Featured Creatures – Paris Fashion Week AW15

A kifutó az összpontosuló tekintetek arénája. A tervezők, a jól körülhatárolt szezonális trendek mögül intellektuális és meditatív  összegzésekkel szólnak ki a divathetek meghívottjaihoz, egyre csak keringve a tervezés alkotói gesztusának kérdése körül. Ha a kortárs divat tendenciáiról beszélünk, alapvetően a piaci szempontokat hagyjuk dominálni, gyakran megfeledkezve a divattervezés művészeti aspektusáról, melynek azonban még mindig része az a pillanat, ahogyan a designer keze végigsimítja a ruha anyagát.

A divatshow performatív eseménye egyfajta kulturális fragmentumként megkísérli leképezni a ruhatervező pillanatnyi benyomásait mikro-és makrokörnyezete eseményeiről; a ruha anyagában elvegyülnek a múlt és a gyökerek tradicionális rezgései a jelen technológiai újításaival és reflexióival.

Mi is a ruha? Tömeg, arány, egyensúly, tér és sík metszéspontja, ahogyan rezonálva a test formájára, mozgására, statikusságára rendet teremt. A ruha mint geometrikus egység vagy éppen diszharmonikus rész-egész játék, esetleg optikai feszültségkeltés az illuzórikus érzékelésben?

Mi a ruha? Kapaszkodó nélküli, bizonytalanná tett érzékek elidegenítése, határnélkülisége? Hol kezdődik a test és hol végződik az anyag? Hová kerülnek a figyelem súlypontjai?

Ezeken a kérdéseken töprengtem látva a következő tervezők párizsi divathéten bemutatott AW kollekcióit.

Yohji Yamamoto

Láttatok már fotót a japán tervezőről? Rendszerint fekete kalapjában ül egy széken, körülötte mindenki a bemutatóra készülve rohamtempóban dolgozik, miközben Yohji Yamamoto csak nyugodtan szemlélődik, instruál és profizmussal kevert intuícióval bocsájtja a publikum elé műveit.

Yamamoto most a nagyvárosok állandóan változó, építkező, romboló, eltűnő, lezárt tereihez alkalmazkodva önmagát navigálni kényszerülő nőket idézett meg a címadó Yohji City lakóiként. A mesterséges, urbánus közeg koherens módon kapcsolódik a természethez, együttesen alakítva a városi tájat.

Yamamoto kollekciójának monokróm ‘single cloth garment’ darabjaival visszanyúlt a középkori japán és az ókori görög egyberuhák rétegzett, lágy esésű, egyenes vonalaihoz.

A Yohji City másik hívószava a konstrukció volt, melyhez Yamamoto a krinolin merev, óvatos mozgásra kényszerítő jellemvonását használta metaforaként ebben a veszélyes, épületeket halmozó beton térben.

Yamamoto jelenkori krinolinjai a város bizarr, tökéletlen szépségét és mechanizmusait tükrözik, fém, fa, műanyagok és vezetékek felhasználásával eszkábált durva, megtépázott, vadul áradó, befejezetlen formákkal.

Anrealage

Kunihiko Morinaga a fiatal designer generáció feltörekvő tagjaként alapította ”real, unreal, age” szavak kombinációjából létrehozott márkanevét, az Anrealage-t. A 2003-ban életre hívott japán brand gyors léptékkel halad előre, 2005-ben elnyerte a neves, pályakezdő tervezőket díjazó Gen Art Avan-Garde Grand Prix elismerését. Morinaga kollekcióihoz optikai kulcsszavakat rendel, úgy mint ‘shadow’, ‘size’, ‘color’. Amolyan untitled megnevezések ezek, amelyekkel hagyja érvényesülni ruháinak szabad interpretációját a befogadó oldalán.

2015-ös ready-to-wear kollekciójában a fény és a sötét kontúrjainak experimentális metamorfózisával kísérletezett, megidézve a reneszánsz festészet chiaroscuro módszerében élő fény-árnyék kontraszthatását.

A szoborszerűen zárt sziluettek fókuszkereső konceptualitásában a feketére festett modellek alakja hordozófelületté válva alakítja a speciális, ultraviola fényre érzékenyített textúrák mintázott elemeit, valamint a fekete alapra fókuszáló, fröcskölt körvonalú fehér reflektorfény térbeli mélységének dinamikáját.

A.F. Vandevorst

An Vandevorst és Filip Arickx párosa idei Fall prezentációjához perui útjuk élményeit transzformálták át az antwerpeni iskolában szerzett tudástárukon keresztül. A dél-amerikai ország spirituális, folklór világából mentettek át totemisztikus állatmotívumokat, illetve olyan népviseleteket, mint a poncsó.

A rituális gyakorlatok mágikus esszenciáját színszűrőn keresztül sajátította ki a márka a németalföldi intellektus ridegségével, lecsupaszítva a vibráló perui tájat egy nejlonfóliával sterilizált, maszkos guerrilla jelenetté, mialatt a Velvet Underground White Light/White Heat című trackje szólt.

Iris van Herpen

Normal rules don’t apply. A technikai innováció divatzsenijének eme kijelentését teljes komolysággal, kétségek nélkül veszem tudomásul. Iris van Herpen ugyanis tökéletesen keresztezi és választja szét az Haute Couture kifinomult, kézműves vonását a digitális technokrata médiumok személytelenségével.

Hacking Infinity című show-ján a ruhaanyag határait végletekig feszegetve elevenítette meg különc ars poeticáját.

A bioszférikus formákba rendezett szövetek elkészítésében Aleksandra Gaca designer és Philip Beesley építész, a 3d nyomtatással készült, platform cipők sarkát díszítő kristályhegyek kivitelezésében pedig Noritaka Tatehana cipőtervező segédkezett.

Aleksandra Gaca 3d szövésű, redőzött felszínű, festett textiljei, illetve Philip Beesley ugyancsak digitálisan alakított részecske szerű díszítőelemei felvonultatták Iris van Herpen párizsi bemutatóján mindazt, amire napjainkban a művészet szolgálatába állított digitális apparátus képes.

Aganovich 

Nana Aganovich és Brooke Taylor másokkal ellentétben nem vonulnak inkognitóba, ha inspirációikról kérdezik őket, a misztifikációt mellőzve egymásból építkező, asszociatív kulcsszó mezővel ábrázolják honlapjukon, hogy miből is tevődik össze Aganovich márkanevük.

Idei tervezői folyamatukban az anyag volumene adta meg a kollekció alappillérét.

A dinamikusan csavart, éles metszésű ruhaszegélyek, a kivillanó hosszellentétek, a layerként egymásra halmozott, kevert minőségű textúrák összegezték a horror vacui egész felületet kitöltő labirintusát.

Christian Wijnants

Amikor átnéztem a belga designer életrajzát, nem lepődtem meg azon, hogy az antwerpeni Royal Academy of Fine Art hallgatójaként diplomázott, diplomamunkájával pedig 2000-ben elnyerte a Dries Van Noten Award legjobb kollekciójának díját. Wijnants azóta megjárta a nagy presztízsű Festival d’Hyères versenyét, ahonnan szintén elismeréssel a kezében távozott, a következő lépcsőfok pedig már a Paris Fashion Week volt.

Meredeken felfelé ívelő pályája 2015-ben is töretlen, a dél-afrikai motívumokat idéző bemutatóját is pozitívan értékelték a kritikusok. Az afrikai naiv festészetből merített egyszerűsített banánfalevél printek kerültek a mohair ruhákra és kabátokra, vegyítve azokat a viszkóz anyagok lebegő könnyedségével.

Christian Wijnants az afrikai kontinens vibráló esztétizálása helyett egyfajta topografikus alaposságú leképezéssel fragmentálta a geometrikus formákat, az állatmintákat, illetve a beékelt színmodulokat, melyek végül mozgó, térbeli mood boardokká álltak össze modelljei testén.

Szöveg: Bea
Képek: innen és innen

Darkos extravagancia: NYFW F/W 2015 highlights

Egészen elképesztő, néha a szó szoros értelmében is őrült show-kat láthattak, akik lelkiismeretesen követték a New York-i RTW divathetet, ami nemcsak a 2015-ös őszi-téli divatirányokba engedett betekintést, hanem egyszerűen magával ragadta a közönséget különösen extrém megoldásokkal megbolondított álomvilágába. A díszletek, a sminkek, a részletekre való gondos odafigyelés mind azt tanúsította, hogy a tervezők mindent beleadtak a szezon emlékezetessé tételének érdekében.

Általában igyekszünk a kollekciók alapján szelektálni, de ezúttal egyéb szempontokat is figyelembe kell vettünk a best of anyagunk összeállításakor – egyes jelenetek felett nem tudtunk csak úgy átsiklani. Tartsatok velünk és merüljünk el újra a legmenőbb New York-i bemutatókban!

Marc Jacobs nem csak a ruháival, de modelljeinek extrém lookjaival, a bemutató rémisztő atmoszférájával és a Rekviem egy álomért soundtrackjével is felkeltette figyelmünket.

A kollekció viszonylag lájtosan indult, majd lassan megjelentek a leopárdos printek, a merészebb sziluettek és az egyre gazdagabban díszített, metálos árnyalatokban pompázó ruhadarabok, majd a show a Szörnyella de Frász megkérdőjelezhető stílusát idéző fekete-fehér szőrmékben teljesedett ki, amelyek rátették a habot Marc Jacobs eleganciával fűszerezett dark-goth tortájára.

Azért a kollekciónak megvoltak a maga hullámvölgyei, összességében mégis örülünk, hogy részesei lehettünk – még ha csak virtuálisan is – a tapintható extravaganciának.

Nehéz a politikát ignorálni, még akkor is, ha éppen egy olyan merőben eltérő területen tevékenykedünk, mint amilyen a divat. Láttunk már politikai töltetű vagy különböző társadalmi kérdésekben állást foglaló kollekciókat, és a Marc by Marc Jacobs tervezői ismét elővették ezt az eszközt, hogy egy markáns ruhasorozattal fejezzék ki, mi az, ami mellett érdemes kiállni. Solidarity”, „Unite – olvashatjuk a sokatmondó kifejezéseket a felvonultatott lepelszerű ruhadarabokon.

Luella Bartley tervezőnő elmondta, hogy nem is igazán a politikai elköteleződés adta a kollekció dinamikáját, hanem a fiatalság irigylésre méltó energiája és pozitív gondolkodása, amely gyakran világmegváltó gondolatokat vagy akciókat szül. A ruhák mind stílusukat, mind üzenetüket illetően forradalmi darabok.

Általánosságban a kék-piros-fekete színtrió keveredését és a szegecsek uralkodó szerepe feltűnő a kollekcióban. A virágos díszítőelemekben William Morris angol iparművész és szocialista aktivista tipikus virágmintáira ismerhetünk.

A Rodarte tervezőinek állítása szerint bemutatott kollekciójuk kiindulási pontját a költöző madarak jelentették. Ez persze nem mond el semmit a ruhákról, hiszen madaraktól egy sor asszociáción keresztül juthatunk csak el a valódi inspirációhoz, ami egy szóval összefoglalható: a diszkó.

Az extravagáns összeállítások figyelemreméltóan ötvözték a flitterek és a lamé ragyogását a bőr és a csipke tompa vagányságával. Imádtuk a neonfényes díszletet is, ami egyfajta keretet adott az egész show-nak.

Nehéz lenne darkosabb, nyomasztóbb bemutatót találni Thom Browne horrorfilmeket idéző show-jánál. A tervező a gyászruhák világából merített ihletet, még konkrétabban a Metropolitan Múzeum Death Becomes Her című kiállításából, amelyről korábban mi is írtunk. Ez az információ már önmagában is sok mindent elmond a kollekcióról, de nézzük meg egy kicsit közelebbről is.

Az előtérben a fekete dominált, míg a háttérben álló modellek csupa fehér összeállításai és kísérteties sminkjük egy elmegyógyintézet hátborzongató atmoszféráját varázsolták a kifutóra. Adott volt a légkör a depresszióba zuhanáshoz, mégsem voltunk szomorúak, hiszen egészen egyedülálló performansznak lehettünk tanúi.

A klasszikusnak mondható összeállításokat különleges fátylak, Chelsea csizmák és bőrkesztyűk egészítették ki.

Az Edun egyszerű szabású, merev bőrkabátokat és nadrágokat vonultatott fel, esetenként lágyabb anyagokkal finomítva az összhatást. A fekete dominanciája itt is felfedezhető, megjelennek azonban izgalmas színösszeállítások is a kék, a rozsdabarna és a fehér árnyalatainak kombinációjával.

A márka kreatív igazgatója, Danielle Sherman afrikai utazásaiból merített inspirációt: ezúttal az európai és az észak-afrikai kultúra és divat találkozását próbálta megjeleníteni a kifutón.

A Tommy Hilfiger brand idén éppen 30 éves, így valami nagyszabású produkcióban reménykedtünk, amit többé-kevésbé meg is kaptunk. Legutóbbi New York-i bemutatóján a márka egy cirkuszi kavalkádot idézett meg, most pedig a sport felé orientálódtak.

A kollekció alapötletét az amerikai foci és az 1970-es Love Story című mozi találkozása, azaz a sport és a szerelem összeházasítása adta. A témával persze a díszlet és a kollekció is maximálisan azonosult: igazi dinamikus és pörgős bemutatót láthattunk, amelynek megtekintésekor néhány percre pom-pom lányként szerettünk volna ugrálni egy tipikus amerikai tinifilm giccses jelenetében – sport és romantika egyaránt kipipálva.

Mindeközben azért kedvet kapunk a tematikától kissé eltérő, hétköznapibb darabokhoz is, így konstatálnunk kell, hogy abszolút jól volt megtervezve és felépítve a show menete. Az év még nem ért véget, biztos vagyok benne, hogy még sok izgalomra számíthatunk az immáron három évtizede elismert tervezőtől.

A Hood by Air nevéhez már automatikusan az extravagáns megoldásokat társítom, amely asszociációt eddig többnyire a ruhákra vonatkoztattam, most azonban összességében kell néznünk a brand megoldásait. A ruhákkal is valahogy úgy vagyunk, ahogyan a modellek kinézetével: nem tudjuk pontosan megállapítani, hogy akkor most mi akar ez lenni.

Teljesen átlagos anyagok és ruhatípusok jelentek meg extrém sziluettekkel és volumennel fűszerezve, míg a végére már egészen életidegen és beskatulyázhatatlan darabok születtek. Ahogyan a különböző ruhatípusok is ötvöződtek – olyannyira, hogy nehezen tudjuk csak megállapítani, hogy nadrágot, kabátot vagy egy egyszerű topot látunk –, a harisnyával szándékosan torzított arcok miatt a nemek is keveredtek.

A transzneműség kérdésének felvetésével itt is egy ellentmondásos társadalmi topikba futunk bele, amivel a brand szándékosan állásfoglalásra kényszerít minket.

Soha nem rajongtam Alexander Wang kreációiért, sőt, általában értetlenül nézem a felhajtást körülötte. Most azonban valami olyat alkotott, ami felkeltette a figyelmemet, és ami arra késztet, hogy ezután más szemmel nézzek a tervezőre.

„A vásárlóink feketét akarnak, szóval miért ne csináljunk egy teljesen fekete kollekciót?” – kérdezte Wang. Tényleg, miért ne? A legjobb, hogy meg is kaptuk, és most gyönyörködhetünk a brand legújabb, darkos goth stílusú darabjaiban. Engem meggyőzött.

Az ormótlan, mégis szexi platformos cipők láthatóan nem tartoznak a kényelmes viselet kategóriába, mégis elkezdtem rajongani értük. A teljesen fekete összképet egy-egy metálos, ezüstös darab oldja – kevés ahhoz, hogy megtörje az all-black konceptet. A modellek sminkje és frizurája is a heavy metál stílushoz alkalmazkodik, ami még hozzáad az egyébként is különleges atmoszférához.

Alexandre Plokhov feketesége talán a legsötétebb az összes eddigi közül, de talán az egyik legváltozatosabb is egyben.

A sokféle anyag – szőrme, bőr, selyem, kötött – keveredése, az oversized és a szűk fazon váltakozása érdekes kombinációkat szült, és talán ez az egyik leginkább casual kollekció, amelyből bátran inspirálódhatunk a mindennapokban is; már amennyiben szeretjük tetőtől-talpig feketébe burkolni magunkat.

Nem uniszex kollekcióról van szó, mégis rengeteg férfias darabbal találkozhatunk, legyen az egy bő kapucnis pulóver vagy egy vad motoros nadrág. Ennek ellenére a nőiesség és az elegancia tagadhatatlanul jelen van az anyagban, hogy még mélyebbé és lebilincselőbbé tegye az összeállításokat.

Szöveg: Alexandra
Képek: style.com

RebelFavs: A hi-tech couture királynője, Iris van Herpen

Mostantól magyar és külföldi tervezőinket, fotósainkat, stylistjainkat (stb.) mutatjuk be portrészerűen a RebelFavs című sorozatban; összegyűjtjük életművük mérföldköveit, legérdekesebb munkáikat, visszatekintünk, s megnézzük, hogyan érték el sikereiket, mi kellett ahhoz, hogy ott tartsanak, ahol most, és miképpen inspirál minket tevékenységük. Első delikvensünk a futurisztikus megoldásairól, izgalmas koncepcióiról és kísérletező kedvéről ismert Iris van Herpen.

Iris megdöbbentően csodás kompozícióiról már több ízben írtunk, s nem tudom ti hogy vagytok vele, de mi bármikor szívesen nézzük végig kreációit, hiszen a fiatal holland tehetség egyedülálló és kiemelkedő abban, amit csinál. Ahogyan arról már korábban is szóltunk, Iris van Herpen munkássága már a kezdetektől a divat és a művészet egy különleges kapcsolatát teremti meg. Nem csupán tervez: kutat. Kutatási területe pedig az emberi test. Tervei követik, befejezik és átformálják az emberi testet, amiképpen a test átveszi az innovatív anyagokból előálló formákat. A test hatással van a ruhára és fordítva: a sziluett is alakítja a testet, miközben a mozgás, a dinamika révén értelmet nyer a kompozíció. Az Irisre oly jellemző 3D-s technológiák egy új horizontot nyitottak meg a számos neves művésszel kollaboláró tervezőnő körül: a futurisztikus megoldásokban az innovatív design és a kézi technológia lenyűgöző párosa született meg.

Iris van Herpen 1984-ben született, holland származású divattervező. Fashion Design-t tanult az Artez Institute of Arts Arnhemben. Az Alexander McQueennél (London), valamint a Claudy Jongstránál (Amszterdam) is gyakornokoskodott. 2007-ben alapította meg saját márkáját, 2011-től pedig tagja a Parisian Chambre Syndicale de la Haute Couture-nak, amely a Fédération francaise de la couture része. Számos nemzetközi kiállításon és kiadványban szerepelt már világszerte, több fontos díj tulajdonosa.

Kreatív erők egyesítése: a kollabok

A tervezőnőt középiskolai évei alatt nem különösebben érdekelte a divattervezés, és ekkor még aligha gondolta, hogy nem is olyan soká ikonikus designer válik belőle. Iris interdiszciplináris kutatásokat végez a divattal a központban, és gyakran együttműködik más művészekkel. Ahogy egy interjúban nyilatkozta, amikor fiatalabb volt, nem szívesen dolgozott együtt másokkal. Elmondása szerint egy nagyon introvertált ember, aki nehezen tud kapcsolatba lépni az emberekkel.

Ennek ellenére az idők során rájött arra, hogy ha kialakul egy jó kapcsolat egy másik kreatív elmével, és kölcsönös inspirációt kapnak az alkotáshoz, akkor nagyon értékessé válhat egy-egy szakmai viszony. Elmondta, hogy sokat tanult az évek során másoktól. Művészként természetesnek véli, hogy elsősorban saját magára összpontosít, és sokszor ijesztőnek tartja gondolatait megosztani másokkal, ugyanakkor szerinte érdemes ezt megkockáztatni, mert ha egyesítjük kreatív erőinket hasonlóan tehetséges egyénekkel, értékes tudást és inspirációt nyerhetünk az együttműködésből.

Iris van Herpen olyan művészekkel és építészekkel kollaborált már, mint Philip Beesley, Benthem Crouwel Architects, Isaie Bloch, Irene Bussemaker, Carlos van Camp, Zach Gold, Bart Hess, Stephen Jones, Julia Koerner, Rem D. Koolhaas, Neri Oxman, Heaven Tanudiredja, Joost Vandebrug, Daniel Widrig vagy Jolan van der Wiel. Dolgozott zenészekkel: Beyoncé, Salvador Breed, Björk, Grimes, Lady Gaga és Joey Yung is kollabos listáján szerepel, de fotósokkal, filmesekkel, koreográfusokkal is összedugta már a fejét, így Pierre Debusschere-rel, Zach Golddal, Nick Knighttal, Inez van Lamsweerde-del  és Vinoodh Matadinnal, Geoffrey Lillemonnal, Jean-Baptiste Mondino-val, Todd Selbyvel, Joost Vandebruggal vagy Vincent van de Wijngaarddal. Speciális projektekhez is adta a nevét az A Magazine-nal, Daphne Guinness-szel, Casey Leglerrel és a csodás Tilda Swintonnal.

A technológiai forradalom

A tervezőnőt a szüntelen kíváncsiság hajtja. Az érdekli, mi van a divaton túl. Együttműködéseit, kutatásait és döntéshozatali folyamatait elsősorban az innovatív kísérletezések, a forradalmian új anyagok, a merőben más technikák és technológiák teszik egyedülállóvá. Lerombol és újjáépít, megszül és meggyilkol, álom és valóság közt imbolyog egyszerre. Farag, csiszol, alakít újra és újra, részletes kézimunkával pedig beleleheli lelkét a darabokba, miközben szoborszerű alkotásai felülírják a fizikai törvényeket.

Iris a 3D nyomtatás révén egy olyan útra lépett, amely a végtelen tervezési technikák mezejére repítette, ahonnan immáron nincs visszaút: varázslatosan éteri kreációkat és minden ízében izgalmas koncepciókat hív életre, kollekcióiban az ember és a gép találkozik, futurisztikus, sci-fibe hajló víziói nyomán a tradicionális kézművesség és az ultramodern megmunkálási irány házasodik össze.

Fókuszban a test és az innováció

Most pedig következzen a lényeg: íme legkedvesebb Iris van Herpen-kollekcióink!

REFINERY SMOKE (2008 július, Amsterdam Fashion Week)

A Refinery Smoke című gyűjteményt az füst kettős jellege (szép és mérgező) inspirálta. Van Herpen az ipari füstöt speciálisan szőtt fémgézzé nemesítette: a fémből egy rendkívül puha és rugalmas anyagot hozott létre, melynek során az megőrizte jellegzetes oxidációs jellegét, így a tervezőnő egy kémiai műveletet leképező kollekcióban ragadta meg az ipari füstöt mint sejtelmesen fenséges, magával ragadó, mégis veszélyes és mételyező entitást – voltaképpen ez a szépség maga, nem?

CRYSTALLIZATION (2010 július, Amsterdam Fashion Week)

A Crystallization című kollekció az ARCAM (Architecture Centre Amsterdam) kezdeményezésére jött létre egy izgalmas együttműködés keretein belül Iris van Herpen és a Benthem Crouwel Architekten között. A Benthem Crouwel az amszterdami Stedelijk Museumnak készített egyik projektjében a víz, a fürdés került központba, az anyag meg is kapta a ‘bath tub’ becenevet. Ez ihlette meg Irist, aki ebben a kollekcióban kristályosította a vizet a ruhákon: mintha megfagyott víz kísérné a ruhák viselőit, akik mintha épp a kádból szálltak volna ki. A kollekció e tematikával a víz felhasználási módjaira, struktúráira, a vízzel kapcsolatos szokásokra helyezte a hangsúlyt. Figyelemreméltó, hogy a tervezőnő ebben a gyűjteményben mutatta be első 3D printelt ruháját, amelyet Daniel Widrig építésszel hívott életre az .MGX by Materialise technológiai támogatása révén.

HYBRID HOLISM (2012 július, Paris Haute Couture Week)

A kanadai művész és építész, Philip Beesley Hylozoic Ground nevű projektje inspirálta Iris Hybrid Holism című kollekcióját. A ‘hylozic’ a hylozoizmusra utal, amely az élő anyagot központba állító filozófiai nézet: arról szól, hogy minden él. Kirk, Raven és Schofield 1998-as munkájukban a hylozoizmusról az alábbi megállapításokat rögzítették: egyrészt a hylozoizmusnak része az a feltételezés, hogy valamiképpen abszolút minden dolog eleven; másrészt az, hogy a világot áthatja az élet, s hogy számos része, mely élettelennek látszik, valójában eleven; harmadrészt az arra való hajlandóság, hogy a világot mint egészet (bármilyen legyen is a fölépítése) egyetlen, eleven organizmusnak tekintsük.

Beesley egy olyan reszponzív architekturális rendszert alkotott, amely a hylozoizmust használja speciális módon az emberi élet szimulációjára az építészet által. A tervezőnő itt is a 3D nyomtatási technológiát használta kollekciójának megalkotásakor: Pythagoras tree nevű ruhája a Pitagorasz-fa négyzeteinek képét használja fel, amelyek úgy helyezkednek el, ahogy azt a Pitagorasz-tétel ábrázolásai mutatják. A fraktálok különböző szinten jelennek meg az érzékelés során, miközben képek, struktúrák, hangok repítenek különböző értelmezési tartományokba. Zseniális.

VOLTAGE (2013 január, Paris Haute Couture Week)

Iris (már általunk is méltatott) Voltage című kollekciójában a színek minimalizásával inkább az anyagok és az innovatív technikák messzemenő kiaknázására koncentrált. Ahogy már említettük, a folyamatos kísérletezés mellett a tervezőnő alkotásainak másik fő vonása a női test vonalainak hangsúlyozása. A tárgyalt kollekcióban a testen belül pedig leginkább a test természetes elektromos vibrálása mozgatta meg a holland tálentum fantáziáját: kollekciójával a mozgás és a kifejtett erő megragadására tett kísérletet. A bemutatott tizenegy mesterműből kettő is 3D nyomtatással készült, az MIT Mediated Matter kutatócsoport tervezőjének (Neri Oxman) és egy osztrák építész (Julia Koerner) közreműködésével. Ezúttal is bizonyítást nyert az, ami ha végignézzük a tervezőnő bemutatóinak dokumentációit, egyből feltűnik: minden egyes Iris van Herpen-show totális összművészeti alkotás – a legapróbb részletek is a végletekig kidolgozottak, kiváló csapatmunka eredményei. 

WILDERNESS EMBODIED (2013 július, Paris Haute Couture Week)

Iris Wilderness Embodied, azaz „Megtestesült Vadság” címre keresztelt gyűjteményében is találhatunk olyan érdekességeket, finom részleteket, izgalmas megoldásokat, amelyek említésre méltóak. A koncepció – nevéhez híven – a természeti erőkkel játszik. A vadság egyúttal az emberi természetre, valamint arra az energiára is utal, amellyel a saját testünket szeretnénk átformálni. Ezért kerültek a szilikonruhákba és a nyakdíszekbe ágyazva piercingek, és ezért emlékeztethet a rengeteg szilikonszerű anyag a plasztikai sebészetre, az implantátumokra. A kollekció talán legizgalmasabb darabjai azok, amelyek struktúráját egy különleges eljárással, mágneses erő segítségével alakították ki. Ezek egy szintén holland képzőművésszel való kollaboráció eredményei, aki ily módon hozza létre bizarr szobrait. Itt a ruhák formájának létrehozásához egy speciális kétkompenensű anyagot használtak: szilikon és fémpor keverékét, amit az alapformára való felvitel után erős mágneses térbe helyeztek, majd az anyag megszilárdult. Így alakult ki a ruhák fémes, tüskés textúrája – a természet egyik vad, agresszív energiájának segítségével és leképezésével.

BIOPIRACY (2014 március, Paris Fashion Week RTW)

A Biopiracy című kollekcióban a tervezőnő még mélyebbre ásott: a genetikához, a humán genomhoz, a természetesen előforduló biológiai anyagok kereskedelmi fejlesztéséhez (biopiracy). A 3D-s nyomatok architekturális meghatározottságához hozzájárult a tervezőnő újbóli kollaborációja a kanadai építésszel, Philip Beesleyvel. A kollekció erőssége az RTW-hez igazított variábilis, sajátszerű anyaghasználat és izgalmas formaigény. A sötét szín mellett megjelennek a fehér, a méregzöld és a bézs árnyalatai is, amelyek egészen új értelmet nyernek a szilikon felületeken csillogva.

Iris szezonról szezonra prezentál valami elképesztően eredetit, olyan inspirációs forrásokból kiindulva, amelyekhez hasonlót ritkán tapasztalunk, ezáltal pedig méltó arra, hogy új cikksorozatunkat nyissa, hiszen tényleg totális kedvenc.

(Ne feledjétek, novemberben érkezik a tervezőnő második könyve, amelyben csendéletjellegű képek és detailfotók kapnak majd helyet az összes kollekcióból 2008-tól 2015-ig!)

http://www.irisvanherpen.com
http://www.irisvanherpen.com/webshop
http://www.instagram.com/irisvanherpen

Szöveg: Ivett, Netta

RebelChart 2014 – Az év legjobb magyar kollekciói

Klisé, de valóban nehéz dolog kiválasztani az év legjobb magyar kollekcióit. Amikor összeállítottam a listát, újra végignéztem az összes hazai tervező idei munkásságát, és bizony, le a kalappal előttük! A most következő reprezentatívnak nehezen nevezhető lista részben személyes stílusom és szubjektív szempontjaim, részben a ti véleményetek alapján született meg. Lássuk az év legjobb magyar kollekcióit Blanka-módra!

10. KELE Clothing Tavasz/Nyár, 2014

Az a fajta vagyok, aki képes még harminc fokban is fázni, így egy tervező, aki kötött ruhákat kreál, nálam rögtön piros ponttal indul. Kele Ildikó tavaszi-nyári kollekcióját a Tisza-tó inspirálta, és a halászok világát jeleníti meg a maga lezser megoldásaival. A harsány árnyalatok, a játékos minták és a ránézésre is szuperkényelmes darabok rögtön eszembe juttatták a gyerekkori nyaralások szabadságérzettel teli hangulatát. A divatkampányok sokszor nem a vidámságra épülnek, pedig szerintem szükség lenne ilyenekre is, ezért kiemelem a kollekcióhoz készült kampányt, amelyben Sármán Nóra és a Mary Popkids-ből ismert Kama pózol békés derűvel.

Fotó: Magerusz Anna

9. Anna Daubner Ősz/Tél, 2014-15

Daubner Anna második kollekciójával kezdettől fogva szimpatizálok, ha emlékeztek, a megjelenéskor készült is ennek kapcsán egy interjú a tervezőnővel. A kollekcióról azóta sem feledkeztem meg, a lista összeállításakor egyértelmű volt, hogy ez is szerepelni fog rajta. Még mindig nagy öröm és ritkaság, ha olyan darabot találunk, ami kényelmes, stílusos és minőségi is egyszerre, Anna ruhái pedig e tekintetben is kiállták a próbát. A puha pamutból készült kreációk szabásvonalai, sziluettjei a hetvenes évekbeli profi síelők viseletét idézik meg, a színeket és a kézi hímzést pedig a gyufás skatulyák apró képei ihlették. 

Fotó: Hencz Péter

8. Dori Tomcsanyi Ősz/Tél, 2014-15

Úgy látszik, idén a síelés volt a siker egyik kulcsa, ugyanis Tomcsányi Dóri is innen inspirálódott, de egészen más megközelítésben. A retró síruhák stílusjegyeit újragondolva egy ízig-vérig téli kollekciót kaptunk a tervezőnőtől; az olyan puha, meleg anyagok használata, mint a neoprén és a gyapjú is erre erősít rá. Nagyon tetszik a különleges mályvaárnyalat és a fekete oversized darabok használata – utóbbiak akár vastag harisnyával is klasszul mutatnak, illetve azt gondolom, ha van olyan ruhadarab, amelynek minden magyar fashionista gardróbjában kötelezően ott a helye, akkor az Dóri sífelvonós pulcsija!

Fotó: Móró Máté

 7. The FOUR Tavasz/Nyár 2014

A háromtagú tervezőcsapat a melegebb hónapokra négy alapelemre épülő kollekcióval készült. Szerintem nagyon eltalálták a tűz, a víz, a föld és a szél megjelenítését. Egészen elkápráztat az, ahogyan megragadták ezt a természetközeli témát, és ahogyan a kortárs tendenciák nyelvére fordították azt. A tüzet és a vizet a színekben és a mintákban fedezhetjük fel, a földet a ruhákra varrott kristályok szimbolizálják, a szél pedig a légies, könnyű anyagokon keresztül jelenik meg. A hologramos és a kristályokkal díszített pulcsik lettek a kedvenceim, de a nyári fesztiválszezonra egy ilyen különleges mintájú hátizsák is must-have, így a tavaszra és nyárra készült kollekcióban ezek a kiegészítők is külön figyelmet érdemelnek.

Fotó: Máté Balázs

6. ÁERON Ősz-Tél, 2014-15

A márka az egyik kedvencem a hazai szcénából, annak ellenére is, hogy az országban alapvetően nem lehet kapni a ruháikat. Az ÁERON-darabok a kifinomult nő effortless chic attitűdjét közvetítik. A legújabb kollekciót a hatvanas évekbeli francia művész és divatikon, Francoise Hardy inspirálta. A tőle kölcsönzött stílus gyönyörűen harmonizál a modern megoldásokkal, és még így is nagyszerűen átadja Hardy gardróbjának jellegzetes világát: a nagy zsebeket, az A-vonalú szoknyákat, a hangsúlyos gallérokat, de a művésznő híres motoros dzsekijét is megtaláljuk a kollekciójában ÁERON-os elgondolásban. A kollekció az előkelő középmezőnyben kapott helyet.

aeon

5. Kata Szegedi Ősz/Tél, 2014-15

Számomra a stílusosság kulcsa mindig abban rejlik, hogy olyan darabokat látok zseniálisan párosítva, amikről sosem gondolnám, hogy együtt vállalható összképet eredményezne. Kata őszi-téli, crazysexycool című kollekciójában ez a fajta sokszínűség ragadott meg. Mesés, ahogy az alapvetően kicsit sem nőies kamuflázs megmutatja bájos oldalát az A-vonalú szoknyákon és a merész kivágású topokon, vagy ahogy a légies felhőminta súlyosabb anyagokon érvényesül, miközben a darabokat áthatja a márkától már megszokott vagány, mégis kifinomult stílus. A kedvenceim azonban a bojtos megoldások voltak, és aki eddig nem hitt volna a szerelem első látásra misztikumában, annak én és a lent látható fekete ruha kiváló ellenpélda vagyunk. Gratulálunk, Kata!

Fotó: Holecz Endre

4. Nora Sarman Ősz/Tél, 2014-15

Sármán Nóra eddig leginkább alkalmi viseleteiről és menyasszonyi ruháiról volt híres, idén őszre azonban tervezett egy hétköznapi ruhákból álló kollekciót is, persze az elegáns stílusjegyek megtartásával. Az otthon kézimunkázó biedermeier hölgyek alkotásait megidéző kollekció a virágmintákkal és a feminin szabásvonalakkal abszolút elvarázsolt. Személy szerint öltözködésben a modernebb, minimalista megoldásokat keresem, de néha jó olyan ruhákat is felvenni, amelyekben 21. századi hercegnőnek érezheti magát az ember – ebben Nóra pedig abszolút segítő kezeket nyújt minden lány számára.

Fotó: Szombat Éva
Fotó: Szombat Éva

3. Konsanszky Tavasz/Nyár, 2014

Nagyon szeretem Konsánszky Dóra letisztult, részleteiben mégis látványos, elegáns ruháit; mindez a tervezőnő tavaszi-nyári kollekciójáról is elmondható. A gyűjteményt egy Japánból Budapestre tartó hazautazás inspirálta. A kreációk a sportos részletek és az elegáns vonalvezetés kettősségén alapszanak a könnyed anyagok dominanciájával. A fekete, fehér, narancssárga és elefántcsont színek, valamint a több darabon is megtalálható átkötéses megoldás mind-mind a keleti világot idézik. Nagyon kedvelem a klasszikus, fehér ing újragondolását és a vállkivágott felsőket. Dóra, így tovább, tiéd a harmadik hely!

Fotó: Barna Bálint

2. USE unused Pre-Fall 2014

A USE-t biztosan nem kell bemutatnom senkinek, számtalanszor vették már le a divatértőket a lábukról egy-egy zseniális kollekcióval. Így volt ez most is. Az összes idei kollekciójukat nagyon szeretem, mégis az elő-őszi áll hozzám stílusban és hangulatban a legközelebb, melynek fő ihletforrása Afrika és a törzsi kultúra volt. Merész dolog mindezt összhangba helyezni a nyugati szellemű, modern, városi nő kifinomult, de határozott stílusával, de a végeredmény varázslatos lett! A darabok különlegességét a speciális előállítási technikák, vagyis az egyedi tervezésű, printelt anyagok és a különleges ragasztási eljárások adják. Nem mehetek el szó nélkül a barna-fekete mintás darabok mellett, azokból szinte mindegyiket szeretném a ruhatáramban tudni, de a geometrikus karpercet is imádtam.

Fotó: Móró Máté

1. Anda Tavasz/Nyár, 2014

Imádtam Anda Emília tavaszi/nyári kollekcióját, így hozzá került az aranyérem! Az oversized fekete, fehér, narancssárga, kék és elefántcsont színű darabok tökéletesen közvetítették azt a légiességet, ami számomra a meleg hónapokat jelenti, így nagyon könnyen azonosulni tudtam vele. Az extrém geometriai formák, a körökkel, sávokkal és felületi struktúrákkal való kísérletezés nagyon izgalmassá tette a ruhákat, amelyek az angyalok tisztaságát igyekszenek átadni, de azért nem hiányzik belőlük az a vagányság, amit Emitől annyira szeretek. Engem legjobban a modernizált kis fekete ruhák és az áttetsző anyagok fogtak meg. Tapsvihar: ANDA!

Fotó: Holecz Endre

# Je Suis Belle Ősz/Tél, 2014–15

Rangsorolósdin kívül, nagyon kedveltük a prizma és a fénytörés matematikai-fizikai jelenségei által inspirációt nyert őszi-téli JSB-kollekciót, amelyben az anyagok fényvisszaverési tulajdonságai révén keltek életre a kollekció frappánsan különleges motívumai, kiváltképp a háromszög. A tervezők matt és fényes felületű textilek társítottak, amelyek sportosan lazává és a kifinomultan nőiessé tették a kollekciót. 

Fotó: Vajda Réka

# NUBU Tavasz/Nyár 2014

Szintén nagyon kedveltük a NUBU tavaszi-nyári kollekcióját, amelyben a korrodálódott vasfelületek és a szobor-printek a márkától már megszokott vonalvezetésű darabokon jelennek meg. Az építészet és festészet után most a szobrászat remekeit dolgozták fel a NUBU-lányok. A tervezőnők a Friedrich Ferenc és Várnai Gyula Duna-parti tájban elhelyezett, köztéri szobrait választották fő motívumként a printelt darabokon, s a szokásos fekete-fehér-bézs kontraszt-hármast élénkzölddel és naranccsal frissítették. A kollekció különlegessége a sokrétű anyaghasználat. Az egyes anyagokra fekete vagy fehér organza réteg került, amely érdekes fényhatást idéz elő, így a színeket tompítva érzékeljük. A már megszokott selyem és neoprén anyagok mellé vinilt, impregnált lent, fémszálas szöveteket, kötött és szövött rafiákat is felhasználtak a tervezők.

Fotó: Máté Balázs
Összeállította: Blanka