Ilyen az, amikor profi balettosok gyakorolnak a kubai utcákon

Az orosz balett kultikus és méltán híres tradíciói és az afro-karib ritmusérzék, habitus egyszerre sejlik át azokon a fotókon, amelyeket Omar Z. Robles örökített meg kubai utazása során. Robles-nek több mint 135 ezer követője van Instán, és szó mi szó, mi is rákattantunk accountjára.

A dolog nem tűnik túl bonyolultnak és nem is az, profi táncosokat látunk gyakorlás közben. Ami a dolog lényegét és kuriózumát adja az az, hogy nem a megszokott helyszínen, miliőben látjuk a balettosokat, hanem a nem túl eklatáns kubai streeteken. Minket eléggé megfogott ez a sorozat, csekkoljátok kedvenceinket, aztán nézzétek meg Omar többi fotóját is ITT!

ballet-dancers-cuba-omar-robles-3-5714f5d7949c5__700 ballet-dancers-cuba-omar-robles-7-5714f5df2c1ca__700 ballet-dancers-cuba-omar-robles-9-5714f5e335dc6__700 ballet-dancers-cuba-omar-robles-15-5714f5c1b9b29__700 ballet-dancers-cuba-omar-robles-18-5714f5c941750__700 omarzroblescuba-1-21 omarzroblescuba-24 omarzroblescuba-25 omarzroblescuba-81 omarzroblescuba-91 omarzroblescuba-101 omarzroblescuba-111 omarzroblescuba-171 omarzroblescuba-182 omarzroblescuba-282

www.omarzroblesblog.wordpress.com

A minimalizmus és a pszichedelika határán: David Sims

Habár a fashioniszták imádják a minimalizmust, nem vitathatjuk el a valid problémafelvetést azoktól sem, akik szerint már túl sok ebből a monokróm, letisztult miliőből és kérik vissza a barokkos pompában úszó editorialokat. David Sims, a kilencvenes évek korszakalkotó divatfotósa egész életében e két véglet közt igyekezett megtalálni az aranyközéputat egyszerű, karakterfókuszú portréival és dinamikus pózaival. Az idén ötvenéves fotográfus munkásságát vettük most górcső alá.  

Ha biztosra akarok menni a Pinterestes böngészéseimkor, minden esetre van egy „mentőövem”; egy fotós, akiről tudom, hogy bármelyik munkájától azt kapom, amit keresek. Ha valami szürreálisat akarok, ott van Tim Walker, ha bágyadt és romantikus kell, Michal Pudelka nevét pötyögöm be, ha pedig letisztult anyagot szeretnék látni, egyértelműen David Sims portréi az elsők, amik eszembe jutnak. A Calvin Klein profilját meghonosító sztárfotós lassan harminc éve tesz tanúbizonyságot arról, hogy divatportékban ő az első, de nem ijed meg akkor sem, ha kicsit elvontabb világot kell kimerevítenie.

17 évesen hagyta ott a gimnáziumot, hogy fotóasszisztensként dolgozhasson, és bár nem szeretnék az oktatás fontossága ellen beszélni, az ő esetében valószínűleg jó döntés volt idő előtt beszállni a nagybetűs Életbe, ugyanis 19 évesen 1985-ben már az i-D publikálta a munkáit. Később, a kilencvenes, mikor még mindig csak a húszas éveit taposta, mindenki úgy ismerte őt a szakmában, mint az éra meghatározó fotográfusát. Az előkelő titulus megszerzését valószínűleg az is nagy mértékben segíthette, hogy 1993-ban lehetősége nyílt az akkori szupermodellt, Linda Evangelistát fotózni a Harper’s Bazaar címlapjára, ugyanis abban az évben exkluzív szerződést kapott a magazintól, hogy kizárólag az ő magazinjukban jelenjenek meg a fotói. Ez a együttműködés egyébként 2000-ben és 2001-ben is megismétlődött.

Kate Moss by David Sims

Valószínűleg a ’93-as év volt Sims karrierjének addigi csúcspontja, ugyanis ekkor készítette el első Calvin Klein-kampányát Kate Moss-szal. A brand akkor pont egy minimalista, letisztult irányba akarta elvinni az arculatot, a fotós pedig nagyon jól ráérzett erre, a legjobb pedig, hogy a közös munka során Kate Moss-szal is olyan jóba lettek, hogy munkakapcsolatuk máig meghatározó a divatvilágban. A nemzetközi elismerés azonban csak két év múlva érkezett meg: ekkor ugyanis ő fotózta Yohji Yamamoto aktuális kampányát, a sorozatért pedig kiérdemelte az Év Fotósa díjat a Fotográfusok Nemzetközi Fesztiválján – azóta emlegethetjük egy lapon Mario Testinóval és Jurgen Tellerrel. Innentől persze csőstül jött a siker: i-D-címlap, Vogue-felkérések és persze az összes nagyobb divatház megkereste, hogy ő készítse valamelyik kampányát. 

Yohji Yamamoto 1995-1996

Mára elég impozáns klienskör nőtt Sims köré, állandó felkérője többek közt a már említett Calvin Klein, a Balenciaga, az Alexander McQueen, a Burberry, Marc Jacobs és a Proenza Schouler. Alkotásaira jellemzőek az egyszínű hátterek, a letisztult megoldások, viszont sokszor szeret kicsit pszichedelikusabb vizekre is evezni – és ezt érthetjük akár szó szerint is, hiszen David nagy szörfös, így nem csoda, hogy idén az Acne Studios első férfikollekció-kampányának szörfös tematikájához is őt kérték fel. 

Acne Studios SS16

Most pedig következzen egy szubjektív válogatás az általa lőtt legjobb képekből – a teljesség igénye nélkül! 

Calvin Klein AW14
Calvin Klein SS16
Marc Jacobs SS14 // Miley Cyrus
Marc Jacobs SS16 // Winona Ryder
Balenciaga AW07
Balenciaga SS07
Alexander McQueen AW14
Alexander McQueen SS16
Proenza Schouler AW13
Proenza Schouler SS14

Nirrimi Joy Firebrace és az ő infinitív életigenlése

Nirrimi Joy Hakanson igencsak a fotográfiai műfajok határait feszegeti, ami azt illeti. Divatfotósként keresi a kenyerét, ő maga azonban sokkal természetesebb, kalandosabb életet él, és a világ is így ismeri. Fiatal ausztrál lány, aki évek óta bőszen blogol életéről, amely bármelyik művészmozi vásznán megállná a helyét. Következzen most egy különleges alkotó, akinek valóban szíve-lelke benne van minden egyes munkájában.

Nirrimi gyerekként író akart lenni, de amikor életében először fényképezőgépet vett a kezébe, érezte, hogy most valami még jobbat talált; valamit, amivel még a szavaknál is pontosabban ki tudja fejezni önmagát és gondolatait. Azonnal a fotózás megszállottja lett, gyakran iskola helyett is inkább fényképezett vagy otthon bújta az internetet fotós leckékért. De ahogy az már a Tinder és társai előtt is jelent volt a virtuális éterben, rátalált az online szerelem. Megismerkedett egy fotós sráccal, akihez végül 16 évesen elszökött, és hosszú évekig vele is maradt.

Karrierje közben beindult, versenyeket nyert és egy menő New York-i ügynökséggel is előbb leszerződött, minthogy nagykorúvá vált volna. Elkezdett divatkampányokat és editorialokat fotózni, akkoriban teljesen beszippantott a divatvilág. A természetszerető, művészlelkű Nirrimitől azonban kevés dolog állt távolabb, mint ez a kommercializálódott közeg, így lassacskán kivonta magát, és szerelmével a fotós megbízások alkalmával inkább bejárta a világot.

Nirrimi tizenkilenc évesen terhes lett, ezzel pedig új fontossági sorrend alakult ki életében. Már csak blogbejegyzéseiből is tudhatjuk, hogy nem sok dolognak nagyobb megszállotja, mint a fotózásnak, Alba kislánya azonban egy ezen ritkaságok közül. E különleges szeretet és kapocs nem változott akkor sem, amikor két évvel később egyedül maradt, és szingli anyukaként kellett tovább helytállnia – egy olyan hivatással a nyakában, ami az összes munka közül a lehető legnagyobb flexibilitást követeli meg. A dolgok azonban rendeződni látszanak, a Nirrimire újra rátalált a szerelem és karrierje is biztos mederben halad.

Stílusát tekintve minden képen a természetesség és az egyszerű dolgok iránti vonzódás, a letisztult szépség őszintesége jut kifejezésre. Az összes fotóban rejlik valami intim és bizalmas titok, a néző úgy érezheti, most valami nem mindennapi pillanatba lett beavatva, és ez igaz mind a privát családi felvételeire, mind egy Times Square-re készült divathirdetésére. Itt nincsen semmi modern minimál vagy elvont művésziesség, sem a fogyasztói kultúra és az új évtized visszásságainak romlottsága. Nem, Nirrimi a kortalan, érzelmekkel teli valóságot adja át, de azt a lehető legmeghatóbb valójában, egy szemtelenül fiatal örök hippi szemszögéből.

firejoy-about-1

Tényleg érdemes olvasni a blogját, mert nemcsak, hogy varázslatos képeket tekinthetünk meg, kétségtelen, hogy a művésznő megindítóan ír, és hiába a sok keserűség, a mindennapi életről szóló bejegyzések után legszívesebben körbeölelnék a Földet, és kicsit visszanyerjük a világba vetett hitünket.

The Backstage Diaries: Filippo Mutani képei

Milánó, Párizs, London, New York – a divatbemutatók körforgásának állandó helyszínei, ahol a szereplők névsora mindig ugyanaz, csak a körülöttük felállított díszletvilág divatnarratívái változnak. Köztük mozog Filippo Mutani, aki a neki megadatott képmesélő szerepével és dokumentáló megbízatásából kibillenve játszik, majd elkezdi kibontani a fashion show teátrális dimenzióit és e tökéletesen konstruált forgatókönyvek mögötti személyes történeteket. 

Az idei LensCulture Emerging Talent Awards 2015 díját elnyerő Filippo Mutani fotóin az ideiglenesen felállított kifutó és a mögé rejtett backstage nem-helyeiben az indentitás feloldódik és alárendelődik a közös történetben felvett szerepek szimbolikus érvényesítésében.

138f7e2b-80c0-4c08-b0e3-016fae717766

marni backstage

Mutani a fashion show narratíváját a görög drámákéhoz hasonlóan bontja három részre, melyben minden résztvevő szigorú alázattal követi a számára kijelölt feladatok teljesítését, hogy a látszólag hektikusan sodródó cselekmények sodrában létrejöhessen a katarzis rituális győzelme és az azt követő felszabadulás érzete.

milan fashion week. emporio armani fashion show backstage.

014

18scene-jisander-slide-t41t-jumbo

A bemutatók átmeneti terei absztrahálják a hétköznapi helyszíneket, melyeket néhány órára rövid happening formájában sajátítanak ki, majd ideiglenes zártságukat megszüntetve, nyom nélkül állítják vissza a hely egységességét.

Versus backstage

costume national fashion show

A Backstage Diaries Filippo Mutani fotónaplója, arról az öt évről, mely idő alatt figyelmesen rögzítette a Milánó, Párizs és New York divatheteinek tűnékeny pillanatait olyan magazinok számára, mint a T -The New York Times Magazine, Vanity Fair Italy, A Magazine Curated By vagy a Max.

Még több a vizuális naplóból ITT!

Szöveg: Bea