Az AW17-es divathónap legrebellisebb bemutatói #1

Az AW17-es divathónap legrebellisebb bemutatói #1

Girlpower, politikai statementek, történelmi utalások, lázadás és újító szellem – összeszedtük az AW17-es divathónap legizgalmasabb és persze legrebellisebb kollekcióit, amelyek leginkább az önirónia, a divat társadalmi szerepvállalása, valamint művészi meghatározottsága mentén formálódtak. 

Continue reading “Az AW17-es divathónap legrebellisebb bemutatói #1”

Featured Creatures – Paris Fashion Week AW15

Featured Creatures – Paris Fashion Week AW15

A kifutó az összpontosuló tekintetek arénája. A tervezők, a jól körülhatárolt szezonális trendek mögül intellektuális és meditatív  összegzésekkel szólnak ki a divathetek meghívottjaihoz, egyre csak keringve a tervezés alkotói gesztusának kérdése körül. Ha a kortárs divat tendenciáiról beszélünk, alapvetően a piaci szempontokat hagyjuk dominálni, gyakran megfeledkezve a divattervezés művészeti aspektusáról, melynek azonban még mindig része az a pillanat, ahogyan a designer keze végigsimítja a ruha anyagát.

A divatshow performatív eseménye egyfajta kulturális fragmentumként megkísérli leképezni a ruhatervező pillanatnyi benyomásait mikro-és makrokörnyezete eseményeiről; a ruha anyagában elvegyülnek a múlt és a gyökerek tradicionális rezgései a jelen technológiai újításaival és reflexióival.

Mi is a ruha? Tömeg, arány, egyensúly, tér és sík metszéspontja, ahogyan rezonálva a test formájára, mozgására, statikusságára rendet teremt. A ruha mint geometrikus egység vagy éppen diszharmonikus rész-egész játék, esetleg optikai feszültségkeltés az illuzórikus érzékelésben?

Mi a ruha? Kapaszkodó nélküli, bizonytalanná tett érzékek elidegenítése, határnélkülisége? Hol kezdődik a test és hol végződik az anyag? Hová kerülnek a figyelem súlypontjai?

Ezeken a kérdéseken töprengtem látva a következő tervezők párizsi divathéten bemutatott AW kollekcióit.

Yohji Yamamoto

Láttatok már fotót a japán tervezőről? Rendszerint fekete kalapjában ül egy széken, körülötte mindenki a bemutatóra készülve rohamtempóban dolgozik, miközben Yohji Yamamoto csak nyugodtan szemlélődik, instruál és profizmussal kevert intuícióval bocsájtja a publikum elé műveit.

Yamamoto most a nagyvárosok állandóan változó, építkező, romboló, eltűnő, lezárt tereihez alkalmazkodva önmagát navigálni kényszerülő nőket idézett meg a címadó Yohji City lakóiként. A mesterséges, urbánus közeg koherens módon kapcsolódik a természethez, együttesen alakítva a városi tájat.

Yamamoto kollekciójának monokróm ‘single cloth garment’ darabjaival visszanyúlt a középkori japán és az ókori görög egyberuhák rétegzett, lágy esésű, egyenes vonalaihoz.

A Yohji City másik hívószava a konstrukció volt, melyhez Yamamoto a krinolin merev, óvatos mozgásra kényszerítő jellemvonását használta metaforaként ebben a veszélyes, épületeket halmozó beton térben.

Yamamoto jelenkori krinolinjai a város bizarr, tökéletlen szépségét és mechanizmusait tükrözik, fém, fa, műanyagok és vezetékek felhasználásával eszkábált durva, megtépázott, vadul áradó, befejezetlen formákkal.

Anrealage

Kunihiko Morinaga a fiatal designer generáció feltörekvő tagjaként alapította ”real, unreal, age” szavak kombinációjából létrehozott márkanevét, az Anrealage-t. A 2003-ban életre hívott japán brand gyors léptékkel halad előre, 2005-ben elnyerte a neves, pályakezdő tervezőket díjazó Gen Art Avan-Garde Grand Prix elismerését. Morinaga kollekcióihoz optikai kulcsszavakat rendel, úgy mint ‘shadow’, ‘size’, ‘color’. Amolyan untitled megnevezések ezek, amelyekkel hagyja érvényesülni ruháinak szabad interpretációját a befogadó oldalán.

2015-ös ready-to-wear kollekciójában a fény és a sötét kontúrjainak experimentális metamorfózisával kísérletezett, megidézve a reneszánsz festészet chiaroscuro módszerében élő fény-árnyék kontraszthatását.

A szoborszerűen zárt sziluettek fókuszkereső konceptualitásában a feketére festett modellek alakja hordozófelületté válva alakítja a speciális, ultraviola fényre érzékenyített textúrák mintázott elemeit, valamint a fekete alapra fókuszáló, fröcskölt körvonalú fehér reflektorfény térbeli mélységének dinamikáját.

A.F. Vandevorst

An Vandevorst és Filip Arickx párosa idei Fall prezentációjához perui útjuk élményeit transzformálták át az antwerpeni iskolában szerzett tudástárukon keresztül. A dél-amerikai ország spirituális, folklór világából mentettek át totemisztikus állatmotívumokat, illetve olyan népviseleteket, mint a poncsó.

A rituális gyakorlatok mágikus esszenciáját színszűrőn keresztül sajátította ki a márka a németalföldi intellektus ridegségével, lecsupaszítva a vibráló perui tájat egy nejlonfóliával sterilizált, maszkos guerrilla jelenetté, mialatt a Velvet Underground White Light/White Heat című trackje szólt.

Iris van Herpen

Normal rules don’t apply. A technikai innováció divatzsenijének eme kijelentését teljes komolysággal, kétségek nélkül veszem tudomásul. Iris van Herpen ugyanis tökéletesen keresztezi és választja szét az Haute Couture kifinomult, kézműves vonását a digitális technokrata médiumok személytelenségével.

Hacking Infinity című show-ján a ruhaanyag határait végletekig feszegetve elevenítette meg különc ars poeticáját.

A bioszférikus formákba rendezett szövetek elkészítésében Aleksandra Gaca designer és Philip Beesley építész, a 3d nyomtatással készült, platform cipők sarkát díszítő kristályhegyek kivitelezésében pedig Noritaka Tatehana cipőtervező segédkezett.

Aleksandra Gaca 3d szövésű, redőzött felszínű, festett textiljei, illetve Philip Beesley ugyancsak digitálisan alakított részecske szerű díszítőelemei felvonultatták Iris van Herpen párizsi bemutatóján mindazt, amire napjainkban a művészet szolgálatába állított digitális apparátus képes.

Aganovich 

Nana Aganovich és Brooke Taylor másokkal ellentétben nem vonulnak inkognitóba, ha inspirációikról kérdezik őket, a misztifikációt mellőzve egymásból építkező, asszociatív kulcsszó mezővel ábrázolják honlapjukon, hogy miből is tevődik össze Aganovich márkanevük.

Idei tervezői folyamatukban az anyag volumene adta meg a kollekció alappillérét.

A dinamikusan csavart, éles metszésű ruhaszegélyek, a kivillanó hosszellentétek, a layerként egymásra halmozott, kevert minőségű textúrák összegezték a horror vacui egész felületet kitöltő labirintusát.

Christian Wijnants

Amikor átnéztem a belga designer életrajzát, nem lepődtem meg azon, hogy az antwerpeni Royal Academy of Fine Art hallgatójaként diplomázott, diplomamunkájával pedig 2000-ben elnyerte a Dries Van Noten Award legjobb kollekciójának díját. Wijnants azóta megjárta a nagy presztízsű Festival d’Hyères versenyét, ahonnan szintén elismeréssel a kezében távozott, a következő lépcsőfok pedig már a Paris Fashion Week volt.

Meredeken felfelé ívelő pályája 2015-ben is töretlen, a dél-afrikai motívumokat idéző bemutatóját is pozitívan értékelték a kritikusok. Az afrikai naiv festészetből merített egyszerűsített banánfalevél printek kerültek a mohair ruhákra és kabátokra, vegyítve azokat a viszkóz anyagok lebegő könnyedségével.

Christian Wijnants az afrikai kontinens vibráló esztétizálása helyett egyfajta topografikus alaposságú leképezéssel fragmentálta a geometrikus formákat, az állatmintákat, illetve a beékelt színmodulokat, melyek végül mozgó, térbeli mood boardokká álltak össze modelljei testén.

Szöveg: Bea
Képek: innen és innen

Darkos extravagancia: NYFW F/W 2015 highlights

Darkos extravagancia: NYFW F/W 2015 highlights

Egészen elképesztő, néha a szó szoros értelmében is őrült show-kat láthattak, akik lelkiismeretesen követték a New York-i RTW divathetet, ami nemcsak a 2015-ös őszi-téli divatirányokba engedett betekintést, hanem egyszerűen magával ragadta a közönséget különösen extrém megoldásokkal megbolondított álomvilágába. A díszletek, a sminkek, a részletekre való gondos odafigyelés mind azt tanúsította, hogy a tervezők mindent beleadtak a szezon emlékezetessé tételének érdekében.

Általában igyekszünk a kollekciók alapján szelektálni, de ezúttal egyéb szempontokat is figyelembe kell vettünk a best of anyagunk összeállításakor – egyes jelenetek felett nem tudtunk csak úgy átsiklani. Tartsatok velünk és merüljünk el újra a legmenőbb New York-i bemutatókban!

Marc Jacobs nem csak a ruháival, de modelljeinek extrém lookjaival, a bemutató rémisztő atmoszférájával és a Rekviem egy álomért soundtrackjével is felkeltette figyelmünket.

A kollekció viszonylag lájtosan indult, majd lassan megjelentek a leopárdos printek, a merészebb sziluettek és az egyre gazdagabban díszített, metálos árnyalatokban pompázó ruhadarabok, majd a show a Szörnyella de Frász megkérdőjelezhető stílusát idéző fekete-fehér szőrmékben teljesedett ki, amelyek rátették a habot Marc Jacobs eleganciával fűszerezett dark-goth tortájára.

Azért a kollekciónak megvoltak a maga hullámvölgyei, összességében mégis örülünk, hogy részesei lehettünk – még ha csak virtuálisan is – a tapintható extravaganciának.

Nehéz a politikát ignorálni, még akkor is, ha éppen egy olyan merőben eltérő területen tevékenykedünk, mint amilyen a divat. Láttunk már politikai töltetű vagy különböző társadalmi kérdésekben állást foglaló kollekciókat, és a Marc by Marc Jacobs tervezői ismét elővették ezt az eszközt, hogy egy markáns ruhasorozattal fejezzék ki, mi az, ami mellett érdemes kiállni. Solidarity”, „Unite – olvashatjuk a sokatmondó kifejezéseket a felvonultatott lepelszerű ruhadarabokon.

Luella Bartley tervezőnő elmondta, hogy nem is igazán a politikai elköteleződés adta a kollekció dinamikáját, hanem a fiatalság irigylésre méltó energiája és pozitív gondolkodása, amely gyakran világmegváltó gondolatokat vagy akciókat szül. A ruhák mind stílusukat, mind üzenetüket illetően forradalmi darabok.

Általánosságban a kék-piros-fekete színtrió keveredését és a szegecsek uralkodó szerepe feltűnő a kollekcióban. A virágos díszítőelemekben William Morris angol iparművész és szocialista aktivista tipikus virágmintáira ismerhetünk.

A Rodarte tervezőinek állítása szerint bemutatott kollekciójuk kiindulási pontját a költöző madarak jelentették. Ez persze nem mond el semmit a ruhákról, hiszen madaraktól egy sor asszociáción keresztül juthatunk csak el a valódi inspirációhoz, ami egy szóval összefoglalható: a diszkó.

Az extravagáns összeállítások figyelemreméltóan ötvözték a flitterek és a lamé ragyogását a bőr és a csipke tompa vagányságával. Imádtuk a neonfényes díszletet is, ami egyfajta keretet adott az egész show-nak.

Nehéz lenne darkosabb, nyomasztóbb bemutatót találni Thom Browne horrorfilmeket idéző show-jánál. A tervező a gyászruhák világából merített ihletet, még konkrétabban a Metropolitan Múzeum Death Becomes Her című kiállításából, amelyről korábban mi is írtunk. Ez az információ már önmagában is sok mindent elmond a kollekcióról, de nézzük meg egy kicsit közelebbről is.

Az előtérben a fekete dominált, míg a háttérben álló modellek csupa fehér összeállításai és kísérteties sminkjük egy elmegyógyintézet hátborzongató atmoszféráját varázsolták a kifutóra. Adott volt a légkör a depresszióba zuhanáshoz, mégsem voltunk szomorúak, hiszen egészen egyedülálló performansznak lehettünk tanúi.

A klasszikusnak mondható összeállításokat különleges fátylak, Chelsea csizmák és bőrkesztyűk egészítették ki.

Az Edun egyszerű szabású, merev bőrkabátokat és nadrágokat vonultatott fel, esetenként lágyabb anyagokkal finomítva az összhatást. A fekete dominanciája itt is felfedezhető, megjelennek azonban izgalmas színösszeállítások is a kék, a rozsdabarna és a fehér árnyalatainak kombinációjával.

A márka kreatív igazgatója, Danielle Sherman afrikai utazásaiból merített inspirációt: ezúttal az európai és az észak-afrikai kultúra és divat találkozását próbálta megjeleníteni a kifutón.

A Tommy Hilfiger brand idén éppen 30 éves, így valami nagyszabású produkcióban reménykedtünk, amit többé-kevésbé meg is kaptunk. Legutóbbi New York-i bemutatóján a márka egy cirkuszi kavalkádot idézett meg, most pedig a sport felé orientálódtak.

A kollekció alapötletét az amerikai foci és az 1970-es Love Story című mozi találkozása, azaz a sport és a szerelem összeházasítása adta. A témával persze a díszlet és a kollekció is maximálisan azonosult: igazi dinamikus és pörgős bemutatót láthattunk, amelynek megtekintésekor néhány percre pom-pom lányként szerettünk volna ugrálni egy tipikus amerikai tinifilm giccses jelenetében – sport és romantika egyaránt kipipálva.

Mindeközben azért kedvet kapunk a tematikától kissé eltérő, hétköznapibb darabokhoz is, így konstatálnunk kell, hogy abszolút jól volt megtervezve és felépítve a show menete. Az év még nem ért véget, biztos vagyok benne, hogy még sok izgalomra számíthatunk az immáron három évtizede elismert tervezőtől.

A Hood by Air nevéhez már automatikusan az extravagáns megoldásokat társítom, amely asszociációt eddig többnyire a ruhákra vonatkoztattam, most azonban összességében kell néznünk a brand megoldásait. A ruhákkal is valahogy úgy vagyunk, ahogyan a modellek kinézetével: nem tudjuk pontosan megállapítani, hogy akkor most mi akar ez lenni.

Teljesen átlagos anyagok és ruhatípusok jelentek meg extrém sziluettekkel és volumennel fűszerezve, míg a végére már egészen életidegen és beskatulyázhatatlan darabok születtek. Ahogyan a különböző ruhatípusok is ötvöződtek – olyannyira, hogy nehezen tudjuk csak megállapítani, hogy nadrágot, kabátot vagy egy egyszerű topot látunk –, a harisnyával szándékosan torzított arcok miatt a nemek is keveredtek.

A transzneműség kérdésének felvetésével itt is egy ellentmondásos társadalmi topikba futunk bele, amivel a brand szándékosan állásfoglalásra kényszerít minket.

Soha nem rajongtam Alexander Wang kreációiért, sőt, általában értetlenül nézem a felhajtást körülötte. Most azonban valami olyat alkotott, ami felkeltette a figyelmemet, és ami arra késztet, hogy ezután más szemmel nézzek a tervezőre.

„A vásárlóink feketét akarnak, szóval miért ne csináljunk egy teljesen fekete kollekciót?” – kérdezte Wang. Tényleg, miért ne? A legjobb, hogy meg is kaptuk, és most gyönyörködhetünk a brand legújabb, darkos goth stílusú darabjaiban. Engem meggyőzött.

Az ormótlan, mégis szexi platformos cipők láthatóan nem tartoznak a kényelmes viselet kategóriába, mégis elkezdtem rajongani értük. A teljesen fekete összképet egy-egy metálos, ezüstös darab oldja – kevés ahhoz, hogy megtörje az all-black konceptet. A modellek sminkje és frizurája is a heavy metál stílushoz alkalmazkodik, ami még hozzáad az egyébként is különleges atmoszférához.

Alexandre Plokhov feketesége talán a legsötétebb az összes eddigi közül, de talán az egyik legváltozatosabb is egyben.

A sokféle anyag – szőrme, bőr, selyem, kötött – keveredése, az oversized és a szűk fazon váltakozása érdekes kombinációkat szült, és talán ez az egyik leginkább casual kollekció, amelyből bátran inspirálódhatunk a mindennapokban is; már amennyiben szeretjük tetőtől-talpig feketébe burkolni magunkat.

Nem uniszex kollekcióról van szó, mégis rengeteg férfias darabbal találkozhatunk, legyen az egy bő kapucnis pulóver vagy egy vad motoros nadrág. Ennek ellenére a nőiesség és az elegancia tagadhatatlanul jelen van az anyagban, hogy még mélyebbé és lebilincselőbbé tegye az összeállításokat.

Szöveg: Alexandra
Képek: style.com