Featured Creatures – Paris Fashion Week AW15

A kifutó az összpontosuló tekintetek arénája. A tervezők, a jól körülhatárolt szezonális trendek mögül intellektuális és meditatív  összegzésekkel szólnak ki a divathetek meghívottjaihoz, egyre csak keringve a tervezés alkotói gesztusának kérdése körül. Ha a kortárs divat tendenciáiról beszélünk, alapvetően a piaci szempontokat hagyjuk dominálni, gyakran megfeledkezve a divattervezés művészeti aspektusáról, melynek azonban még mindig része az a pillanat, ahogyan a designer keze végigsimítja a ruha anyagát.

A divatshow performatív eseménye egyfajta kulturális fragmentumként megkísérli leképezni a ruhatervező pillanatnyi benyomásait mikro-és makrokörnyezete eseményeiről; a ruha anyagában elvegyülnek a múlt és a gyökerek tradicionális rezgései a jelen technológiai újításaival és reflexióival.

Mi is a ruha? Tömeg, arány, egyensúly, tér és sík metszéspontja, ahogyan rezonálva a test formájára, mozgására, statikusságára rendet teremt. A ruha mint geometrikus egység vagy éppen diszharmonikus rész-egész játék, esetleg optikai feszültségkeltés az illuzórikus érzékelésben?

Mi a ruha? Kapaszkodó nélküli, bizonytalanná tett érzékek elidegenítése, határnélkülisége? Hol kezdődik a test és hol végződik az anyag? Hová kerülnek a figyelem súlypontjai?

Ezeken a kérdéseken töprengtem látva a következő tervezők párizsi divathéten bemutatott AW kollekcióit.

Yohji Yamamoto

Láttatok már fotót a japán tervezőről? Rendszerint fekete kalapjában ül egy széken, körülötte mindenki a bemutatóra készülve rohamtempóban dolgozik, miközben Yohji Yamamoto csak nyugodtan szemlélődik, instruál és profizmussal kevert intuícióval bocsájtja a publikum elé műveit.

Yamamoto most a nagyvárosok állandóan változó, építkező, romboló, eltűnő, lezárt tereihez alkalmazkodva önmagát navigálni kényszerülő nőket idézett meg a címadó Yohji City lakóiként. A mesterséges, urbánus közeg koherens módon kapcsolódik a természethez, együttesen alakítva a városi tájat.

Yamamoto kollekciójának monokróm ‘single cloth garment’ darabjaival visszanyúlt a középkori japán és az ókori görög egyberuhák rétegzett, lágy esésű, egyenes vonalaihoz.

A Yohji City másik hívószava a konstrukció volt, melyhez Yamamoto a krinolin merev, óvatos mozgásra kényszerítő jellemvonását használta metaforaként ebben a veszélyes, épületeket halmozó beton térben.

Yamamoto jelenkori krinolinjai a város bizarr, tökéletlen szépségét és mechanizmusait tükrözik, fém, fa, műanyagok és vezetékek felhasználásával eszkábált durva, megtépázott, vadul áradó, befejezetlen formákkal.

Anrealage

Kunihiko Morinaga a fiatal designer generáció feltörekvő tagjaként alapította ”real, unreal, age” szavak kombinációjából létrehozott márkanevét, az Anrealage-t. A 2003-ban életre hívott japán brand gyors léptékkel halad előre, 2005-ben elnyerte a neves, pályakezdő tervezőket díjazó Gen Art Avan-Garde Grand Prix elismerését. Morinaga kollekcióihoz optikai kulcsszavakat rendel, úgy mint ‘shadow’, ‘size’, ‘color’. Amolyan untitled megnevezések ezek, amelyekkel hagyja érvényesülni ruháinak szabad interpretációját a befogadó oldalán.

2015-ös ready-to-wear kollekciójában a fény és a sötét kontúrjainak experimentális metamorfózisával kísérletezett, megidézve a reneszánsz festészet chiaroscuro módszerében élő fény-árnyék kontraszthatását.

A szoborszerűen zárt sziluettek fókuszkereső konceptualitásában a feketére festett modellek alakja hordozófelületté válva alakítja a speciális, ultraviola fényre érzékenyített textúrák mintázott elemeit, valamint a fekete alapra fókuszáló, fröcskölt körvonalú fehér reflektorfény térbeli mélységének dinamikáját.

A.F. Vandevorst

An Vandevorst és Filip Arickx párosa idei Fall prezentációjához perui útjuk élményeit transzformálták át az antwerpeni iskolában szerzett tudástárukon keresztül. A dél-amerikai ország spirituális, folklór világából mentettek át totemisztikus állatmotívumokat, illetve olyan népviseleteket, mint a poncsó.

A rituális gyakorlatok mágikus esszenciáját színszűrőn keresztül sajátította ki a márka a németalföldi intellektus ridegségével, lecsupaszítva a vibráló perui tájat egy nejlonfóliával sterilizált, maszkos guerrilla jelenetté, mialatt a Velvet Underground White Light/White Heat című trackje szólt.

Iris van Herpen

Normal rules don’t apply. A technikai innováció divatzsenijének eme kijelentését teljes komolysággal, kétségek nélkül veszem tudomásul. Iris van Herpen ugyanis tökéletesen keresztezi és választja szét az Haute Couture kifinomult, kézműves vonását a digitális technokrata médiumok személytelenségével.

Hacking Infinity című show-ján a ruhaanyag határait végletekig feszegetve elevenítette meg különc ars poeticáját.

A bioszférikus formákba rendezett szövetek elkészítésében Aleksandra Gaca designer és Philip Beesley építész, a 3d nyomtatással készült, platform cipők sarkát díszítő kristályhegyek kivitelezésében pedig Noritaka Tatehana cipőtervező segédkezett.

Aleksandra Gaca 3d szövésű, redőzött felszínű, festett textiljei, illetve Philip Beesley ugyancsak digitálisan alakított részecske szerű díszítőelemei felvonultatták Iris van Herpen párizsi bemutatóján mindazt, amire napjainkban a művészet szolgálatába állított digitális apparátus képes.

Aganovich 

Nana Aganovich és Brooke Taylor másokkal ellentétben nem vonulnak inkognitóba, ha inspirációikról kérdezik őket, a misztifikációt mellőzve egymásból építkező, asszociatív kulcsszó mezővel ábrázolják honlapjukon, hogy miből is tevődik össze Aganovich márkanevük.

Idei tervezői folyamatukban az anyag volumene adta meg a kollekció alappillérét.

A dinamikusan csavart, éles metszésű ruhaszegélyek, a kivillanó hosszellentétek, a layerként egymásra halmozott, kevert minőségű textúrák összegezték a horror vacui egész felületet kitöltő labirintusát.

Christian Wijnants

Amikor átnéztem a belga designer életrajzát, nem lepődtem meg azon, hogy az antwerpeni Royal Academy of Fine Art hallgatójaként diplomázott, diplomamunkájával pedig 2000-ben elnyerte a Dries Van Noten Award legjobb kollekciójának díját. Wijnants azóta megjárta a nagy presztízsű Festival d’Hyères versenyét, ahonnan szintén elismeréssel a kezében távozott, a következő lépcsőfok pedig már a Paris Fashion Week volt.

Meredeken felfelé ívelő pályája 2015-ben is töretlen, a dél-afrikai motívumokat idéző bemutatóját is pozitívan értékelték a kritikusok. Az afrikai naiv festészetből merített egyszerűsített banánfalevél printek kerültek a mohair ruhákra és kabátokra, vegyítve azokat a viszkóz anyagok lebegő könnyedségével.

Christian Wijnants az afrikai kontinens vibráló esztétizálása helyett egyfajta topografikus alaposságú leképezéssel fragmentálta a geometrikus formákat, az állatmintákat, illetve a beékelt színmodulokat, melyek végül mozgó, térbeli mood boardokká álltak össze modelljei testén.

Szöveg: Bea
Képek: innen és innen

Darkos extravagancia: NYFW F/W 2015 highlights

Egészen elképesztő, néha a szó szoros értelmében is őrült show-kat láthattak, akik lelkiismeretesen követték a New York-i RTW divathetet, ami nemcsak a 2015-ös őszi-téli divatirányokba engedett betekintést, hanem egyszerűen magával ragadta a közönséget különösen extrém megoldásokkal megbolondított álomvilágába. A díszletek, a sminkek, a részletekre való gondos odafigyelés mind azt tanúsította, hogy a tervezők mindent beleadtak a szezon emlékezetessé tételének érdekében.

Általában igyekszünk a kollekciók alapján szelektálni, de ezúttal egyéb szempontokat is figyelembe kell vettünk a best of anyagunk összeállításakor – egyes jelenetek felett nem tudtunk csak úgy átsiklani. Tartsatok velünk és merüljünk el újra a legmenőbb New York-i bemutatókban!

Marc Jacobs nem csak a ruháival, de modelljeinek extrém lookjaival, a bemutató rémisztő atmoszférájával és a Rekviem egy álomért soundtrackjével is felkeltette figyelmünket.

A kollekció viszonylag lájtosan indult, majd lassan megjelentek a leopárdos printek, a merészebb sziluettek és az egyre gazdagabban díszített, metálos árnyalatokban pompázó ruhadarabok, majd a show a Szörnyella de Frász megkérdőjelezhető stílusát idéző fekete-fehér szőrmékben teljesedett ki, amelyek rátették a habot Marc Jacobs eleganciával fűszerezett dark-goth tortájára.

Azért a kollekciónak megvoltak a maga hullámvölgyei, összességében mégis örülünk, hogy részesei lehettünk – még ha csak virtuálisan is – a tapintható extravaganciának.

Nehéz a politikát ignorálni, még akkor is, ha éppen egy olyan merőben eltérő területen tevékenykedünk, mint amilyen a divat. Láttunk már politikai töltetű vagy különböző társadalmi kérdésekben állást foglaló kollekciókat, és a Marc by Marc Jacobs tervezői ismét elővették ezt az eszközt, hogy egy markáns ruhasorozattal fejezzék ki, mi az, ami mellett érdemes kiállni. Solidarity”, „Unite – olvashatjuk a sokatmondó kifejezéseket a felvonultatott lepelszerű ruhadarabokon.

Luella Bartley tervezőnő elmondta, hogy nem is igazán a politikai elköteleződés adta a kollekció dinamikáját, hanem a fiatalság irigylésre méltó energiája és pozitív gondolkodása, amely gyakran világmegváltó gondolatokat vagy akciókat szül. A ruhák mind stílusukat, mind üzenetüket illetően forradalmi darabok.

Általánosságban a kék-piros-fekete színtrió keveredését és a szegecsek uralkodó szerepe feltűnő a kollekcióban. A virágos díszítőelemekben William Morris angol iparművész és szocialista aktivista tipikus virágmintáira ismerhetünk.

A Rodarte tervezőinek állítása szerint bemutatott kollekciójuk kiindulási pontját a költöző madarak jelentették. Ez persze nem mond el semmit a ruhákról, hiszen madaraktól egy sor asszociáción keresztül juthatunk csak el a valódi inspirációhoz, ami egy szóval összefoglalható: a diszkó.

Az extravagáns összeállítások figyelemreméltóan ötvözték a flitterek és a lamé ragyogását a bőr és a csipke tompa vagányságával. Imádtuk a neonfényes díszletet is, ami egyfajta keretet adott az egész show-nak.

Nehéz lenne darkosabb, nyomasztóbb bemutatót találni Thom Browne horrorfilmeket idéző show-jánál. A tervező a gyászruhák világából merített ihletet, még konkrétabban a Metropolitan Múzeum Death Becomes Her című kiállításából, amelyről korábban mi is írtunk. Ez az információ már önmagában is sok mindent elmond a kollekcióról, de nézzük meg egy kicsit közelebbről is.

Az előtérben a fekete dominált, míg a háttérben álló modellek csupa fehér összeállításai és kísérteties sminkjük egy elmegyógyintézet hátborzongató atmoszféráját varázsolták a kifutóra. Adott volt a légkör a depresszióba zuhanáshoz, mégsem voltunk szomorúak, hiszen egészen egyedülálló performansznak lehettünk tanúi.

A klasszikusnak mondható összeállításokat különleges fátylak, Chelsea csizmák és bőrkesztyűk egészítették ki.

Az Edun egyszerű szabású, merev bőrkabátokat és nadrágokat vonultatott fel, esetenként lágyabb anyagokkal finomítva az összhatást. A fekete dominanciája itt is felfedezhető, megjelennek azonban izgalmas színösszeállítások is a kék, a rozsdabarna és a fehér árnyalatainak kombinációjával.

A márka kreatív igazgatója, Danielle Sherman afrikai utazásaiból merített inspirációt: ezúttal az európai és az észak-afrikai kultúra és divat találkozását próbálta megjeleníteni a kifutón.

A Tommy Hilfiger brand idén éppen 30 éves, így valami nagyszabású produkcióban reménykedtünk, amit többé-kevésbé meg is kaptunk. Legutóbbi New York-i bemutatóján a márka egy cirkuszi kavalkádot idézett meg, most pedig a sport felé orientálódtak.

A kollekció alapötletét az amerikai foci és az 1970-es Love Story című mozi találkozása, azaz a sport és a szerelem összeházasítása adta. A témával persze a díszlet és a kollekció is maximálisan azonosult: igazi dinamikus és pörgős bemutatót láthattunk, amelynek megtekintésekor néhány percre pom-pom lányként szerettünk volna ugrálni egy tipikus amerikai tinifilm giccses jelenetében – sport és romantika egyaránt kipipálva.

Mindeközben azért kedvet kapunk a tematikától kissé eltérő, hétköznapibb darabokhoz is, így konstatálnunk kell, hogy abszolút jól volt megtervezve és felépítve a show menete. Az év még nem ért véget, biztos vagyok benne, hogy még sok izgalomra számíthatunk az immáron három évtizede elismert tervezőtől.

A Hood by Air nevéhez már automatikusan az extravagáns megoldásokat társítom, amely asszociációt eddig többnyire a ruhákra vonatkoztattam, most azonban összességében kell néznünk a brand megoldásait. A ruhákkal is valahogy úgy vagyunk, ahogyan a modellek kinézetével: nem tudjuk pontosan megállapítani, hogy akkor most mi akar ez lenni.

Teljesen átlagos anyagok és ruhatípusok jelentek meg extrém sziluettekkel és volumennel fűszerezve, míg a végére már egészen életidegen és beskatulyázhatatlan darabok születtek. Ahogyan a különböző ruhatípusok is ötvöződtek – olyannyira, hogy nehezen tudjuk csak megállapítani, hogy nadrágot, kabátot vagy egy egyszerű topot látunk –, a harisnyával szándékosan torzított arcok miatt a nemek is keveredtek.

A transzneműség kérdésének felvetésével itt is egy ellentmondásos társadalmi topikba futunk bele, amivel a brand szándékosan állásfoglalásra kényszerít minket.

Soha nem rajongtam Alexander Wang kreációiért, sőt, általában értetlenül nézem a felhajtást körülötte. Most azonban valami olyat alkotott, ami felkeltette a figyelmemet, és ami arra késztet, hogy ezután más szemmel nézzek a tervezőre.

„A vásárlóink feketét akarnak, szóval miért ne csináljunk egy teljesen fekete kollekciót?” – kérdezte Wang. Tényleg, miért ne? A legjobb, hogy meg is kaptuk, és most gyönyörködhetünk a brand legújabb, darkos goth stílusú darabjaiban. Engem meggyőzött.

Az ormótlan, mégis szexi platformos cipők láthatóan nem tartoznak a kényelmes viselet kategóriába, mégis elkezdtem rajongani értük. A teljesen fekete összképet egy-egy metálos, ezüstös darab oldja – kevés ahhoz, hogy megtörje az all-black konceptet. A modellek sminkje és frizurája is a heavy metál stílushoz alkalmazkodik, ami még hozzáad az egyébként is különleges atmoszférához.

Alexandre Plokhov feketesége talán a legsötétebb az összes eddigi közül, de talán az egyik legváltozatosabb is egyben.

A sokféle anyag – szőrme, bőr, selyem, kötött – keveredése, az oversized és a szűk fazon váltakozása érdekes kombinációkat szült, és talán ez az egyik leginkább casual kollekció, amelyből bátran inspirálódhatunk a mindennapokban is; már amennyiben szeretjük tetőtől-talpig feketébe burkolni magunkat.

Nem uniszex kollekcióról van szó, mégis rengeteg férfias darabbal találkozhatunk, legyen az egy bő kapucnis pulóver vagy egy vad motoros nadrág. Ennek ellenére a nőiesség és az elegancia tagadhatatlanul jelen van az anyagban, hogy még mélyebbé és lebilincselőbbé tegye az összeállításokat.

Szöveg: Alexandra
Képek: style.com

RebelFavs: A hi-tech couture királynője, Iris van Herpen

Mostantól magyar és külföldi tervezőinket, fotósainkat, stylistjainkat (stb.) mutatjuk be portrészerűen a RebelFavs című sorozatban; összegyűjtjük életművük mérföldköveit, legérdekesebb munkáikat, visszatekintünk, s megnézzük, hogyan érték el sikereiket, mi kellett ahhoz, hogy ott tartsanak, ahol most, és miképpen inspirál minket tevékenységük. Első delikvensünk a futurisztikus megoldásairól, izgalmas koncepcióiról és kísérletező kedvéről ismert Iris van Herpen.

Iris megdöbbentően csodás kompozícióiról már több ízben írtunk, s nem tudom ti hogy vagytok vele, de mi bármikor szívesen nézzük végig kreációit, hiszen a fiatal holland tehetség egyedülálló és kiemelkedő abban, amit csinál. Ahogyan arról már korábban is szóltunk, Iris van Herpen munkássága már a kezdetektől a divat és a művészet egy különleges kapcsolatát teremti meg. Nem csupán tervez: kutat. Kutatási területe pedig az emberi test. Tervei követik, befejezik és átformálják az emberi testet, amiképpen a test átveszi az innovatív anyagokból előálló formákat. A test hatással van a ruhára és fordítva: a sziluett is alakítja a testet, miközben a mozgás, a dinamika révén értelmet nyer a kompozíció. Az Irisre oly jellemző 3D-s technológiák egy új horizontot nyitottak meg a számos neves művésszel kollaboláró tervezőnő körül: a futurisztikus megoldásokban az innovatív design és a kézi technológia lenyűgöző párosa született meg.

Iris van Herpen 1984-ben született, holland származású divattervező. Fashion Design-t tanult az Artez Institute of Arts Arnhemben. Az Alexander McQueennél (London), valamint a Claudy Jongstránál (Amszterdam) is gyakornokoskodott. 2007-ben alapította meg saját márkáját, 2011-től pedig tagja a Parisian Chambre Syndicale de la Haute Couture-nak, amely a Fédération francaise de la couture része. Számos nemzetközi kiállításon és kiadványban szerepelt már világszerte, több fontos díj tulajdonosa.

Kreatív erők egyesítése: a kollabok

A tervezőnőt középiskolai évei alatt nem különösebben érdekelte a divattervezés, és ekkor még aligha gondolta, hogy nem is olyan soká ikonikus designer válik belőle. Iris interdiszciplináris kutatásokat végez a divattal a központban, és gyakran együttműködik más művészekkel. Ahogy egy interjúban nyilatkozta, amikor fiatalabb volt, nem szívesen dolgozott együtt másokkal. Elmondása szerint egy nagyon introvertált ember, aki nehezen tud kapcsolatba lépni az emberekkel.

Ennek ellenére az idők során rájött arra, hogy ha kialakul egy jó kapcsolat egy másik kreatív elmével, és kölcsönös inspirációt kapnak az alkotáshoz, akkor nagyon értékessé válhat egy-egy szakmai viszony. Elmondta, hogy sokat tanult az évek során másoktól. Művészként természetesnek véli, hogy elsősorban saját magára összpontosít, és sokszor ijesztőnek tartja gondolatait megosztani másokkal, ugyanakkor szerinte érdemes ezt megkockáztatni, mert ha egyesítjük kreatív erőinket hasonlóan tehetséges egyénekkel, értékes tudást és inspirációt nyerhetünk az együttműködésből.

Iris van Herpen olyan művészekkel és építészekkel kollaborált már, mint Philip Beesley, Benthem Crouwel Architects, Isaie Bloch, Irene Bussemaker, Carlos van Camp, Zach Gold, Bart Hess, Stephen Jones, Julia Koerner, Rem D. Koolhaas, Neri Oxman, Heaven Tanudiredja, Joost Vandebrug, Daniel Widrig vagy Jolan van der Wiel. Dolgozott zenészekkel: Beyoncé, Salvador Breed, Björk, Grimes, Lady Gaga és Joey Yung is kollabos listáján szerepel, de fotósokkal, filmesekkel, koreográfusokkal is összedugta már a fejét, így Pierre Debusschere-rel, Zach Golddal, Nick Knighttal, Inez van Lamsweerde-del  és Vinoodh Matadinnal, Geoffrey Lillemonnal, Jean-Baptiste Mondino-val, Todd Selbyvel, Joost Vandebruggal vagy Vincent van de Wijngaarddal. Speciális projektekhez is adta a nevét az A Magazine-nal, Daphne Guinness-szel, Casey Leglerrel és a csodás Tilda Swintonnal.

A technológiai forradalom

A tervezőnőt a szüntelen kíváncsiság hajtja. Az érdekli, mi van a divaton túl. Együttműködéseit, kutatásait és döntéshozatali folyamatait elsősorban az innovatív kísérletezések, a forradalmian új anyagok, a merőben más technikák és technológiák teszik egyedülállóvá. Lerombol és újjáépít, megszül és meggyilkol, álom és valóság közt imbolyog egyszerre. Farag, csiszol, alakít újra és újra, részletes kézimunkával pedig beleleheli lelkét a darabokba, miközben szoborszerű alkotásai felülírják a fizikai törvényeket.

Iris a 3D nyomtatás révén egy olyan útra lépett, amely a végtelen tervezési technikák mezejére repítette, ahonnan immáron nincs visszaút: varázslatosan éteri kreációkat és minden ízében izgalmas koncepciókat hív életre, kollekcióiban az ember és a gép találkozik, futurisztikus, sci-fibe hajló víziói nyomán a tradicionális kézművesség és az ultramodern megmunkálási irány házasodik össze.

Fókuszban a test és az innováció

Most pedig következzen a lényeg: íme legkedvesebb Iris van Herpen-kollekcióink!

REFINERY SMOKE (2008 július, Amsterdam Fashion Week)

A Refinery Smoke című gyűjteményt az füst kettős jellege (szép és mérgező) inspirálta. Van Herpen az ipari füstöt speciálisan szőtt fémgézzé nemesítette: a fémből egy rendkívül puha és rugalmas anyagot hozott létre, melynek során az megőrizte jellegzetes oxidációs jellegét, így a tervezőnő egy kémiai műveletet leképező kollekcióban ragadta meg az ipari füstöt mint sejtelmesen fenséges, magával ragadó, mégis veszélyes és mételyező entitást – voltaképpen ez a szépség maga, nem?

CRYSTALLIZATION (2010 július, Amsterdam Fashion Week)

A Crystallization című kollekció az ARCAM (Architecture Centre Amsterdam) kezdeményezésére jött létre egy izgalmas együttműködés keretein belül Iris van Herpen és a Benthem Crouwel Architekten között. A Benthem Crouwel az amszterdami Stedelijk Museumnak készített egyik projektjében a víz, a fürdés került központba, az anyag meg is kapta a ‘bath tub’ becenevet. Ez ihlette meg Irist, aki ebben a kollekcióban kristályosította a vizet a ruhákon: mintha megfagyott víz kísérné a ruhák viselőit, akik mintha épp a kádból szálltak volna ki. A kollekció e tematikával a víz felhasználási módjaira, struktúráira, a vízzel kapcsolatos szokásokra helyezte a hangsúlyt. Figyelemreméltó, hogy a tervezőnő ebben a gyűjteményben mutatta be első 3D printelt ruháját, amelyet Daniel Widrig építésszel hívott életre az .MGX by Materialise technológiai támogatása révén.

HYBRID HOLISM (2012 július, Paris Haute Couture Week)

A kanadai művész és építész, Philip Beesley Hylozoic Ground nevű projektje inspirálta Iris Hybrid Holism című kollekcióját. A ‘hylozic’ a hylozoizmusra utal, amely az élő anyagot központba állító filozófiai nézet: arról szól, hogy minden él. Kirk, Raven és Schofield 1998-as munkájukban a hylozoizmusról az alábbi megállapításokat rögzítették: egyrészt a hylozoizmusnak része az a feltételezés, hogy valamiképpen abszolút minden dolog eleven; másrészt az, hogy a világot áthatja az élet, s hogy számos része, mely élettelennek látszik, valójában eleven; harmadrészt az arra való hajlandóság, hogy a világot mint egészet (bármilyen legyen is a fölépítése) egyetlen, eleven organizmusnak tekintsük.

Beesley egy olyan reszponzív architekturális rendszert alkotott, amely a hylozoizmust használja speciális módon az emberi élet szimulációjára az építészet által. A tervezőnő itt is a 3D nyomtatási technológiát használta kollekciójának megalkotásakor: Pythagoras tree nevű ruhája a Pitagorasz-fa négyzeteinek képét használja fel, amelyek úgy helyezkednek el, ahogy azt a Pitagorasz-tétel ábrázolásai mutatják. A fraktálok különböző szinten jelennek meg az érzékelés során, miközben képek, struktúrák, hangok repítenek különböző értelmezési tartományokba. Zseniális.

VOLTAGE (2013 január, Paris Haute Couture Week)

Iris (már általunk is méltatott) Voltage című kollekciójában a színek minimalizásával inkább az anyagok és az innovatív technikák messzemenő kiaknázására koncentrált. Ahogy már említettük, a folyamatos kísérletezés mellett a tervezőnő alkotásainak másik fő vonása a női test vonalainak hangsúlyozása. A tárgyalt kollekcióban a testen belül pedig leginkább a test természetes elektromos vibrálása mozgatta meg a holland tálentum fantáziáját: kollekciójával a mozgás és a kifejtett erő megragadására tett kísérletet. A bemutatott tizenegy mesterműből kettő is 3D nyomtatással készült, az MIT Mediated Matter kutatócsoport tervezőjének (Neri Oxman) és egy osztrák építész (Julia Koerner) közreműködésével. Ezúttal is bizonyítást nyert az, ami ha végignézzük a tervezőnő bemutatóinak dokumentációit, egyből feltűnik: minden egyes Iris van Herpen-show totális összművészeti alkotás – a legapróbb részletek is a végletekig kidolgozottak, kiváló csapatmunka eredményei. 

WILDERNESS EMBODIED (2013 július, Paris Haute Couture Week)

Iris Wilderness Embodied, azaz „Megtestesült Vadság” címre keresztelt gyűjteményében is találhatunk olyan érdekességeket, finom részleteket, izgalmas megoldásokat, amelyek említésre méltóak. A koncepció – nevéhez híven – a természeti erőkkel játszik. A vadság egyúttal az emberi természetre, valamint arra az energiára is utal, amellyel a saját testünket szeretnénk átformálni. Ezért kerültek a szilikonruhákba és a nyakdíszekbe ágyazva piercingek, és ezért emlékeztethet a rengeteg szilikonszerű anyag a plasztikai sebészetre, az implantátumokra. A kollekció talán legizgalmasabb darabjai azok, amelyek struktúráját egy különleges eljárással, mágneses erő segítségével alakították ki. Ezek egy szintén holland képzőművésszel való kollaboráció eredményei, aki ily módon hozza létre bizarr szobrait. Itt a ruhák formájának létrehozásához egy speciális kétkompenensű anyagot használtak: szilikon és fémpor keverékét, amit az alapformára való felvitel után erős mágneses térbe helyeztek, majd az anyag megszilárdult. Így alakult ki a ruhák fémes, tüskés textúrája – a természet egyik vad, agresszív energiájának segítségével és leképezésével.

BIOPIRACY (2014 március, Paris Fashion Week RTW)

A Biopiracy című kollekcióban a tervezőnő még mélyebbre ásott: a genetikához, a humán genomhoz, a természetesen előforduló biológiai anyagok kereskedelmi fejlesztéséhez (biopiracy). A 3D-s nyomatok architekturális meghatározottságához hozzájárult a tervezőnő újbóli kollaborációja a kanadai építésszel, Philip Beesleyvel. A kollekció erőssége az RTW-hez igazított variábilis, sajátszerű anyaghasználat és izgalmas formaigény. A sötét szín mellett megjelennek a fehér, a méregzöld és a bézs árnyalatai is, amelyek egészen új értelmet nyernek a szilikon felületeken csillogva.

Iris szezonról szezonra prezentál valami elképesztően eredetit, olyan inspirációs forrásokból kiindulva, amelyekhez hasonlót ritkán tapasztalunk, ezáltal pedig méltó arra, hogy új cikksorozatunkat nyissa, hiszen tényleg totális kedvenc.

(Ne feledjétek, novemberben érkezik a tervezőnő második könyve, amelyben csendéletjellegű képek és detailfotók kapnak majd helyet az összes kollekcióból 2008-tól 2015-ig!)

http://www.irisvanherpen.com
http://www.irisvanherpen.com/webshop
http://www.instagram.com/irisvanherpen

Szöveg: Ivett, Netta

RebelChart 2014 – Az év legjobb magyar kollekciói

Klisé, de valóban nehéz dolog kiválasztani az év legjobb magyar kollekcióit. Amikor összeállítottam a listát, újra végignéztem az összes hazai tervező idei munkásságát, és bizony, le a kalappal előttük! A most következő reprezentatívnak nehezen nevezhető lista részben személyes stílusom és szubjektív szempontjaim, részben a ti véleményetek alapján született meg. Lássuk az év legjobb magyar kollekcióit Blanka-módra!

10. KELE Clothing Tavasz/Nyár, 2014

Az a fajta vagyok, aki képes még harminc fokban is fázni, így egy tervező, aki kötött ruhákat kreál, nálam rögtön piros ponttal indul. Kele Ildikó tavaszi-nyári kollekcióját a Tisza-tó inspirálta, és a halászok világát jeleníti meg a maga lezser megoldásaival. A harsány árnyalatok, a játékos minták és a ránézésre is szuperkényelmes darabok rögtön eszembe juttatták a gyerekkori nyaralások szabadságérzettel teli hangulatát. A divatkampányok sokszor nem a vidámságra épülnek, pedig szerintem szükség lenne ilyenekre is, ezért kiemelem a kollekcióhoz készült kampányt, amelyben Sármán Nóra és a Mary Popkids-ből ismert Kama pózol békés derűvel.

Fotó: Magerusz Anna

9. Anna Daubner Ősz/Tél, 2014-15

Daubner Anna második kollekciójával kezdettől fogva szimpatizálok, ha emlékeztek, a megjelenéskor készült is ennek kapcsán egy interjú a tervezőnővel. A kollekcióról azóta sem feledkeztem meg, a lista összeállításakor egyértelmű volt, hogy ez is szerepelni fog rajta. Még mindig nagy öröm és ritkaság, ha olyan darabot találunk, ami kényelmes, stílusos és minőségi is egyszerre, Anna ruhái pedig e tekintetben is kiállták a próbát. A puha pamutból készült kreációk szabásvonalai, sziluettjei a hetvenes évekbeli profi síelők viseletét idézik meg, a színeket és a kézi hímzést pedig a gyufás skatulyák apró képei ihlették. 

Fotó: Hencz Péter

8. Dori Tomcsanyi Ősz/Tél, 2014-15

Úgy látszik, idén a síelés volt a siker egyik kulcsa, ugyanis Tomcsányi Dóri is innen inspirálódott, de egészen más megközelítésben. A retró síruhák stílusjegyeit újragondolva egy ízig-vérig téli kollekciót kaptunk a tervezőnőtől; az olyan puha, meleg anyagok használata, mint a neoprén és a gyapjú is erre erősít rá. Nagyon tetszik a különleges mályvaárnyalat és a fekete oversized darabok használata – utóbbiak akár vastag harisnyával is klasszul mutatnak, illetve azt gondolom, ha van olyan ruhadarab, amelynek minden magyar fashionista gardróbjában kötelezően ott a helye, akkor az Dóri sífelvonós pulcsija!

Fotó: Móró Máté

 7. The FOUR Tavasz/Nyár 2014

A háromtagú tervezőcsapat a melegebb hónapokra négy alapelemre épülő kollekcióval készült. Szerintem nagyon eltalálták a tűz, a víz, a föld és a szél megjelenítését. Egészen elkápráztat az, ahogyan megragadták ezt a természetközeli témát, és ahogyan a kortárs tendenciák nyelvére fordították azt. A tüzet és a vizet a színekben és a mintákban fedezhetjük fel, a földet a ruhákra varrott kristályok szimbolizálják, a szél pedig a légies, könnyű anyagokon keresztül jelenik meg. A hologramos és a kristályokkal díszített pulcsik lettek a kedvenceim, de a nyári fesztiválszezonra egy ilyen különleges mintájú hátizsák is must-have, így a tavaszra és nyárra készült kollekcióban ezek a kiegészítők is külön figyelmet érdemelnek.

Fotó: Máté Balázs

6. ÁERON Ősz-Tél, 2014-15

A márka az egyik kedvencem a hazai szcénából, annak ellenére is, hogy az országban alapvetően nem lehet kapni a ruháikat. Az ÁERON-darabok a kifinomult nő effortless chic attitűdjét közvetítik. A legújabb kollekciót a hatvanas évekbeli francia művész és divatikon, Francoise Hardy inspirálta. A tőle kölcsönzött stílus gyönyörűen harmonizál a modern megoldásokkal, és még így is nagyszerűen átadja Hardy gardróbjának jellegzetes világát: a nagy zsebeket, az A-vonalú szoknyákat, a hangsúlyos gallérokat, de a művésznő híres motoros dzsekijét is megtaláljuk a kollekciójában ÁERON-os elgondolásban. A kollekció az előkelő középmezőnyben kapott helyet.

aeon

5. Kata Szegedi Ősz/Tél, 2014-15

Számomra a stílusosság kulcsa mindig abban rejlik, hogy olyan darabokat látok zseniálisan párosítva, amikről sosem gondolnám, hogy együtt vállalható összképet eredményezne. Kata őszi-téli, crazysexycool című kollekciójában ez a fajta sokszínűség ragadott meg. Mesés, ahogy az alapvetően kicsit sem nőies kamuflázs megmutatja bájos oldalát az A-vonalú szoknyákon és a merész kivágású topokon, vagy ahogy a légies felhőminta súlyosabb anyagokon érvényesül, miközben a darabokat áthatja a márkától már megszokott vagány, mégis kifinomult stílus. A kedvenceim azonban a bojtos megoldások voltak, és aki eddig nem hitt volna a szerelem első látásra misztikumában, annak én és a lent látható fekete ruha kiváló ellenpélda vagyunk. Gratulálunk, Kata!

Fotó: Holecz Endre

4. Nora Sarman Ősz/Tél, 2014-15

Sármán Nóra eddig leginkább alkalmi viseleteiről és menyasszonyi ruháiról volt híres, idén őszre azonban tervezett egy hétköznapi ruhákból álló kollekciót is, persze az elegáns stílusjegyek megtartásával. Az otthon kézimunkázó biedermeier hölgyek alkotásait megidéző kollekció a virágmintákkal és a feminin szabásvonalakkal abszolút elvarázsolt. Személy szerint öltözködésben a modernebb, minimalista megoldásokat keresem, de néha jó olyan ruhákat is felvenni, amelyekben 21. századi hercegnőnek érezheti magát az ember – ebben Nóra pedig abszolút segítő kezeket nyújt minden lány számára.

Fotó: Szombat Éva
Fotó: Szombat Éva

3. Konsanszky Tavasz/Nyár, 2014

Nagyon szeretem Konsánszky Dóra letisztult, részleteiben mégis látványos, elegáns ruháit; mindez a tervezőnő tavaszi-nyári kollekciójáról is elmondható. A gyűjteményt egy Japánból Budapestre tartó hazautazás inspirálta. A kreációk a sportos részletek és az elegáns vonalvezetés kettősségén alapszanak a könnyed anyagok dominanciájával. A fekete, fehér, narancssárga és elefántcsont színek, valamint a több darabon is megtalálható átkötéses megoldás mind-mind a keleti világot idézik. Nagyon kedvelem a klasszikus, fehér ing újragondolását és a vállkivágott felsőket. Dóra, így tovább, tiéd a harmadik hely!

Fotó: Barna Bálint

2. USE unused Pre-Fall 2014

A USE-t biztosan nem kell bemutatnom senkinek, számtalanszor vették már le a divatértőket a lábukról egy-egy zseniális kollekcióval. Így volt ez most is. Az összes idei kollekciójukat nagyon szeretem, mégis az elő-őszi áll hozzám stílusban és hangulatban a legközelebb, melynek fő ihletforrása Afrika és a törzsi kultúra volt. Merész dolog mindezt összhangba helyezni a nyugati szellemű, modern, városi nő kifinomult, de határozott stílusával, de a végeredmény varázslatos lett! A darabok különlegességét a speciális előállítási technikák, vagyis az egyedi tervezésű, printelt anyagok és a különleges ragasztási eljárások adják. Nem mehetek el szó nélkül a barna-fekete mintás darabok mellett, azokból szinte mindegyiket szeretném a ruhatáramban tudni, de a geometrikus karpercet is imádtam.

Fotó: Móró Máté

1. Anda Tavasz/Nyár, 2014

Imádtam Anda Emília tavaszi/nyári kollekcióját, így hozzá került az aranyérem! Az oversized fekete, fehér, narancssárga, kék és elefántcsont színű darabok tökéletesen közvetítették azt a légiességet, ami számomra a meleg hónapokat jelenti, így nagyon könnyen azonosulni tudtam vele. Az extrém geometriai formák, a körökkel, sávokkal és felületi struktúrákkal való kísérletezés nagyon izgalmassá tette a ruhákat, amelyek az angyalok tisztaságát igyekszenek átadni, de azért nem hiányzik belőlük az a vagányság, amit Emitől annyira szeretek. Engem legjobban a modernizált kis fekete ruhák és az áttetsző anyagok fogtak meg. Tapsvihar: ANDA!

Fotó: Holecz Endre

# Je Suis Belle Ősz/Tél, 2014–15

Rangsorolósdin kívül, nagyon kedveltük a prizma és a fénytörés matematikai-fizikai jelenségei által inspirációt nyert őszi-téli JSB-kollekciót, amelyben az anyagok fényvisszaverési tulajdonságai révén keltek életre a kollekció frappánsan különleges motívumai, kiváltképp a háromszög. A tervezők matt és fényes felületű textilek társítottak, amelyek sportosan lazává és a kifinomultan nőiessé tették a kollekciót. 

Fotó: Vajda Réka

# NUBU Tavasz/Nyár 2014

Szintén nagyon kedveltük a NUBU tavaszi-nyári kollekcióját, amelyben a korrodálódott vasfelületek és a szobor-printek a márkától már megszokott vonalvezetésű darabokon jelennek meg. Az építészet és festészet után most a szobrászat remekeit dolgozták fel a NUBU-lányok. A tervezőnők a Friedrich Ferenc és Várnai Gyula Duna-parti tájban elhelyezett, köztéri szobrait választották fő motívumként a printelt darabokon, s a szokásos fekete-fehér-bézs kontraszt-hármast élénkzölddel és naranccsal frissítették. A kollekció különlegessége a sokrétű anyaghasználat. Az egyes anyagokra fekete vagy fehér organza réteg került, amely érdekes fényhatást idéz elő, így a színeket tompítva érzékeljük. A már megszokott selyem és neoprén anyagok mellé vinilt, impregnált lent, fémszálas szöveteket, kötött és szövött rafiákat is felhasználtak a tervezők.

Fotó: Máté Balázs
Összeállította: Blanka

Közép-Európa Budapest kifutóján

A Central European Fashion Days – nevéhez híven – elhozta a kifutóra a legjobb cseh, lengyel és szlovák tervezők tavaszi-nyári kollekcióit is. A három fashion showcase egy-egy közös bemutató keretén belül mutatta be a három szomszéd nemzet friss kreációt.

A cseh dizájnereket Jakub Polanka és Pavel Berky képviselte Budapesten. Polanka szokásához híven ismét egy erős és kidolgozott kollekciót küldött a kifutóra: a mély, V-kivágások megidézték a halstoni kifinomult diszkókorszakot. A visszafogott, mégis kacér hangulatot ötvözte a tervező egyfajta törzsi folklórral: a mesteri kötötteken elhelyezett rojtok és lyukak egy izgalmas, testvonalakat követő sziluettet hoztak létre. A színpalettára a fehér, a bézs, az ezüst és a homokszín, valamint az arany, az indigókék és a fekete voltak jellemzőek. Polanka kiválóan alkalmazza a lepelruha adta lehetőségeket, izgalmas játékot mutat be a hajtásokkal, az anyag esésével. Hangsúlyos derekai és aszimmetrikus látásmódja révén (melyeket miniken és kámzsákon is alkalmaz) kétségkívül egy modern eklektikát, egy érdekes sci-fi nomád hangulatot vizualizál.

Képek: Holecz Endre

Pavel Berky mintha maga is Gombold újra!-induló lett volna: a jacquard-szövetek, a virágos, bő szoknyák és az ingblúzok egy folklór inspirációból előálló izgalmas, friss kollekciót jelenítettek meg a kifutón. Kékek, fehérek, mustár sárgák és szürkék váltották egymást, az áttetsző betétek pedig szolidan a testiséget is behozták ebbe az egyszerű, mégis figyelemreméltó koncepcióba. A midiszoknyák, valamint a teátrális, bő ujjak egy plasztikus, oversize víziót jelenítettek meg a CEFD show-ján.

Kép: Holecz Endre

A következőkben a lengyel dizájnereké volt a főszerep. A PAJONK kollekciójában fehérek, kékek és barnák váltakoztak. A már részemről untig ismételt és ezerszer látott neoprén mellett brokát és irizáló lamé is helyet kapott a kollekcióban, valamint vízfestést imitáló csorgás-motívumokat is láthattunk az amúgy minimál szabású darabokon. 

Képek: Gregus Máté

A Maldoror a közel-keleti felkelésekhez repített minket: a tipikus, kockás fejkendők átirata mellett a sportwear volt a másik kulcsszó a kollekcióban. Kétségkívül egy keményebb, maszkulin vonalat vonultatott fel a brand, főként a fekete, a fehér és a szürke színek felhasználásával. Az ujjatlan trikók, bomberdzsekik, baseball-sapkák és a húzózsinórok a markáns sportviseletet idézték meg, ám leginkább olyan érzésem van a kollekció kapcsán, mintha csak meglévő darabokat alakítottak, szabtak volna át, amolyan kísérleti jelleggel.

Kép: facebook.com/Maldoror

Az MMC is a sportwear-re hajazott: áttetsző betétekkel, valamint gyűrt textúrákkal és ezüst fényű anyagokkal ötvözték a sportos szabású ruhadarabokat. A vékony PVC-re hasonlító, rátétszerű foltzsebek és panelek egy kis futurizmust és konstruktivizmust csempésztek a kifutóra.


A szlovák tervezőket Petra Kubíková, Zlatica Hujbertová és Boris Hanecka képviselték. Kubíková amolyan „urbánus farmerlányokat” küldött a kifutóra. A kőmosott, klasszikus amerikai farmer számos átiratát láthattuk a bemutatóján, melyeket anyagában szövött mintás kelmékkel, és „felszínre hozott”, steppelt bélésanyaggal kombinált. Így a kollekció domináns tónusai a farmerkék sötétebb és világosabb árnyalatai, valamint a testszín és a barna voltak. Karakteres gombok kaptak helyet a darabokon, melyeket íves szabásvonalak alakítanak ki.

Képek: Holecz Endre

Hujbertová amolyan „szlovák Michael Kors”-hangulatot idézett meg. Luxus, kis csavarokkal. Valóságos textúrakavalkád jellemzi munkáit: markánsan ötvözi a kötöttet a fényes laméval és a különböző organikus, kígyómintás, nyomott matériákkal. A maxihosszak és a színvilág, a barnák, bordók és a semleges színek harmóniája egyfajta enyhe szafari, vagy nomád beütést kölcsönöznek a kollekciónak. Bátran aszimmetrizál a szabásvonalakkal, zseniális színkombinációkat alkalmaz, így az egyik kedvenc kollekciómmá vált 2015-ös tavaszi-nyári kollekciója.

Képek: Holecz Endre

Boris Hanecka kollekciója részint az ellentétekre épül. Maszkulin-feminin játék, melyben olyan klasszikus ruhadarabok versengenek egymással, mint a fehér blúz, a szmoking és a blézer. Egy rebellis, fekete-fehér verseny ez, amelybe betörnek időnként lila, olajzöld, orgonalila és királykék darabok is. Dekadens dekoltázsokat álmodott meg a dizájner, melyeket maxihosszakkal és áttetsző betétekkel vadít meg a kifutón. Mint „örök klasszikus”, a fekete-fehér csíkozás is új értelmet nyer a darabokon.

Kép: Holecz Endre

Szöveg: Emese

Párizs, ahol bármi megtörténhet – PFW SS15

Véget ért a párizsi divathét is, ami méltó lezárása volt a SS15 internacionális FW eseménysorozatának. Kezdetben úgy ültem le a live streaming elé, hogy biztos voltam benne, NYC, London és Milánó után ez már semmi újat nem tud nyújtani – nos, tévedtem. Nem véletlen, hogy Párizs az első számú divatfőváros: e nemzetközi színtéren gyakorlatilag bármi megtörténhet, és meg is történt. A tervezők eszközrendszerük összes elemét a minél meghökkentőbb kreációk megalkotásának szolgálatába állították, éppen ezért nagyon nehéz volt szelektálnom a kollekciók közül. Mikor azt gondoltam, ennél coolabb már nem lehet, természetesen jött egy újabb show az újabb „wow effekt”-tel, és október elsejére totálisan PFW rajongóvá váltam.

Az összefoglalóm elején még nyomokban található némi földhözragadtság, racionalitás, ám ahogy ez a fogalom a FW kifutóiról, úgy az írásomból is szép lassan kikopott, és a teljes irracionalitás, extrémitás vette át a helyét: előre is elnézést kérek mindenkitől, aki a konvencionálisat keresi, és aki a ready-to-wear kategóriát tényleg viselésre késznek gondolja – a továbbiakban ugyanis éppen e rögzült kategória tulajdonképpeni jellemzőire fogok rácáfolni.

Yang Li a laza, motoros stílust idéző bőr ruhadarabokat, feliratos pólókat az oversized effekt hozzáadásával spékelte meg, ám emellett becsempészte kollekciójába a letisztult szabászati formák, a földet söprő szoknyák és a selyem klasszikus eleganciáját is, hogy végül a modellek a sajátos „grunge couture”-ben vonuljanak végig a kifutón. A nemtörődöm-atmoszférát erősítették az elejükön „BORE” a hátukon „DOM” felirattal díszített pólók, a látszólagos hanyagsággal összedobott outfitek, illetve az egészen indokolatlanul hozzáadott sálszerű toldások is. „Destroy the expected” – áll az egyik bemutatott pólón, és amennyiben élnénk a tanáccsal, Yang Li tökéletesen példázza, hogyan is kell ezt öltözködésünkkel kifejezni.

Ami a Dries Van Noten show kapcsán első körben megragadott, az nem a kollekció varázsa volt – bár ez sem elhanyagolható. A brand profi módon élt figyelemfelkeltés egyik nagyon hatásos eszközével: a kidolgozott, különleges runway dizájnnal. Az alapvető ihletforrás Everett Millais Ofélia című képe volt, aminek a hangulatát a Dries Van Noten sikeresen újrakreálta: a mohával borított talajt felelevenítő szőnyeg, a sejtelmes félhomály és a kollekció színvilága mind a pre-raffaelita festő alkotásának inspiráló világát varázsolta a párizsi kifutóra. Ugyan színekben és mintákban gazdag kollekcióról van szó, az egyes árnyalatok mélysége, metálos fénye és az anyagok brokátos komolysága mégis inkább egyfajta komor, darkos hangulatot áraszt, ahelyett, hogy a tavaszi madárcsicsergős napfürdőzést hozná.

Tetőtől talpig függönybe burkolva – ilyesmivel jellemezhetjük első ránézésre a Rochas SS15 kollekcióját. De mivel a kollekció zseniális, és a függönyös hasonlatot némileg degradálónak érzem, máshogy fogalmazok: Alessandro Dell’Acqua a legkülönlegesebb anyagok (selyem, csipke, tüll) és formák kompozíciójával borította be modelljeit, a transzparencia romantikájával és szépségével játszva. A minimalista fekete és fehér színvilágot a halvány virágminták és az anyagok izgalmas textúrája dobja fel. A márka ünnepléseként némelyik darabra a szimbolikus „R” betű is felkerült, többek között a Rajzak Kinga által viselt, a bemutatót nyitó selyem ruhakölteményre is. Ha pedig valaki nem ragad le kizárólag a fodros-fátyolos kreációknál, megéri egy pillantást vetni a pomponszerű lábbelikre is, amik alulról koronázzák meg a csodás összeállításokat.

Alexis Mabille vad, boxoló amazonokkal nyitotta és zárta show-ját, de ezek között bőségesen akadtak nem küzdősport-ihletésű, kifinomultabb darabok is. A show igyekezett átadni ezt a „sportüzenetet”, de ezzel párhuzamosan az extra nőies, és cseppet sem casual szatén dominanciáját is felfedezhetjük a kollekcióban. Nálam favorit volt az áttetsző necc darabok alatt viselt flitteres alsónemű, attól függetlenül, hogy ezeket az összeállításokat talán soha, senki nem fogja utcai viseletei közé beépíteni.

Ha Balenciaga, akkor Alexander Wang, ha pedig Wang, akkor sportos streetstyle és futurista sikk. Ez alkalommal is hasonló volt a koncept, csak éppen tovább bővítette ezt a szcenáriót a még aprólékosabb kidolgozottsággal és a hálószerű anyagokkal, ami által a kollekció jobban vonzotta a tekinteteket, mint korábban bármikor – bár ebben valószínűleg nagy szerepe volt a Mátrixot idéző napszemüvegeknek is.

Az Aganovich kísértetiesre sminkelt modelljeivel, aszimmetrikus, szabálytalan formáival, lepelszerű kreációival és különleges textúráival ragadta meg a figyelmemet. A vörös merész használatával a szín hagyományos asszociációit hangsúlyozták, így például azt a bizonyos hollywoodi vörös szőnyeget is. Kontraszt, egyensúlytalanság, gazdag redőzet és a brokát motívumának alkalmazása jellemezte a kollekció forma- és mintavilágát.

A modern és az ókori ötvözetével operált a Vionnet SS15 kollekciójában: míg az átsejlő harisnyatartó egyértelműen napjainkat – sőt egyes darabok formai és színvilága egyenesen a jövőt – idézik, a pántos gladiátorcipők, a dresszeket átfogó különleges övek és az afrikai stílusú nyakláncok egyértelműen a letűnt antik világba repítenek minket vissza. A fehér, az elefántcsont és a nude árnyalatok egyszerűségét kompenzálják a változatos formák és a korszakok közötti kontrasztra épülő feszültség.

A Manish Arora kapcsán tovább vándorolhatunk a korok és kultúrák között, de egyértelmű inspirációt nem találunk: felfedezhetünk némi indiai pompát és díszítettséget, extrém árnyalatokban és printekben pompázó biciklis nadrágokat, illetve itt is megjelent az asztronauta-szettek kapcsán egyfajta futurista kép; és akkor a baseball-sapkákat, meg a rózsákat még mindig nem tudjuk hova tenni – de ha nem lenne feldolgozhatatlanul izgalmas a kollekció, akkor valószínűleg nem is említeném meg.

Rick Owens kollekciója óriási platformos szandáljaival és az azokat viselő, hullafehérre sminkelt modelljeivel tűnt ki a többi extravagáns alkotás közül. Alapvetően az építészet és a szobrászat lehetett az a társművészet, ami megmozgatta a dizájner fantáziáját – szerpentines formák, szobrászati elemek, natúr – fekete-fehér, szürke-barna – színvilág, fénylő anyagok jellemezték a kollekciót.

Christian Wijnants kollekciójával az óceánt és a dzsungelt idézte meg: a kék és a zöld konzekvens használatával, a selyem, a kötött, illetve latex anyagok játékával és a jellegzetes fejfedőkkel egy igazán hangulatos, kicsit extrém, kicsit „műanyag”, de békét és nyugalmat árasztó atmoszférát sikerült a kifutóra varázsolnia. A ruhaköltemények teljes mértékben idomulnak a tervező személyiségéhez: kicsit bolondosak, bohókásak és nagyon szerethetőek – bár ez utóbbit nem tudhatom biztosan.

Nem példa nélküli, hogy egészen érdekes témák jelenjenek meg a kifutón, de még ennek tudatában is meglepődtem, hogy a párizsi divathét kapcsán politikai vonatkozással is találkoztam. Talbot Runhof kollekciójában ez már többször megtörtént, de legdirektebb módon talán a SS15 esetében mutatkozik meg: a From Russia With Love névre keresztelt kollekció meghatározó printje Vladimir Putin feje, szlogenje pedig a „Visit before he does”, azaz „Látogasd meg, mielőtt ő teszi”. A politikai vonzatot ignorálva is egy érdekes kollekcióról van szó, tele csillogással, csíkokkal, valamint fénylő, metálos anyagokkal.

Az Undercover pasztellszínekben pompázó krinolin ruhákkal nyitotta showját, majd néhány Black Swant idéző darab után egy lezserebb irányba ment el. Az oversized széldzsekik, pliszírozott szoknyák és blúzok után következtek a gyönyörű tündérmese inspirálta darabok: a hatalmas, rajzfilmekre hajazó printekkel díszített szoknyák, nadrágok, miniruhák, a különleges fejdíszek, a lábon felkúszó műanyag testékszerek, majd végül a csupa fekete ruhába öltöztetett, passzoló fekete tollakkal borított modellek zárták a mesebeli hangulatot.

Az Anrealage párizsi debütálása során fekete-fehér kollekciójával teljesen feldobta a divathét színterét: a francia főváros – és ezzel együtt távoli nézőkként mi is – kapott egy intenzív betekintést abba, hogy milyen is a kísérletező japán divatszíntér. Valójában az említett két színen, a letisztult szabáson és rengeteg szegecsen kívül nem is alkalmazott mást, az ezek kombinálásában rejlő lehetőségek azonban kimeríthetetlennek mutatkoztak. A részletekbe menő kidolgozottság, az aszimmetria, a különleges technológiák – mint a japán divat meghatározó jellemzői – színek nélkül is élénk színfoltot jelentettek a párizsi kifutón.

Junya Watanabe show-ján már biztos voltam abban, hogy ez a divathét messze túlszárnyalja mind extremitásban, mind a meghökkentésre való törekvésben a három nagy testvért. Itt azt hiszem, az irracionalitás maximálisan átvette a vezető szerepet – Junya Watanabe a divatban valami olyasmi szerepet játszhat, mint a dadaisták az irodalomban. Ha esetleg valaki ready-to-wear darabokat keresne a kollekcióban, inkább hagyja a dolgot – bár a színes, platformos lábbeliket szívesen hordanám. Watanabe teljes mértékben a modern, gépesített kor high-tech világát idézte meg nekünk, ahol a geometriai formák, a színskálák és a plasztik anyagok uralkodnak.

Piroska és a Farkas vagy Alice Csodaországban? A Comme Des Garçons jelmezszerű alkotásai semmilyen sémát nem követnek, azt leszámítva, hogy minden egyes darab piros. Különböző vad sziluettek és textúrák teszik feledhetetlenné ezt a kollekciót.

Jean Paul Gaultier show-ja már csak azért is emlékezetes marad, mert ez volt a tervező utolsó ready-to-wearje – egyelőre legalábbis. A tervező a továbbiakban az haute couture vonalra és a parfüm bizniszre koncentrál inkább, de még utoljára alkotott egy csodás prêt-à-porter-t. Modellként szerepelt a bemutatón a hagyományos női szépségideált megtörő Rossy de Palma spanyol színésznő is. A kollekció kezdeti fekete-fehér klasszik eleganciája egy színesebb, sportosabb és extrémebb vonal felé hajlik a show felétől: fűzős nadrágok, szelfiző modellek, focilabda táskák, Miss Gaultier választás, boxoló összeállítások váltják egymást.

Az Elie Saab nem az a brand, amitől volt, vagy akár előreláthatólag valaha is lesz alkalmunk sportos szereléseket látni, de a SS15 kapcsán mégis érezhető volt egy minimális sportos inspiráció, ami a megszokott klasszikus, tündérmesésen elegáns darabokat új megvilágításba helyezte. Emellett jelen volt a „Dive Into The Deep Blue” szlogen, azaz egyfajta vízi tematika, amiből kifolyólag a leggyönyörűbb kék árnyalatok frissességével és eleganciájával találkozhattunk. Azért a mese-koncepciót nem sikerült teljesen levetkőzni – bár nem is hiszem, hogy erre szükség lenne -, a hasított csipkés és selyem maxiruhák továbbra is magukban hordozzák a jól ismert Elie Saab atmoszférát”.

Saint Laurent a ’70-es évek francia divatja előtt tiszteleg: még a brand 1971-es tavasz-nyári kollekciójának zöld szőrmekabátját is felidézi. Ehhez a szellemiséghez társul a Los Angeles-i vibe és a glam rock csillogása, a glitteres platformok, csillogó turbánok, zipzáras ruhák, valamint az egész bemutatót átölelő underground glamour és rock-sikk – Hedi Slimane ebben profi.

Karl Lagerfeld képzeletbeli demonstrációvá alakította a Chanel showját, melynek mind a modellek, mind  a közönség részesei lehettek. Cara Delevingne, Gisele Bündchen, Georgia May Jagger és még sokan mások együtt „tüntettek” a nők jogaiért Párizsban a „Make fashion not war”, „Ladies First” és ezekhez hasonló felirattal ellátott transzparenseket lobogtatva. Ezzel Lagerfeld ismét felhívta magára a figyelmet. A kollekcióban ne keressünk egységes koncepciót vagy konkrét inspirációt – a tervező elárulta, hogy ilyen nincs. Viszont imádjuk a nadrágkosztümök modern továbbgondolását, az átütő színkombinációkat, a merész, váratlan, néha kicsit túlzó összeállításokat, a Chanel logóval díszített arany-fekete Oxford cipőket, és természetesen a demonstráció üzenetét is.

A Louis Vuitton kollekciójánál egy kis plasztik high-tech inspiráció figyelhető meg, fénylő bőranyagokkal, bársony, háromnegyedes nadrágokkal, érdekes printekkel, laza formákkal és futurisztikus lábbelikkel.

Yang Li invented „grunge couture” mixing wild rider styled leather pieces, oversized elements and texted T-shirt with classic sartorial solutions and elegant silk materials. Dries Van Noten used a pre-raphaelite painting, Ophelia by Everett Millais as inspiration and recreated the picture’s whole athmosphere on the runway with dusky lights and a special carpet evoking the mossy floor in the nature. Also the outfits matched with this concept with their colourful and patterned but deep, dark and gloomy mood. Alessandro Dell’Acqua – designer of Rochas – used the beautiful and romantic qualities of transparency and created black and white ruffled lace and silk miracles.

Alexis Mabille made some slightly aggressive creations evoking boxing outfits, but also behind the sport message he used the ultimate femininine elements and materials such as satene. Alexander Wang kept using his succesfull sporty streetwear and futurist chic concept, only when it came to Balenciaga SS15 collection he added a little bit more embroidery to this scenario. Aganovich made me love the new collection with extremely terrific makeup, assymetrical forms, rich textures and the iconic scarlet. Vionnet mixed totally modern – even a bit futurist – with some ancient inspiration, creating perfect white and nude dresses combined with Africa-style necklaces and gladiator sandals.

Manis Arora’s collection was a total chaos – in a good way. The brand used every kind of inspiration and method they found, so the collection is just incredibly dinamic, exciting, colourful and embellished. Rick Owens used architecture and sculptura as main inspiration – thats why his models are white as a wall, the colours are natural black, white, grey and brown, and the materials are so shiny. Christian Wijnants evoked the ocean and the jungel using mostly blue and green tones, playing with knit, silk and latex, making a little extreme and „plastic”, but adorable athmosphere. Talbot Runhof brought politics to the runway: the designer duo used Vladimir Putin’s face as the dominant print in their collection named From Russia With Love.

Undercover started with pastel crinoline dresses, and after some Black Swan inspired clothes he turned to fairy tales using enchanting elements. Anrealage had a debut in Paris and gave us a peek into a totally Japanese fashion experience. Basically the designer did nothing but combined classic silhouettes, black, white and studs. A lot of studs. Junya Watanabe lives in the modern, high-tech world: and after this collection it is obvious. You won’t find any ready-to-wear in this collection, only geometric forms, exciting colour palettes and a lot of plastic. Comme Des Garçons made a totally red collection, using even the same shades of the colour. But looking at the fantastic textures and silhouettes we just can’t find two pieces that look alike – this is what makes this collection so unique. Jean Paul Gaultier did his last ready-to-wear show this season – from now on he concentrates on haute couture and the perfume business. But it was obviously an awesome goodbye with classic lines, big hats, football and wrestling inspiration and Rossy de Palma as a model ont he runway.

Elie Saab can never get rid of the fairy-tale inspiration – but I’m not sure if he even has to try. But this time, apart from the „Dive Into The Deep Blue” aquatic concept we can explore some sporty influence which is a totally new thing when we talk about Elie Saab. Saint Laurent’s Hedi Slimane evoked French fashion from the ’70s but added the Los Angeles vibe and the glam-rock style to create underground glamour. Karl Lagerfeld proved again that he is no short of great and unique ideas when it comes to fashion shows – this time he turned Chanel’s runway show into a demonstration for women’s rights. We love you, Karl! ❤ Louis Vuitton created a plastic high-tech collection using shiny leather, colorful velvet, interesting prints and shoes from the future.

Szöveg: Alexandra

Képek innen és innen.

 

Milánó highlights – Tavaszi RTW Olaszországból

A tavaszi-nyári divathét-sorozat következő állomásaként most a milánói fashion week fénypontjait gyűjtöttük nektek össze. Kivételesen nagyon egyszerű a kollekciók kollektív jellemzése: úgy tűnik egész Milánót a hetvenes évek bűvölete tartja fogva, ez az effektus azonban szerencsére minden tervezőnél más-más módon nyilvánult meg. Az eddigi SS15 divathetek közül a virágos printek megjelenésének intenzitása az olasz divatfőváros bemutatói esetében volt a legmagasabb, és ezt gyakran bohém, hippis elemek társítása tette még természetközelibbé, tavaszibbá.

Igazán változatos kombinációkat hívott életre a Gucci a farmer, a selymek – melyek mintázatukkal a japán kimonók világát jelenítik meg – és a bozontos szőrmék társításával. A Gucci kollekciói rendszerint megidézik a múlt nagy trendjeit, egy-egy érdekes, letűnt korszakot, felturbózva némi kortárs pörgéssel. Az előző szezon ’60-as évek inspirációja után a brand most előrelépett egyet, és a korai ’70-es évekbe repít minket vissza.

A Fay aktívan dolgozik rajta, hogy a sportos streetstyle-t a maga laza és casual mivoltában beemelje a kifutókra – ízlés kérdése, hogy a próbálkozást elismerjük vagy elítéljük, de a kollekció mindenképpen üde színfoltot jelent a milánói divatpalettán, és az is kétségtelen, hogy a magasdivat világában is van igény a szabadidőruházat fesztelenségének továbbgondolására. A Fay tervezőpárosának stílusa egyébként erősen idézi Nasir Mazhar streetwearjének jellegzetességeit – felfedezhetők hasonlóságok például a kosaras nadrágok és a kapucnis anorákok kapcsán. Mi drukkolunk a párosnak, hogy a jövőben megtalálják a saját útjukat és felépítsék teljesen egyedi streetstyle birodalmukat, addig is tekintsük meg a legvagányabb darabokat SS15 bemutatójukról!

Az Alberta Ferretti meseszép nude kreációi a mitológiai istennők természetfeletti világát ötvözték modern, bohém stíluselemekkel. Az archaikus kulturális hátteret, illetve a hippis irányzatot képviselik a térdmagasságig megkötözött szandálok, a természet színeinek – barna, zöld, világoskék – alkalmazása, és a pongyolaszerű, aprólékosan kidolgozott ruhaköltemények. Összefoglalva: Alberta Ferretti szelíd, romantikus pasztellvilága mindenkit magával ragad, íme a bizonyíték!

A No. 21 jóvoltából tanúi lehettünk a „military rokokó” irányzat megszületésének, ami valójában nem más, mint a katonai stílus khaki-dominanciájának összefűzése a fennkölt eleganciával. Alessandro Dell’Acqua, akinek az évek során szinte védjegyévé vált a konvenciók megvetése, bátran élt az „ellentétek vonzásában” szófordulat hordozta lehetőségekkel: a könnyű csipke nőiessége a férfi ingek puritánságával került kontrasztba. A valószínűtlen, de lenyűgöző összeállításokat többnyire övekkel fogta össze, a keretek közé szorítás motívuma pedig a hatalmas szalagokkal átkötött lábbelik kapcsán is megjelent. Nekem gyakorlatilag minden egyes összeállítás bejött, éppen az extremitás és a nem mindennapi párosítások miatt.

A kék-fehér színkombináció sokszor előfordul a tavaszi-nyári kollekcióknál, Giorgio Armani pedig már az elmúlt években is sikerre vitte ezek párosítását. Az Emporio Armani SS15 kollekciójában most újra ez a duó dominál, s e kettő közül is a kék szín kapta a főszerepet: az égszínkéktől a tengerészkéken át, egészen a metálos árnyalatokig terjed a skála. A kollekcióban a klasszikus formák frissen és üdén kelnek új életre.

A Fendi show-jában sok minden megfogott: a különleges virágos nyomatok, a dinamizmus, a felhasított anyagok, a tollak, a „fiatalosság” jelszava köré felépített koncepció. Mégis, amit a legérdekesebbnek tartok, az az egészen eredeti formavilág, a legváratlanabb apróságok által hozzáadott pluszok, így az egyes kiegészítők, illetve az aszimmetriát és szabálytalanságot képviselő elemek, amelyek mégis tökéletes összhangban vannak az összeállítás többi részével.

A Dsquared bemutatóján tűntek fel a divathét legvadabb printjei, legvibrálóbb színei és a legformabontóbb alakzatai – egy kollekción belül. Jellegzetes és meghatározó kiegészítőként jelent meg a szemüveg, ami minden modellen tökéletesen fest, teljes sikerrel demonstrálva a „szemüveg öltöztet”-féle kijelentés létjogosultságát. Plusz pont jár ezen kívül a hatalmas, tollas kreációkért, amik az egészen egzotikus és különleges trópusi madarak ruházatát idézik.

Természetesen a Prada semmiképp sem maradhat ki a best of összeállításunkból, attól függetlenül, hogy engem minden bemutatójuk során ugyanaz a deja vu érzés szorongat – mintha ilyen már lett volna… Azért a SS15-ben előkerültek érdekes, azonnal favorittá vált motívumok, a legutóbbi férfi kollekciót uraló konzervatív elemek pedig minimalizálódni látszottak. A runway design az, amiben a Prada sosem hibázik: korábban a férfi divathét bemutatója kapcsán egy hatalmas úszómedencévé varázsolták a kifutót, ez alkalommal pedig lila homokdűnéket kreáltak háttérként – egyfajta kietlen, apokaliptikus miliőt létrehozva. A kontraszt, amit már a vízből homokká vált háttér is sejtet, a ruhákra is kiterjedt, a gazdagság-szegénység ellentétje a túldíszített és a puritán elemek együtt szerepeltetésével jelent meg.

A Moschino-ról tudjuk, hogy szívesen építi be a nagy, divattól független brandek jelképeit saját kollekcióiba – gondoljunk csak a McDonald’s ihlette őszi kreációkra. Nos, ezúttal a Mattel ikonikus játékai inspirálták Jeremy Scott tervezőt, így történhetett, hogy a kifutón életnagyságú Barbie-babák vonultak végig, hatalmas platinaszőke parókákban, rágógumi-rózsaszín rúzzsal és miniszoknyában, plasztikká dermesztve az atmoszférát. Scott bevallotta, hogy „mint minden lány és meleg fiú, ő is imádta Barbie-t” – igen, ezt észrevettük. Ráadásul ugyanúgy, mint az eredeti babáké, a Moschino-barbi tevékenységi köre is elég szerteágazó: találkozhattunk többek között görkorcsolyázós, strandra igyekvő, és spa Barbie-val is. Más kérdés, hogy ki fogja ezeket a darabokat viselni, de ebbe most ne menjünk bele…

A Blumarine áttetsző csodavilága is a divathét mesebeli, haute couture felé kacsintgató vonalát erősíti. Szinte érezhető a finom anyagok légies könnyedsége, a csodálatos ruhák súlytalansága, az áttetsző anyagok bűvölete – így született meg a Blumarine mágikus realizmusa.

A high-fashion kontextus bohém életérzését számomra az Etro testesíti meg, ráadásul egy olyan stílusban tevékenykedik, ami a milánói divatszcénában egészen egyedi és kitűnik; ezúttal sem okoztak csalódást. Veronica Etro egyébként is a kézzel készített darabokat részesíti előnyben az ipari sorozatgyártottal szemben, és a legújabb kollekció is erre az alternatív elgondolásra épít. A lágy szövetek, a gazdagon hímzett anyagok a szabadságot, egyfajta bohém könnyedséget és a természet szeretetét közvetítik. Az alapul vett évtized ismét a ’70-es évek, a megjelenített – igencsak paradox – irányzat pedig az elegáns hippi. Az a véleményem, hogyha a brand 1969-ben képviselte volna azt a vonulatot, amit jelenleg, akkor tuti, hogy az egész Woodstock Etro-féle ruhakölteményekben parádézott volna – talán éppen az SS15 kollekcióra hajazó összeállításokban.

A Giamba show első pillanatától tudtam, hogy hosszú sorokat fogok szentelni a kollekciónak: ennek egyszerű oka a pöttyös harisnyák iránt érzett imádatom. Giambattista Valli új „almárkája” egy igazi nőies, gazdagon díszített koncepciót követ – a dizájner munkásságának általános jellemzőit. Újdonság azonban a fiatalság iránti megszállottság és szenvedély, ami igen jól megjelenik a kollekcióban. A hatalmas platformos szandáloknak, baby-doll dresszeknek, kerek napszemüvegeknek köszönhetően vibrált a retro, csajos atmoszféra, ami által a Giamba felvonultatott anyaga az egyik legimádnivalóbb kollekcióvá vált számomra.

A Missoni gazdag színvilágával és nem mindennapi formáival hívta fel magára a figyelmet. Az igen széles színpaletta, a réteges és oversized összeállítások, illetve a turbánok divatos fejdíszként való megjelenítése egy lezser, kellemes hangulatú vonalat hoztak létre.

Antonio Marras kezdetben a kék és a bordó legélénkebb árnyalatait jelenítette meg fényes selyemanyagokon, érdekes printekkel kiegészítve, majd a show vége felé a hangsúly a mintázatokról a volumenre tevődött át – a fekete-fehér darabok némi oversized effekt hozzáadásával fejezték ki a tavasz-nyár puha lazaságát, könnyed szimplicitását.

A Dolce&Gabbana SS15 női anyaga a férfi kollekció koncepciójához idomult, gyakorlatilag annak feminin átirata, így nem véletlen, hogy rengeteg a kapcsolódási pont. A menswear koncepthez hasonlóan itt is a bikaviadal jelenik meg fő inspirációs forrásként, emellett a merész vörös árnyalat dominanciája érhető tetten.

Virágmintás, csipkés, finoman megmunkált haute-couture, helyenként némi extremitással feldobva – így készült a Luisa Beccaria kollekció. Ugyan a RTW kifejezést semmiképpen sem társítanám a ruhakölteményekhez, igazán sikkes és álomszerű intermezzót képviseltek a casual viseletek tengerében.

Az MSGM munkásságát azért imádom, mert mindig valamilyen rendkívül érdekes motívumot vesznek elő, és dolgoznak fel teljesen egyedi módon, különleges megoldásokkal. Idén a madaras és a betű-szám elemek voltak a kollekció legizgalmasabb hozzávalói. A FREEDOM kifejezés többszörös megjelenítésével pedig preferenciarendszerének egy fontos elemét is hangsúlyozta a márka.

Na, s ha már az izgalmas mintáknál járunk, rögtön megemlíthetjük az Au Jour Le Jour nevét is, hiszen a márka esetében is legalább olyan kreatív ötletekkel futhatunk össze, mint az MSGM kapcsán. Fagylaltok, jégkrémek, gyümölcsök, óriási cigarettázó, piros rúzzsal kikent ajkak? Anyagok és formák egészen extrém módon történő mixelése? A 90-es évek holdjáró cipőjének merész továbbgondolása? Nem véletlen, hogy a kollekció toplistás nálunk!

És nektek melyik kollekció jött be Milánóban?

Gucci made some interesting combinations with mixing denim, kimono silks and big furs. After last season’s ’60s inspiration this time the brand took a step forward and tried to evoke the early ’70s. Designer duo, Fay tries to make sporty streetstyle acceptable even in the high-fashion world and proves perfectly that it is possible. Alberta Ferretti created a pastel wonderland which summoned not only mythological goddesses but also the bohemian hippy culture. Thanks to No. 21 we saw the birth of a new trend: the military rococo. We all know that the brand’s designer, Alessandro Dell’Acqua hates conventions and does his best to ignore them – no surprise that he followed this concept again according to his SS15 collection.

Giorgio Armani evoked the sky and the sea using different shades of blue, from sky to navy, and even added some metallic vibe at the end of the show. There are a lot of elements to love in Fendi’s new collection: special floral prints, overwhelming dynamism, feathers, slashed materials. But what I love most are the accessories and the little things that add assimetry and irregularity to the creations. The wildest prints, the most vibrating colours and the most unusual forms – that was Dsquared’s show in a nutshell. Also we loved the glasses as the collection’s dominant accessories. After menswear fashion week’s swimming pool idea this time the runway turned into an apocalyptic desert with purple sand – Prada can not make mistakes when it comes to runway design. Also they left behind conservatism and concentrated on new ideas and motives. Jeremy Scott is a genius – a few weeks ago he proved that at the NYFW and now again in Milano. This season Moschino created life-size Barbies with platinum blonde wigs, bubblegum pink lipsticks and mini skirts.

Etro is the ultimate hippy brand: they presented this concept again with their new SS15 collection. The clothes represented a kind of bohemian lifestyle, the freedom, the love of nature. Giambattista Valli’s new brand, Giamba shows off the obsession with feminine spirit and youth. Huge platform sandals and round sunglasses evoke a retro, girly atmosphere which makes this collection adorable and one of my favourites. Dolce&Gabbana used the exact same effect and motives they used in their last menswear collection: bullfights as the main inspiration, spanish as the presented culture and red as the dominant colour. Luisa Beccaria’s creations were not exactly ready-to-wear but the show was a fairy-tale-like haute couture intermezzo between the other designer’s casual, everyday outfits. MSGM and Au Jour Le Jour worked with interesting and funny prints such as letters, numbers, birds, fruits and – it was an italian FW, don’t forget – the famous gelato.

Which collection was your favourite?

Szöveg: Alexandra

Képek innen.