Fotósorozaton elevenedtek meg Klimt festményei

Gondolkodtatok már azon, hogy egy-egy festmény sokszor szürreális vagy éppen megfoghatatlan története, képi világa hogyan mutatna a vászonról kilépve, a való élet három dimenziójába ágyazva? Inge Prader osztrák fotós nemcsak elméletben, de gyakorlatban is eljátszott a gondolattal, ráadásul egyik kedvenc alkotónk, Gustav Klimt műveiből inspirálódva.

Az osztrák szecesszió legjelentősebb karaktere alapjaiban reformálta meg a 19. század végének, illetve a 20. század elejének művészetét. Festészetét az allegorikus ábrázolásmód, a kihívó nőalakok szerepeltetése, a részletgazdagság és a sajátos színhasználat jellemezte. Klimt ikonikussá vált művei számos művészt és designert megihlettek már, most pedig a modern fotográfia eszközeinek segítségével keltek életre.

Medicine

9

Inge Prader egyedülálló fotósorozatában modellek segítségével elevenítette meg Gustav Klimt képeinek vizuális világát. A sorozat Bécs legjelentősebb jótékonysági rendezvényére, a Life Ball-ra készült.

10

9

8

6

1

2

3

4

7

5

Szöveg: Fejes Alexandra
Képek: innen és innen.

No Man’s Land: a True Detective tájnarratívái

A mai időjárásról vagy inkább annak vizuális megnyilvánulásairól egyik örökkedvenc sorozatunk, a True Detective ugrott be. A második évadban mi is csalódtunk picit, de azért izgatottan várjuk a harmadikat, addig pedig nézzük meg, milyen inspiratív forrásokat használtak a készítők a Louisiana rothadó vidékén játszódó krimi karakteres látványvilágának megalkotásához!

Chemical Corridor – így nevezik a Mississippi mentén elterülő, lassú halálra ítélt iparvidéket, amelyre a sorozat készítői, Nic Pizzolatto és Cary Fukunga, felhúzták a True Detective sárgás zöld, nyomasztó atmoszféráját. A sorozat alaphangját megadó intróban a dupla expozícióban megkettőzött képek slow motion mozgásban olvasztják egymásba az elvadult, kietlen tájképeket a főszereplők fragmentált portréival. Pizzolatto és Fukunga a visszatérő kezdő képsorokban fiktív tájfotók helyett Richard Misrach Petrochemical America című sorozatának munkáit használták fel, aki több mint tíz évet töltött a Mississippi menti területek feltérképezésével és vizuális feldolgozásával.

A Mississippi, Baton Rouge és New Orleans között húzódó 85 mérföldnyi szakaszt Petrochemical Corridor főcímmel harsogta körbe a média 1987-ben, az állambeli St. Gabriel közösségében előforduló kiemelkedően nagyszámú rákos megbetegedések következtében – az akkori Jacobs Drive-on például tizenöt rákos beteget regisztráltak rövid időn belül. A Cancer Alleyként elhíresült közösség révén 2002-ben Louisiana másodikként szerepelt az USA államokra lebontott, rákbetegségek statisztikáját mérő listáján.

Petrochemical America című fotósorozat elkészítéséhez Misrach Katie Orff tájépítésszel kollaborált. Az együttműködés egy rendkívül komplex – nemcsak a fotók narrációját központba helyező, hanem különféle spekulatív rajzokkal, térképekkel, valamint a régió területi adataival is kiegészített – kulturális, ökológiai és gazdasági kutatómunkává állt össze Észak-Amerika legnagyobb folyórendszerének szennyezettségi állapotáról.

Misrach kontraszttalan, kontemplatív képein groteszk módon békésen alvó, pasztell mozdulatlanságban jelenik meg a végletekig kizsigerelt természet és a benne a hiányjelként feltűnő ember, a maga mögött hagyott mesterséges térben.

A True Detective készítői Amerika Purgatóriumának képzelték el azt a helyet, ahol rituális gyilkosságok történnek, olyan helynek, ahol a környezet kísérti a benne élőket. Louisiana egy ilyen hely.

„I think human consciousness, is a tragic misstep in evolution. We became too self-aware, nature created an aspect of nature separate from itself, we are creatures that should not exist by natural law. We are things that labor under the illusion of having a self; an accretion of sensory, experience and feeling, programmed with total assurance that we are each somebody, when in fact everybody is nobody. Maybe the honorable thing for our species to do is deny our programming, stop reproducing, walk hand in hand into extinction, one last midnight, brothers and sisters opting out of a raw deal”. – Rust Cohle

Szöveg: Bea

Absztrakt pasztellminimalizmus Matthieu Venot képein

Ebben az extrém hőségben valószínűleg ti is az azon vagytok, hogy meneküljetek a betondzsungel hőtámadásai elől, azért reméljük, Matthieu Venot pasztell-injektált épületfotóinak absztrakt minimalizmusa rátok is olyan üdítően hat majd, mint ránk. Az autodidakta módon kifejlesztett transzformatív, grafikus gesztusnyelv részletekbe menő perfekcionizmusa egyhamar feldobja az uncsi csütörtöki ebédszünetet. Mutatjuk, miről is van szó!

A francia fotós kreatív impulzusait és a szülővárosát mennél teljesebben diszpozicionáló vágyát hozza közös nevezőre napfénytől szikrázó, pasztellben úszó anyagai segítségével, melyeknek epikussága a részletekre való fókuszálásban rejlik; célja a nagy egészben a részek esztétikájának felfedezése. Az eredetileg zenészként tevékenykedő alkotó izolált, grafikai absztrakciói egy másik világba kalauzolnak el, miközben egy, a fizikai világ alkotóelemeiből épített álomkonstrukciót vázolnak fel.

Szöveg: Zahorján Ivett

 

A Wes Anderson-féle miliő a valóságban

Wes Anderson filmjei többek között egyedülálló képi világuk, izgalmas karaktereik és vizuálisan megragadó helyszíneik miatt váltak a filmrajongók kedvenceivé. A Reddit közösségi oldalnak köszönhetően ezutóbbi elem igencsak középpontba került az elmúlt hónapokban, nem is alaptalanul!

A filmbéli díszletek és helyszínek különleges esztétikuma egyre több rajongót ihlet meg, akik egy-egy fotóval szívesen bizonyítják, hogy a rendező mozijaiban felbukkanó szpotokhoz hasonló csodák nemcsak a filmvásznon, de gyakorlatilag a világ bármelyik részén felfedezhetőek – csak jó helyen kell keresni, és persze meglátni benne a jellegzetes Wes Anderson-féle vibe-ot.

Ebb Tide at Gold Crest Resort Motel by Tyler Haughey

A Redditen létre is jött egy gyűjtés, melyben a felhasználók real-life Wes Anderson élményeiket osztják meg, azaz olyan helyeket, épületeket, interior részleteket, melyek akár a rendező valamelyik ikonikus filmjének tereként is funkcionálhatnának. Ebből a csodás listából hoztuk el nektek a kedvenc fotóinkat. Lépjetek be velünk a rendező álomvilágába!

Abandoned Hotel Belvédére, Furka pass, Switzerland

Abandones mall, Florida, US

Berlin, Germany

Braemar, Scotland

Burabai Lake, Kazakhstan

Chateau by Jeremy Kohm

Choi Hung Estates, Hong Kong

Conference Room, North Korea

Door in Kiev, Ukraine

Empty Pool

Estoi, Portugal

Grand Hotel de l'Europe, Bad Gastein, Austria

Grand Hotel Tremezzo

Grand Pier in Weston-super_mare, England

Hamble-Warsash Ferry Shelter in Hampshire, UK

Hotel Polonia, Warsaw, Poland

Hotel Principe di Savoia in Milan, Italy

Hotel Saratoga in Havana, Cuba

Kastellet, Copenhagen, Denmark

Metro train in Brussels

Pennsylvania Railroad Suburban Station, pennsylvania

Redhill Station in Singapore, Dan Sully

REDvalentino Store, Rome, Italy

Ribersborgs open-air bath, Malmö, Sweden

Spadina road, Toronto

Stadt-Bad Gotha, Gotha, Germany

Stenbock Palace, Stockhol, Sweden

Two Harbors, Minnesota, US

Szöveg: Alexandra
Képek: innen.

Lencsevégre kapott csajkorok: fiatal fotóslányok, akiket ismerned kell!

Tudatos alkotói attitűd, érett és éles, társadalomkritikát is magába foglaló világlátás, melyekben egyszerre van jelen nőiség, nőiesség, feminizmus és küldetéstudat: a most következő fiatal művésznők munkáin keresztül bepillantást nyerhetünk a Nagy Alma csajainak mindennapi inspirációiba. 

Kölcsönös és közös kollaboknak lehetünk szemtanúi, melyek fókuszában a fiatal nőiség posztmodern imázsa kovácsolódik olyan ötvözetté, olyan izgalmas korkörképpé, aminek megalkotói művészien józan és tiszta női tekintettel figyelik a világot, egymást, lányokat, nőket. Mindeközben fotóikkal felülírnak bizonyos tévhiteket is, hiszen attól, hogy „girly”, még cseppet sem komolytalan vagy émelyítően cuki. A fiatal művésznők képeiből az is kiderül, hogy miért lényeges számukra, hogy nőként nőket jelenítsenek meg.

Andrea Granera, 21

Andrea vizuális stroyteller Amerikából, akinek alanyai barátai, akik inspiráló, kreatív és életerős nők. Alkotásainál közrejátszik a nosztalgia esztétikája; figyelve a körülötte alkotó művészeket, arra jutott, hogy ez a vonal sokuknál megfigyelhető. A felfedezés, újra felfedezés ilyen irányú mechanikája minden bizonnyal az internetkultúra hozadéka is egyben.

És persze idősebb fejjel és többet látott szemmel újra feltárni és új fénytörésbe helyezni életünk korábbi korszakait, egészen más élmény. Emellett van valami erőt adó abban, amikor újfent hatalmat nyerünk afölött, ami közösséggé, közösségivé tesz minket (amiket csajos dolgoknak hívunk) és látjuk, hogy más nők ugyanezt teszik.

Bianca Valle, 20

A Philip Lorca Dicorca munkája által (is) inspirációra lelt fiatal művész leggyakoribb „műterme” a hálószobája. Ezt a teret jelöli meg kedvenc helyszínként a fotózáshoz. Általában ugyanolyan vagy hasonló homogén hátteret használ képeihez, melyek elemei régebben matracok, zuhanyfüggönyök, takarók voltak. Fotói nem a feminizmus körül keringenek, de nagyon is femininek.

A nőiség, a női lét direkt beállításoktól, pózoktól mentes kompozíciókon keresztül jut kifejezésre, miközben az az attitűd is felsejlik a fotókat nézegetve, amely szerint a nők azok, akik és amik csak lenni akarnak, és úgy jók, ahogy vannak. Nem mondja meg, mit vegyenek fel vagy hogyan pózoljanak, milyen sminket viseljenek. Ezzel egyfajta önelfogadást szorgalmazó (talán nem is direkt) küldetéstudat is manifesztálódik a fotókon.

Maria Marrone, 20

Mariát a könyvek, filmek és az anyukája inspirálják leginkább. Teljesen elbűvöli és kutatásra sarkallja a művészettörténet nőalakjainak ábrázolása és maga a múzsa megjelenítése. Ezeket a művészettörténeti reprezentációkat ötvözi és egyesíti, majd új női jelentéstartalommal felvértezve mutatja be alanyait. Múzsaábrázolás női perspektívából.

A nőket, nőként szeretné megmutatni. Mit is jelent ez? Az aktuális netes trendekkel szembe menve, de azokat (és alkotóikat) kellőképpen tiszteletben tartva, a megkreált nőiesség helyett karakterorientáltabb vonalat követ, melynek mentén a természetes, őszinte és önmagáért való nőiesség rajzolódik ki.

Chioma Nwana

Chioma elmondása szerint a fekete nők nyers szépségét szeretné kiemelni. Szereti, ha modelljei nem viselnek sminket, hiszen az csak elvonja a figyelmet a lényegről, a természetes szépségről. Miért fontos ez? Az afroamerikai nőknek is ugyanolyan elvárásokkal kell megküzdeniük nőként, mint sokunknak. Hajtrend, bőrszín-trend(!), öltözködési trend. Fotói segítségével azt szeretné, ha az emberek megértenék és felfognák végre, hogy a fekete nők a maguk természetes szépségében is úgy gyönyörűek, ahogy vannak.

Ezért is lényeges számára, hogy minél több afroamerikai lányról készítsen fotókat, hiszen a médiában megjelenített fekete lányok, nők legtöbbször nem mutatnak valós képet. (megj: alapvetően en bloc a nők sem). Ráadásul sokak fejében negatív sztereotípiákkal vannak felruházva a fekete nők, s ha már nem a médiában látják őket, akkor torz képzeteket társítanak legtöbbjükhöz. Chioma számára a fotózás olyan platform, mellyel destabilizálja ezeket a téveszméket, és akkurátus képet fest a fekete nőkről. És mindeközben 2017-et írunk. Hajrá Chioma!

Isabella Tan, 22

Isabella több okból is szeret nőket fotózni; hazájában, Malajziában nagyon kevés a női fotós, a fotózást férfi szakmának tekintették, habár az internet térhódításával egyre több a feltörekvő művész.

Sok nő számára kényelmetlen helyzetet teremt a férfi tekintet (male gaze). Úgy véli, fontos, hogy a világ és az emberek, nők, női tekinteten át legyenek láthatóak. Sok aktot készít, számára a női meztelenség a test formájáról, görbületeiről, alakjáról szól, mely minden esetben esztétikus, kísérteties és titokzatos.

Kristin Kempa

Kristin önarcképeket készít.  Az elmúlt néhány évben dokumentálta és megfigyelte az endometriózisban élő betegeket, fotóit e rendellenességgel szenvedő erős nők ihlették. Olyan bátor nők történeteit hallgatta, akik nem szégyellik fájdalmukat, potenciális meddőségüket.

Ők adtak neki erőt, hogy képeken keresztül mondja el saját történetét. Véleménye szerint olyan társadalomban élünk, melyben nem akarunk gondolkodni, vagy beszélni például a menstruációról, nem is beszélve a reproduktív szervek betegségeiről. A fotózás lehetővé tette számára, hogy saját narratívát hozzon létre és tovább alakítsa identitását. A legtöbb képe a műtétje előtti időszakot örökíti meg.

Laura Alston

A művésznő jelenlegi képeinek alanyai a barátai, akik mindig „rendelkezésre” állnak. Emellett fontosak számára a fekete nőkről készített alkotások is. Nem csupán azért, mert saját identitásának része, hanem mert egy olyan identitás is, mely nem bontakozott ki eléggé a médiában.

Az Afro Baby Movement brand egyik alapítója; egy művészi mozgalom ez, amely a szabadságról és trendteremtésről szól, a természetességet, őszinteséget reprezentálva.

Szöveg: Mihucza Niki