-ban egyedi. A márka kollekciói többek között a H. Lorenzo, a hongkongi Harvey Nichols és The Swank, az isztambuli Vakkorama, az olasz Tea Rose és a L’Inde Les Palais üzleteiben kaphatók.

Szöveg: Blanka

Paint the dress #3 – Művészeti allokációk a divathetekről

Mint tudjuk, a művészet az az univerzális inspirációforrás, amely időről-időre szinte minden tervezőre hatással van. Ez a hatás sokszor rejtett, nehezen felfedezhető, mostanában azonban egyre gyakrabban jelenik meg egészen explicit módon is a kreációkon. Olyannyira, hogy mi egy egész rovatot szenteltünk a témának, melyben megmutatjuk, hogy dizájnerek hogyan építik bele kedvenc művészeti alkotásainkat a kollekcióikba.

Elnézéseteket kérjük, de még mindig nem tudtunk elszakadni a 2016-os F/W divathetektől; az aktuális „Paint the dress” is a New Yorkban, Londonban, Milánóban és Párizsban bemutatott őszi-téli darabok képzőművészeti aspektusait vizsgálva született meg.

A Sonia Rykiel aktuális kollekciójának legkülönlegesebb darabjait a tervező, Nicole Phelps és egy tehetséges kollázsművész, Maggie Cardelús kollabja hívta életre. A művész egy egyedi printet kreált, mely a Rykiel-hölgyek több generációjának arcát jeleníti meg. Az alkotás egy az egyben visszaköszönt az egyes ruhákon.

Sonia Rykiel

A kollázsok az elmúlt években reneszánszukat élik, és nem is kell sokat keresgélnünk, hogy találjunk egy újabb kollekciót, melyben a főszerepet ez a művészeti technika játssza. Az Undercover őszi-téli anyagának legkiemelkedőbb darabjait a francia Matthieu Boruel művei díszítik.

Undercover

Egy új aspektusból – vagy inkább egy kevésbé hétköznapi szögből – tekintve a Saint Laurent-kollekció egyik lookjára, Edgar Degas ikonikus szobrára, a Kis táncosnőre ismerhetünk.

Saint Laurent

Veronique Branquinho bemutatójáról eddig egyik cikkünkben sem ejtettünk szót, pedig az őszi-téli kollekcióban igazán lenyűgöző darabokra bukkantunk, és persze egy nagy adag artisztikus inspirációra is. Több look kapcsán is megfigyelhető, hogy a felsőruházatot az 1500-as évek egyik nagy „trendje”, a pliszírozott gallér egészíti ki, melynek leghivalkodóbb formája, a malomkerék gallér többek között Nicolaesz Eliasz Pickenoy portréin is felbukkan. Ha a festmény nem is, de Veronique Branquinho alkotásai mindenképp meghozták a kedvünket a gallér viselésére.

A tervező egyébként a flamand festők alkotásainak tanulmányozásával lelt ihletre, és jobban elmerülve az anyagban, ez a néző számára is hamar világossá válik. (A kollekcióról itt találtok még több képet.)

Veronique Branquinho

Ha már művészet és inspiráció, természetesen a szecesszió irányzatának egyik legjelentősebb osztrák alkotója, Gustav Klimt sem maradhatott ki a sorból, akinek ikonikus festészeti stílusa – most éppen – a Givenchyre volt hatással.

Givenchy

A japán kultúra egyedisége, titokzatossága, misztikuma kifogyhatatlan inspirációs forrás, így nem csoda, hogy a kifutón felvonultatott darabok egyre gyakrabban repítenek minket képzeletben az ázsiai országba. Rei Kawakubo-nál, a Comme des Garçons tervezőjénél jobb idegenvezetőt pedig nem is találhattunk volna erre a virtuális fashion- és kultúrtripre, mely egyúttal azt is lehetővé tette, hogy egy kicsit mi is belekóstoljunk a japán képzőművészet csodáiba.

comme des garcons

A művészet és az architektúra határterületét képviselik a dél-afrikai ndebele törzs díszes házai. A segítő eszközök használata nélkül, szabad kézzel festett, élénk színű geometriai formákkal borított falak igazi építészeti műremekké emelik ezeket az egyszerű lakóépületeket. Emellett pedig időnként a divatvilágot is inspirálják: idén a Stella Jean kollekciójában bukkantak fel ezek a minták, melyek igazán élettel telivé tették az anyagot.

Stella Jean

A Prada egy francia művésztől, Cristophe Chemin-től „rendelte” a ruháin felbukkanó egyedülálló, álomszerű printeket, melyek meghatározták az egész kollekció irányvonalát. Imádtuk őket!

Prada

Ismét egy olyan brandet mutatunk nektek, melyről eddig nem sok szó esett a blogon, egy-egy artisztikus inspiráció mentén megalkotott darab kapcsán azonban érdemes a nevét mégis megemlíteni. A Joseph merész kollekciójának egy kötött pulóverén egyértelműen Alighiero Boletti egyik színpompás alkotása köszön vissza.

Joseph

Mint tudjuk, Mary Katrantzou-tól egyébként sem áll távol a pop art élénk és ingergazdag világa, az irányzat azonban ezúttal a runway dizájnban, nem pedig a kollekcióban köszönt vissza. A kifutón ugyanis Andy Warhol híres ezüst felhős – Silver Clouds – installációját elevenítették meg, mely egyrészt izgalmas pop art referenciát jelentett, másrészt pedig az ezüst monokróm jellege segített a figyelmet még erőteljesebben Katrantzou színekkel teli kreációira irányítani.

Mary Katrantzou

Alexander McQueen és egy unikornissal dekorált flamand faliszőnyeg az 1500-as évekből? Mi megvettük a kombinációt.

McQueen

Peter Pilotto is a szépművészet világában kutatott ötletek után, és egy-egy darabot elnézve, meg is találta, amit keresett. A képen látható kabát és Caragh Turing brit művész egyik alkotása között ugyanis tagadhatatlan a hasonlóság.

Peter Pilotto.jpg

Szöveg: Alexandra
Képek: style.com

Hello from New York – NYFW F/W 2016

Az idei New York-i divathétről az volt az általános vélekedés, hogy teljes mértékben nélkülözték a bemutatók az izgalmat, a kockázatvállalást, a korszakalkotást – és valóban, a show-kat elnézve gyakorlatilag alig találtunk izgalmasabb anyagokat, melyekről érdemes lenne beszélni. Azért akadt néhány vállalható darab – ezekről mesélünk most nektek!

Alexander Wang kollekcióját egy meglehetősen egyedülálló helyszínen vonultatta fel: a Saint Bartholomew templomban. A helyszínválasztás már önmagában provokatív, így a teljes történethez csak hozzátett az egyes darabokon fellelhető sztriptízbárokra való utalás és a kollekciót körülölelő rebellis atmoszféra. Ha még emlékeztek, Wang már a Balenciaga tervezőjeként is kísérletezett a „megszentelt” helyszínnel: a brand számára készített utolsó – angyali fehérben pompázó – kollekcióját is egy templomban mutatta be.

Mostanra azonban mind a fehérség, mind az ártatlanság nyomtalanul eltűnt a tervező alkotásaiból, helyüket pedig a fekete szín és a nyílt lázadás vette át. A metálos bőrök és a kabátszerű ruhák jelentették a kollekció tengelypontját. Összességében talán a sztriptízbár és a marihuána direkt megjelenítésével sem botránkoztatta meg a közönséget annyira a show, mint amennyire a tervező – feltehetőleg – várta, mégis ez volt New York egyik legérdekesebb anyaga!

A Narciso Rodriguez-kollekciót két részre osztanám: a vagány monokróm, illetve a színes-elegáns – egyben sokkal unalmasabb és hétköznapibb – darabokra. Természetesen nem ezutóbbiak miatt tartottuk fontosnak, hogy megemlékezzünk a show-ról, minket inkább a minimál, mégis vad lookokkal vettek meg. A zsákszerű ruhák és az egyedülálló formavilág tökéletesen harmonizáltak a hegyes orrú Oxford cipőkkel, látványos összképet teremtve ezáltal.

A divathét legbevállalósabb tervezője, ezzel együtt a New York FW „nyertese” Marc Jacobs volt, aki a goth stílust gondolta újra a maga high fashion verziójában. Nemcsak a különböző ruhadarabok, de a smink és a frizura tökéletes harmóniája is figyelemreméltó volt. A lookok összességében egységet, ugyanakkor jókora adag rebelliót és vagányságot hoztak a kifutóra. Oversized darabok bőrből és farmerből, hatalmas platformos csizmákban egyensúlyozó modellek és maga Lady Gaga (és ez máris mindent elmond a show-ról!) is megjelent a bemutatón.

A ruhákban volt egyfajta középkori elegancia is, ugyanakkor a kollekció célja egyértelműen nem a múltidézés, sokkal inkább a goth stílus újjáélesztése, illetve továbbgondolása volt.

A listánkban szereplő összes brand közül az Edun operált a leginkább nőies darabokkal, ami nem jelenti azt, hogy a vagányság-faktor ezzel jelentősen lecsökkent volna, sőt. Az anyagokat tekintve a tweed, a farmer és a bőr domináltak, melyeket a márka dizájnere, Danielle Sherman a legalaposabban válogatott forrásokból, Afrikából szerzett be. Az egyes darabokon pedig egy etióp művész, Wosene Worke Kosrof munkájával is találkozhatunk.

Thom Browne kollekciója ezúttal a gazdagság és a nélkülözés ellentétpárjára épült fel, megmutatva, hogy a valaminek a hiánya sokszor képes előcsalogatni a legkreatívabb és legextrémebb megoldásokat. Persze akár ellentmondásosnak is aposztrofálhatjuk a tényt, hogy a high fashion próbál nekünk a nélkülözésről mesélni, a dolgok mögé látva azonban megtalálhatjuk ebben a fura paradoxonban is a mondanivalót.

A kollekcióban egyébként megfigyelhető a korábban már többször botrányt kavart „homeless chic” koncepció – ennek függvényében mindenki maga döntse el, hogy ez polgárpukkasztóan szerethetővé vagy inkább elítélendővé tette az öltözéksorozatot.

A nadrágok köpennyé, az egyszerű zsákanyag kabáttá, a lyukak a patchwork módszerének kiindulópontjává avanzsáltak. A high fashion remekei vagy egy filozofikus társadalmi tanulmány illusztrációi? Mindegy minek tekintjük, Thom Browne zsenialitása ismét magával ragadott minket.

A Hood by Air provokatív kollekcióihoz volt időnk hozzászokni az elmúlt néhány szezonban, és nem lepődtünk meg, hogy ezúttal is ezt a vonalat követték. A bemutató éppen Valentin napra esett, melyre a tervező egyáltalán nem a mainstream módon reflektált, sokkal inkább a gender-kérdést, egészen pontosan a nemek közti határok elmosódását, az elmosódás igényét helyezte előtérbe: a férfiak latex darabokban, cropped fölsőben és hosszú szárú csizmákban vonultak.
Az inspirációt egyrészt a reptéri élmények biztosították: a feladott csomagokat burkoló celofán a Hood by Airnél a karokat lekötözve borította be a felsőtestet, egyes darabokat pedig beszállókártyák díszítettek. Másik oldalról azonban a bőr és a latex anyagok, a mozgást korlátozó szabászati megoldások egyfajta szexuális jelleget is adtak a kollekciónak, egyes darabok pedig a kényszerzubbonyok hátborzongató sziluettjét idézték.
Ebben az összetett kollekcióban a fekete és a piros szín, a markáns vonalak és formák domináltak, időnként fehérrel és egy-egy lazább darabbal oldva a már-már az éles, extravagáns lookokat.
Szöveg: Alexandra
Képek: innen.